Hangok a lelátóról

Szeretnék hozzászólni a Nemzeti Sport Futballparlament című rovatához. A
rovat kitűnő, meggyőződésem, hogy nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar
futball jobb legyen.
Az alábbiakban mellékeltem Önöknek egy rövid összegzést arról, mit is
gondolok a magyar futballról. Feltételezem, hogy naponta tucatjával kapnak
hasonló leveleket (hiszen kis hazánkban tízmillió futballszakember él) és
néha a fontosabb küldeményeket sincs lehetőségük áttekinteni. Ezzel együtt
kérem hogy olvassák át irományomat, mégha az hosszúra nyúlt is.

Tízmillió magyar honfitársammal együtt 20 éve várom a magyar foci
felemelkedését, töretlenül bízva annak eljöttében, és reménytelenül nézve
annak szánalmas vergődését. Sajnos a Málta elleni esemény végleg betette a
kaput, úgy éreztem tennem kell valamit azért hogy ez megváltozzon. A
szurkolói társadalomban az indulat irreális nyilatkozatain kívül (fel kell
szántani, besózni, elzavarni mindenkit, teljes amatőrség) vajmi kevés tenni
akarás van a focinkért. A sportszakmai társadalom a pénzhiányra hivatkozik,
mindenre és mindenkire mutogat a bajaiért, viszont azok orvoslására hosszú
évek alatt megvalósítható, milliárdos beruházásokat igénylő nagyívű álmokat
képzel el. Noha nem utasítom el egyiket sem, és sokmindennel egyetértek ami
elhangzik az én szemléletem ebből a szempontból talán szokatlan:
meggyőződésem hogy először magyar a futball iránti össznépi bizalmat kell
helyreállítani és vissza csalogatni a szurkolókat a pályára, és utána
lényegesen könyebben teremthetők elő a korszerű futball forrásai. Ezért
ebben a 8 oldalnyi anyagban olyan programokat, ötleteket válogattam össze,
amelyek meggyőződésem szerint kevés pénzből megoldhatók, létrehozásukhoz sok
munkára és más hozzáállásra van csak szükség, ugyanakkor futballszakmai és
társadalmi hasznai tetemesek lehetnek. Ezekhez a pontokhoz nem kellenek
milliárdok, őrült összegű költségvetések, valamennyi pontja kigazdálkodható,
hiteles politikával elérhető.
Hozzá tenném hogy nem vagyok futball szakember, szakmai kérdésekbe nem
kívánok beleszólni, ez a szakma feladat. Ezek csupán olyan
társadalmi-gazdasági folyamatok, programok amik magukban hordozzák a szakmai
felemelkedés lehetőségét, de azt magának a szakmának kell elérnie és
akarnia.

Elnézést kérek hosszúra nyúlt értekezésemért, ugyanakkor még egyszer kérem a
Nemzeti Sport szerkesztőségét, ne dobja a kukába ezt a kis anyagot, legalább
egyszer olvassák át! Nem gondolom hogy ez váltja meg a magyar focit de ha
hozzátehet ehhez valamit, ha bekapcsolódhat a vitába, már megérte! Őszintén
remélem és várom visszajelzésüket és bízva jóindulatukban maradtam
tisztelettel:

Tisztelt Nemzeti Sport!

Nagyon tetszik a napilapban indított Futballparlament című rovat, remélem, hogy aktívan hozzá tud járulni a magyar foci jobbá tételéhez. Noha nem vagyok elismert szaktekintély (csupán aktív, lelkes és megbecsült, hozzáértő szakember valamint mindenhez értő focirajongó) sem szakmámban (közgazdász) sem a labdarúgásban, szeretném egyszerű futballszurkolóként megosztani a gondolataimat Önökkel. Bízom benne, hogyha a teljes anyag nem is kerül be ebbe a rovatba, azért lesz majd egy – szurkolói alkalom is, amikor – hozzám hasonlóan más szurkolók is - elmondhatják a véleményünket.

Dénes Tamás írása igazi sportközgazdászhoz méltó, véleményem szerint kitűnően látja a sportágban zajló folyamatokat. Ami kritika felmerülhet vele kapcsolatban az az, hogy sajnos nagyon szakmai, egyszerű szurkoló számára kevésbé érthető a szövege. Ezzel együtt kiváló írás.

Az utóbbi időben nagyot fejlődő országok labdarúgásának áttekintése kiváló anyag, és a végkövetkeztetés is helyes. Én azért annyit megjegyeznék még ezzel kapcsolatban, hogy bármennyire is más úton jutott el mindenki ugyanoda, nem utasíthatjuk el az úton szerzett tapasztalataik felhasználását és magyar viszonyokra adoptálását.

