Fernando: Nem elsősorban Luquéék miatt írtam alá

– Ha huszonöt éves korában egy kiadós Betis-tréning után valaki azzal állít ön elé, hogy néhány esztendő múlva egy bizonyos Diósgyőr nevű klubban játszik majd, elküldi a legközelebbi sevillai gyógyintézetbe?
– Nem én! Bár valószínűleg elgondolkodom azon, hogy pontosan miről is beszél... Huszonöt évesen is tudtam azonban, hogy egy labdarúgó nem feltétlenül egyetlen csapatban tölti el az életét, még csak nem is biztos, hogy ugyanabban az országban, harminckét éves koromra pedig eljutottam addig, hogy minden porcikám azt kívánta, próbáljam ki magam egy másik futballkultúrában, a spanyoltól idegen hagyományú országban.

– És két felkészülési mérkőzés után, plusz néhány gyakorlással a lábában mire jutott? Az első benyomások alapján megérte belevágni a kalandba?
– Túl kevés idő telt el ahhoz, hogy értékelhessek, egyelőre az a legfontosabb, hogy minél gyorsabban és minél jobban megismerjem a csapatot. Azt már azért most is megállapíthatom, hogy a klub futballfilozófiája tetszik. Igyekszünk megtartani a labdát, és a támadójátékra helyezni a hangsúlyt, ami kétségtelenül passzol a stílusomhoz.

– Mégis, hány százalékos erőállapotnak örvend mostanság?
– Nem százszázalékosnak egyelőre, de érzem, hogy napról napra jobb. Két-három héten belül feltétlenül olyan formába kell kerülnöm, hogy a bajnokságban számíthasson rám a vezetőedző, lehetőleg kezdőként.

– A középpályán vagy a támadósorban tervezi megmutatni Magyarországnak, miért is szerepelhetett egykor Fernando Miguel Fernández a Real Madridban?
– Beugratós kérdés?

– Dehogy.
– Pedig a világon sehol sem a játékos mondja meg, hol szerepel, ez egyedül az edző dolga. Ott futballozom, ahol a tréner jónak látja. A legfontosabb, hogy segítségére legyek a csapatnak, mert Diósgyőrbe igazolásom hátterében az állt, hogy olyan együttesbe kerülhetek, amely tele van ambícióval, amely nagyszabású terveket szöveget, engem márpedig az effajta célok inspirálnak.

– Pedig Kínában szép summa várta volna.
– Csakhogy nem minden a pénz. Ha csak azt nézem, valóban odaszerződöm, de nem ez volt az elsődleges szempont.

– No meg Kínában nem biztos, hogy lett volna két spanyol csapattársa.
– Természetesen José Luque és Paco Gallardo véleménye is sokat nyomott a latban, de elsősorban a klubvezetők győztek meg azzal, hogy annyira akartak, hogy kinyilvánították, mennyire fontos a személyem a sikerek kivívásában. Mert előbb-utóbb, és inkább előbb a nemzetközi porondon szeretnénk megmutatni, mire vagyunk képesek.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, FERNANDO SZERINT VAN-E OLYAN JÁTÉKOSA A DVTK-NAK, AKI MEGÁLLNÁ A HELYÉT A PRIMERA DIVISIÓNBAN, KERESSE A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁT!