„Sok csodát megéltem már a futballpályán, de ehhez hasonlatosat még nem – mérgelődött a Vasas-Híd vezetőedzője, Urbán Flórián. – Örömmel fogadtuk el, megtiszteltetésnek vettük, hogy éppen a Vasast és a Ferencvárost hívták meg az Államokba, és a klubérdek is azt diktálta, hogy két hétre elrepüljünk a tengerentúlra. Az utazásunk rendben, gördülékenyen ment, ám már az itt tartózkodásunk kezdetén is léptek fel problémák, azokat azonban sikerült orvosolni. Állandóan változott az edzésidőpont, egy kisbusszal két részletben szállították a csapatot a tréningekre és a találkozókra a szervezők, így az időnk nagy része állandó várakozással telt. Az étkezéseket képtelenek voltak a gyakorlásokhoz és meccsekhez igazítani a szervezők. Az első amerikai fellépésünk előtt futballistáink hatvan percet várakoztak a játékoskijáróban, mert a gyerekek bemutató mérkőzései elhúzódtak, nem találták a zászlókat, és még sorolhatnám..."
„Azt Amerikában tökéletesen megtanultam, hogy ami a spanyoloknak a »manana«, azaz hamarosan, az itt öt perc. Amikor nem tudják megmondani pontosan az időpontot, a válasz mindig »five minutes«. De Detroitban legalább játszottunk két meccset, és azért edzeni is tudtunk. Ám ami itt, Dallasban van, az túlmegy mindenen, lassan elpattan a húr...Pedig azzal nyugtatgattak Michiganben, hogy itt minden rendben lesz, a mexikóiak miatt özönlik majd a nép, stadion stadion hátán, vagyis az edzéshelyszínekkel sem lesz gond. Igaz, stadionokat láttunk bőven. Kívülről. Edzeni idáig egyszer tudtunk Texasban, egy baseballpályán, kapuk nélkül. Ezek után azt kell mondanom, két és fél hét kiesik a felkészülésünkből: csak nehogy nagy árat fizessünk ezért!" – folytatta a szakember.