Az NB I-es rekorder dilemmája: folytatni vagy tanítani?

„Lejárt a szerződésem Angyalföldön, nem hosszabbítottuk meg. Nem mondom, hogy a búcsú úgy történt, ahogyan elterveztem, de van a Vasasnál éppen elég probléma ahhoz, hogy ne akarjam különösebben felnagyítani az enyémet. Volt néhány beszélgetés, aztán úgy láttam a leghelyesebbnek, ha összepakolok, és eljövök” – mondta a Nemzeti Sport Online megkeresésére Végh Zoltán, az a labdarúgó, aki a legtöbb (569) mérkőzésen lépett pályára az NB I-ben.

A „búcsú” kifejezésnek egy negyvenesztendős futballista esetében különös hangsúlya van, még akkor is, ha az életkor szempontjából speciális megítélésű kapusposzt birtokosa – az esetleges közeli visszavonulásra vonatkozó faggatózásunkat azonban a kapus hárította.

„Nem mondtam ki, hogy visszavonulok, nem szeretek ilyesmit meggondolatlanul eldönteni, pillanatnyilag keresem azt az utat, amelyik a legmegfelelőbb számomra – mondta a 25-szörös válogatott kapus, jól hallhatóan minden szavát alaposan átgondolva. – Nem tagadom ugyanakkor, kezd mindennél jobban foglalkoztatni a kapusedzői szakma, és az, hogy fiatalokkal foglalkozzam. Gyerekeket tanítani nagyon izgalmas feladat.”

A kapus megemlíti: pillanatnyilag több hazai akadémiával is tárgyalásban áll, és nagy kihívást lát abban, hogy kapusnövendékekkel foglalkozzon – nem először tenne ilyesmit, az újdonság legfeljebb annyi: most már ez a munka lenne az első a fontossági sorban. A váltásnak más okai is lennének:

„Az elmúlt egy év nem úgy sikerült a számomra, ahogyan elterveztem, egyszerűen nem tudtam úgy teljesíteni, ahogyan saját magamtól mindig is elvártam. Nekem úgy tűnt, hogy többet voltam sérült, mint a megelőző huszonkét esztendőben összesen, emiatt kevesebb játéklehetőséghez is jutottam. Nem tetszett ez az év, na” – árnyalta helyzetét a kapus, néhány hónapban meghatározva azt az időszakot, amelyben még „adódhat valamilyen lehetőség”, mármint a kapusszakma hivatásszerű folytatására. Esetleg az NB I-ben is.

„Voltak megkeresések osztrák alsóbb osztályokból, de olyasmit már csak levezetésképp csinálnék. Az ajánlat többről szólt, ezt most nem tudtam vállalni, hiszen a gyerekeim itt járnak iskolába, óvodába, az életünk most Budapest-centrikus” – érzékeltette a „civil” élet fontosságát a sportember.

Szintén elsősorban a helyhez kötöttséggel indokolta Végh Zoltán, miért nem tartja aktuálisnak felvetésünket, hogy „romantikus fordulat” lenne, ha szülővárosa (és pályafutása első) klubja, az NB II-es Veszprém lenne a következő állomás. Nem tagadta ugyanakkor, hogy a pillanatnyilag szintén NB II-es MTK-hoz történő visszatérést nem tekinti légből kapott ötletnek – és nem csak azért, mert budapesti csapatról van szó, ahol ráadásul jó sok fiatallal lenne körülvéve.

„Ott töltöttem el pályafutásom legszebb éveit, így nem jelentene mellékvágányt számomra, ha a klubnak lenne valamilyen szerepe a jövőmben. De szeretném hangsúlyozni, senkinek sem török a helyére, ilyen szándékaim egyáltalán nincsenek.”