Még Mészöly számára is meglepetés, hogy ilyen jól szerepel a csapata

– Büszke?
– A csapat őszi szereplésére feltétlenül – felelte Mészöly Géza, a Vasas vezetőedzője.

– Tegye a szívére a kezét: ilyen jó szezonra számított?
– Pozícióban nem gondolkodtam. A bronzérmet jelentő helyezés szerintem bőven meghaladta az együttes mellett dolgozók és talán a szurkolók zömének vágyait is. Elismerem, én sem vagyok kivétel. Akkor sem, ha az idény kezdete előtt éreztem, illetve tudtam, hogy rendben vagyunk.

– Mi táplálta a bizonyosságot?
– Például a beszélgetések. Az edzéseken a futballisták tisztességesen dolgoztak, egyszerűen tették a dolgukat: hajtottak, játszani akartak. Az elszántságukat egy pillanatra sem lehetett megkérdőjelezni, akkor sem, ha a tesztmeccseken az eredmény végül nem nekünk kedvezett. Aztán elkezdődött a bajnokság, nyertünk a nyitányon a Honvéd otthonában, majd jött a vízválasztó fellépés az Újpest ellen.

– A második fordulóra tekintettel nem erős a „vízválasztó” jelző?
– Az Újpestet a bajnoki címre is esélyes csapatként állították be, ami az ősszel igazolást is nyert. Ezt a gárdát sikerült látványos futballal négy kettőre megvernünk, s a játékosok rengeteg önbizalmat merítettek a diadalból. Felmérhették, mire képesek, feltöltődhettek az élményből.

– Az öntudatra ébredésben mekkora szerepük volt a szerb légiósoknak?
– Hozzátették a maguk részét, de legalább ennyire fontos összetevő az együttes általános rutinja. Mellesleg mi is nyúltunk már mellé külföldi labdarúgóval… Az nem szerencse kérdése, hogy annak idején megláttuk a Petar Divicsben, Szasa Dobricsban és a többiekben rejlő lehetőséget, azt viszont már a mázli számlájára írom, hogy hozzánk kerültek. A Vasas ugyanis itthon sem tartozik a krőzusi vagyonú klubok közé, minimális pénzmozgással járó üzleteket kötünk, vagy szabad státusú futballistákat igazolunk, azaz Vancsa Miklós ügyvezetővel büdzsékímélő üzemmódot fejlesztettünk ki. Jó lenne ötven- vagy százezer euró értékű játékosok közül válogatni, de nincs ekkora mozgásterünk. Ezért is vagyok büszke az eredményeinkre. A Vasas az őszinte „győzni akarunk” stílussal hívta fel magára a figyelmet – kicsit hazabeszélek: a legstílusosabb focit játszotta. És olykor persze veszített – mert az összegzésből a fájdalmasabb pontok sem maradhatnak ki.

AZ INTERJÚT TELJES EGÉSZÉBEN A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!