Bár a jövőkép siralmas, a kapus nem menekülne Miskolcról

Vágólapra másolva!
2009.06.28. 09:44
Címkék
Azt mondják rá, négy centiméter hiányzik ahhoz, hogy klasszis kapus váljék belőle. Köteles László, a DVTK labdarúgója nem ért egyet ezzel, s nem győzi hangsúlyozni, ő nagyon is jól elvan a maga 186 centijével. Azt sem titkolja, most rendkívül bizonytalan a helyzet Diósgyőrben, s hiába szereti a klubot, tovább kell állnia. Nagy kérdés, hová: külföldre menne, de konkrét ajánlata nincs, itthon pedig nem biztos, hogy megfizethető a válogatott kerettagságig jutó kapus. Tény, fordulóponthoz érkezett a 25 esztendős fiatalember élete.
Köteles László még vár, de jól tudja, ideje elgondolkodnia a jövőjén
Fotó: Mirkó István
Köteles László még vár, de jól tudja, ideje elgondolkodnia a jövőjén
Köteles László még vár, de jól tudja, ideje elgondolkodnia a jövőjén
Fotó: Mirkó István
Köteles László még vár, de jól tudja, ideje elgondolkodnia a jövőjén

– Van még pénze?
– Egyre kevesebb – válaszolta Köteles László. – Csaknem feléltem a korábban megspórolt, összerakott, afféle malacperselyben tartott dugipénzemet, még néhány hét, s szégyenszemre mehetek a szüleimhez kölcsönkérni. Ráadásul szerb feleségemnek sincs most munkája, így nem túl jó az anyagi helyzetünk.

– S mivel biztatják a játékosokat Diósgyőrben?
– Valójában semmivel.

– Az nem túl sok. Senki sem mondja, hogy július első vagy második hetében lesz pénz, lesz fizetés, lesz jövőkép?
– Senki. Annyit tudunk, hogy a játékosok eladásából befolyó összegből kaphatunk majd, már persze ha lesz ilyen.

– Ez ám a motiváció! Eddzél, hajtsál, szakadj meg a tréningeken, tegyél meg mindent a Diósgyőr sikereiért, de nem biztos, hogy kapsz érte fizetséget…
– Ezzel most nem foglalkozunk. Szerencsére fiatal csapatunk van, így ugyanazért küzdünk valamennyien: bizonyítani az NB I-ben, megmutatni, mire vagyunk képesek. Ez a mi motivációnk.

– De hiszen edzőjük sincs!
– Nincs. De Benczés Miklós pályaedző remek tréningeket tart, tehetséges szakember, ráadásul nagyon jó hangulatúak a gyakorlások. Dolgozunk és bizakodunk. Csak tudja, nekünk, játékosoknak sem könnyű feldolgoznunk, hogy itt van ez a patinás klub hatalmas szurkolótáborral, s egyszerűen nincs a városban olyan vállalkozói háttér, amely végre a csapat mögé állna, és felvirágoztatná a futballt Miskolcon.

– Legszívesebben menekülne?
– Szó sincs róla, szeretem a DVTK-t, de ha azzal segítek a klubnak, hogy eladnak, akkor megyek.

– Hová menne?
– Legszívesebben Olaszországba. Szeretem a Juventust, s kedvenc kapusaim is egytől egyig olaszok. De ha valaki azt mondaná, menjek Angliába, egy percig sem gondolkodnék.

– S mi lesz, ha nem sikerül külföldre szerződnie?
– Továbbra is a Diósgyőrben védek. Hallom, hogy itthonról is érdeklődnek irántam, de bárhová azért nem mennék el. Számomra üres zsebbel sem a pénz fontos, hanem a karrierem. Olyan csapatba akarok kerülni, amelyben tovább fejlődhetek. Persze az sem ártana, ha Szegeden meghívhatnám egy jó halászlére gyönyörű feleségemet.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT VASÁRNAPI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK EL!
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik