Bódog: Felháborító, hogy Csertői még dolgozhat!

– Lothar Matthäus másodedzőjének csábították haza, meg is állapodott a vezetőkkel, amikor kiderült, hogy a német szakember mégsem jön Székesfehérvárra. Nem tartott attól, hogy munka nélkül marad?
– Azért nem, mert az elöljárók jelezték, hogy számítanak rám – vágta rá Bódog Tamás. – Végül Mezey György vette át a csapatot. Nem azért mondom, mert a főnököm, hanem mert a tények bizonyítják: szakmailag a lehető legjobb megoldás volt a kinevezése.

– Ha Németországban megkérdeznék, mi a legnagyobb különbség a Bundesliga és az NB I között, mit felelne?
– Kettőt mondok. Az első: a magyar stadionokból hiányoznak a nézők. Mainzban minden meccsen telt ház van, a húszezer-háromszáz belépő már a szezon elején elkel – nem csoda, hogy már épül az új, harmincháromezres aréna. A második: óriási luxus, hogy idehaza három hónapig tart a téli pihenő, így gyakorlatilag képtelenség a játékosokat szinten tartani.

– Azt hittem, a hozzáállást említi.
– Hangsúlyozom, ez csupán az én véleményem, ám jó néhány magyar labdarúgó mentalitása hagy kívánnivalót maga után. Leszögezem, ez a fehérváriakra nem vonatkozik, mert a Videotonnál szerencsére előállt az a helyzet, ami Németországban: mivel minden posztra legalább két hasonló képességű játékos pályázik, még az edzéseken sincs lazsálás. Odakint ez úgy megy, hogy a futballisták valamennyi tréningen megszakadnak azért, hogy a kezdőcsapatba verekedjék magukat.

– Az első fordulóban a Kecskemétet fogadják, amelyet Csertői Aurél irányít...
– Sejtettem, hogy ez a téma szóba kerül.

– Az őszi afférjukat követően már szent a béke Önök között?
– Nem fogadtam el a bocsánatkérését.

– Hiszen kezet ráztak.
– Rendeztek egy békítő show-t, és bár a meghívót az edzőbizottságtól kaptam, kettőnkön kívül egyedül az MLSZ elnöke, Kisteleki István volt jelen. Amikor úgy kezdte, hogy Aurél a játékosa volt, és milyen rendes gyerek, és hogy ő nem szokott ilyeneket csinálni, csak nevettem magamban. Való igaz, kezet fogtunk a végén, de csupán a látszat kedvéért. Ha Csertői Aurél megbánta volna, amit tett, korábban felhív, és akkor egymás között rendezzük a dolgot. De így röhejes volt az egész.

– Ön nem is hibázott?
– Sosem tagadtam, hogy hülye voltam, mert elhagytam az edzői zónát, és szóvá tettem az edző sportszerűtlenségét. Ám erre nem az a normális reakció, hogy belém rúg... Nem értem, hogy ilyen ember ezek után hogyan dolgozhat még ma is az élvonalban, sőt a magyar futballban, mert csak idő kérdése, hogy mikor gurul el megint a gyógyszere...

– Kemény szavak!
– Vállalom.

– Németországban volt visszhangja az esetnek?
– Aki értesült róla, röhögött azon, hogy hová kerültem.

A BÓDOG TAMÁSSAL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA AZ NS HÉTFŐI SZÁMÁBAN!