Debreceni győzelem az Üllői úton

AZ ONLINE TUDÓSÍTÁST IDE KATTINTVA ÉRHETI EL!

Az első tavaszi tavaszi forduló – már tavaly ősszel túljutottak a pontvadászat felén a csapatok – rangadóján a bajnoki címért harcoló, listavezető Debrecent fogadta a mérkőzés előtt kilencedik helyen álló Ferencváros. A télen megfiatalította a fővárosi csapatot Détári Lajos: most ha kényszerből is, de újoncot avatott a kapuban Kunsági Roland személyében (ő az ötödik hálóőr a bajnoki idényben!), és igen bátran három védővel és három támadóval kezdett, míg a vendégek talán legjobb felállásukban futhattak ki a pályára, a szokásos 4–4–2-es hadrendben.

A Ferencváros lépett fel támadólag a találkozó elején (hogyan másként is történhetett volna?), de az ötödik percben kis híján a hazai szurkolók torkára forrott az énekszó, mert Bódi Ádám a lécre tekert egy bal oldali szögletet (ebben benne volt az eseményeket csak szemlélő Kunsági). A következő negyedóra viszont meglehetősen unalmasra sikeredett, a játékosok szépen tolódtak, lezárták a lezárni való folyosókat, fegyelmezetten felvették az embereket, vállalták az egy az egy elleni küzdelmeket, elmozogtak labda nélkül – de bizony a legnyakatekertebb futballszakmai terminus technicus sem képes pótolni az élvezetes játékot.

Valóságos felüdülést jelentett az első fél óra végéhez érkezve Selim Bouadla nem sokkal a kapu mellett elsuhanó lövése, majd Pölöskey Péter ötméteres, ám középre tartó fejese zökkentette ki a mérkőzést a monotonitásból.

A hajrá felé közeledve Kulcsár Tamás húzta meg szépen a jobb oldalt, de beadását elsodorták Bouadla elől, majd Mészáros Norbert közeli lövésénél vetődött nagyot Kunsági. A 42. percben már ő is tehetetlen volt: egy bal oldali debreceni szöglet után három ferencvárosi játékos is beleért a labdába, mielőtt Adamo Coulibaly közelről a kapuba nem kotorta azt – egy negyedik hazai, Rósa Dénes pedig akadályozta a saját kapusát a védésben.

Még szomorúbban baktathattak volna a szünetre a fővárosiak, ha nem sokkal később három méterről Dejan Simac nem vállal egy beadást a kapu fölé...

A fordulás utáni első helyzet, az 54. percben, Juha Hakoláé volt, de Nenad Novakovics mentette lövését szögletre – a kornert Korhut Mihály csak megcsúsztatni tudta, és a berobbanó Martin Klein a hálóba sodorta.

Korhut két percre rá javított, hiszen lesodorta a kapura lövő Somalia lábáról a labdát, majd egy távoli lövéssel is próbálkozott; Détári pedig megpróbálta lendületben tartani csapatát Lisztes Krisztián és a télen igazolt csatár, Beliczky Gergő bevetésével. Mindezek ellenére kevés izgalmat hoztak a következő percek, bár hajtásra, az iramra és a küzdőszellemre szavunk sem lehetett.

Kezdett belefásulni a mérkőzésbe a DVSC, ezt látván mestere, Kondás Elemére beküldte Rezes Lászlót. Nem ő, Szakály Péter lőtt gólt: a 79. percben megforgatta a 16-osra érve Kulcsár Dávidot, majd nemes egyszerűséggel a bal alsóba tekert. Végül is a futball egy végtelenül egyszerű játék, nem?

Még döntetlen állásnál Roguy Meyét küldte be kis híján Kondás, de a Szakály P.-találat után a légiós visszaöltözött, és egy védő, nevezetesen Máté Péter állt be. A kitámadó hazaiak mellett Rezes ziccerbe hozta Coulibalyt, aki az égbe lőtt tíz méterről, majd nem sokkal mellé ugyanonnan – a három pont sorsába ez már nem szólt bele, nyert a Debrecen.

Ha a színvonal nem is csapkodta az eget, az iramra – különösképpen NB I-es mércével nézve – nem lehetett panaszunk. Győzelmével jelezte a továbbra is veretlen, sőt ebben a műfajban a klubrekordot megdöntő, a szériát 18-ra javító Debrecen: továbbra is ő a bajnokság első számú esélyese.