Fotó: Török Attila (archív)
Sándor Károly Agárdon Németh Krisztiánnal, Hrepka Ádámmal és Kanta Józseffel
Fotó: Török Attila (archív)
Sándor Károly Agárdon Németh Krisztiánnal, Hrepka Ádámmal és Kanta Józseffel
Elbert Gábor főtitkár köszöntője után az ünnepelt emelkedett szólásra volt játékostársai, barátai – Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Albert Flórián, Mészöly Kálmán, Göröcs János, Gyetvai László és Fenyvesi Máté – körében.
„A labdarúgásnál és a sportnál nincs jobb dolog a világon. Én még ma is szeretem a magyar focit, engem nem érdekel az Inter és a Milan, ha a Székesfehérvár és a Szombathely játszik" – fogalmazott, majd a legendás sportriporter, Szepesi György és a 100. magyar olimpiai aranyérmet megszerző Hegedűs Csaba pohárköszöntője következett.
A Csikar becenévvel illetett ünnepelt egy Csikar 80 feliratú válogatott mezt is kapott ajándékba.
Sándor Károly a Móravárosi Kinizsiben kezdett futballozni 1945-ben, majd két évvel később az MTK tagja lett, ahol 17 esztendőt töltött. Háromszor volt bajnok (1951, 1953 és 1958), 379 mérkőzést játszott a csapat tagjaként, s 182 gólt szerzett. 1952-ben Magyar Népköztársasági Kupát nyert, 1955-ben és 1963-ban Közép-európai Kupát, 1964-ben pedig KEK-döntőt játszott.
A válogatottban 1949 és 1964 között 75 alkalommal lépett pályára és 27 gólt szerzett. Az ötvenes évek elején többnyire tartalék volt, de 1957-től ő lett a nemzeti együttes csapatkapitánya, Puskás Ferenctől örökölte a karszalagot. Részt vett a 1958-as svédországi és az 1962-es chilei világbajnokságon, 1964-ben játszott az Európa-válogatottban is. Az ő nevét viseli az MTK agárdi utánpótlás-akadémiája.