Emellett felhívnám a figyelmet néhány nem elhanyagolható tényre, amelyről viszonylag kevés szó esik. Miközben szurkolói és szakmai körökben egyaránt óriási felzúdulást váltott ki a Málta elleni vereség, mind szurkolói-mind szakmai körökből, viszonylag kevés az olyan javaslat, amely tényleges, a jelenlegi helyzetben elérhető és megvalósítható programokat tartalmaz. Az indulat ( fel kell szántani, besózni, elzavarni mindenkit, teljes amatőrség) és a túlzott professzionalitás (óriási anyagi ráfordítást igénylő infrastruktúra fejlesztés, komoly – jelenleg nem létező, és szintén nagy összegeket felemésztő keresleti igény feltételezése) szülte javaslatok a jelenlegi helyzetben alig elhanyagolható segítséget nyújtanak, és/vagy a hosszú távú megoldásokra koncentrálnak. Mások a fuballszakmai vezetés teljes változását követelik, melyre kevés az esély. A jelenlegi szereplőkkel együttműködve lehet csak elérni a fejlődés elindulását. Nyilvánvaló természetesen, hogy sem válogatottunk, sem klubjaink nem lesznek rövid időn belül világverő gárdák, ezért ezektől a programoktól nem várható el, hogy a válogatottat kijuttasák a következő világeseményre.

Ugyanakkor meggyőződésem, hogy vannak olyan megoldások, amelyekkel rövidtávon, alacsony anyagi befektetéssel elindítható egy egészséges fejlődési folyamat. Ehhez elsősorban a legfontosabb feladat szerintem a szurkolói társadalom közbizalmának helyreállítása a magyar futball iránt, és meggyőzése arról, hogy, noha a jelenünk szerény, igenis van lehetőség a fejlődésre és ezek mellett a teljes labdarúgó szakma kiáll. Ez a közbizalom szerintem mélyponton van, és visszaszerzése nem lesz egyszerű, ám ennek megtörténte önmagában elindíthatja a fejlődést. Ennek a közbizalomnak sokat ártott az MLSZ elnök nyilatkozata, amely rögtön az államban keresi a hibát a szégyenteljes vereségért, ahelyett, hogy elismerte volna jelenünk sivárságát, és ezt megfejelte volna egy megvalósítható programmal.
Hangsúlyozom, mindaz, amit itt felsorolok, nem igényel komoly beruházásokat, nem kigazdálkodható és a jelenlegi helyzetben irreális anyagi ráfordításokat. Hiszem, hogy a jelenleg sokak által vallott folyamatot meg kell fordítani: először kell a közbizalmat helyreállítani, komoly keresletet támasztani a magyar futball iránt, és akkor lényegesen könnyebben lesznek elérhetők a komoly fejlődéshez szükséges anyagi források is.


I. A magyar labdarúgás felsővezetésével (MLSZ, nagyválogatott vezetése) szembeni közbizalom helyreállítása

1. A jelenlegi elnökség, és a nagyválogatott szakvezetésének azonnali lemondása. Ez utóbbinak azonnal mennie kell, az elnökség akkor maradhat, ha legalább egy bizalmi szavazást kér maga ellen, és az elnökség valamint a teljes tagság elkötelezi magát a magyar labdarúgás megreformálása mellett.

2. Nyilvános (legalább a hazai és az európai szövetség honlapján elérhető) pályázat kiírása az alábbi pozíciókra:
- nagyválogatottért felelős szakmai igazgatói poszt
- utánpótlás válogatottakért felelős szakmai igazgatói poszt
- klubokban zajló futballszakmai munkáért felelős – ajánlásokkal dolgozó - szakmai igazgatói poszt
-felnőtt válogatott szövetségi kapitányi posztja.
Kívánatosnak volna, hogy a fenti pozíciókat ismert és elismert külföldi, vagy külföldön dolgozó magyar szakemberek töltsék be részben vagy teljes egészében.
A pályázatok legalább az alábbiakat tartalmazzák:
- a pályázó szakmai életútja
- az érintett szakterületre vonatkozó, részletesen kibontott rövid, közép és hosszútávú szakmai programja
- a szakmai program végrehajtását ellenőrző indikátotok és azok célértékeinek meghatározása
- fizetési igény megjelölése (lehetőleg minél inkább a mérhető mutatókhoz viszonyított sikerdíj megállapításával)
- járulékos többletek megjelölése (támogatók, szponzorok biztosítása)
A pályázók programjának kidolgozásához az MLSZ biztosítsa a szükséges adatok elérhetőségét. A pályázatokat tegyék közzé a szövetség honlapján, hogy a döntés előtt véleményezhesse azokat a futballtársadalom.
Szűnjön meg a különböző háttéralkuk során való kinevezések gyakorlata, amely a nagyközönség szemében magában hordozza a „sumákolás” elvethetetlen gyanúját.

3. Az MLSZ teremtse meg a külföldi szakemberek alkalmazásának anyagi feltételeit, amelyhez szükséges:
- a tiszta, átlátható működés biztosítása negyedéves gazdasági és szakmai beszámolókkal, éves könyvvizsgálattal melyek folyamatosan nyilvánosságra hozandók a szövetség honlapján
- éves APEH felülvizsgálat kérése az MLSZ részéről, megállapításainak nyilvánosságra hozatala
- a fejlesztési koncepciók számára a teljes nyilvánosság biztosítása, társadalmi-szakmai vitára bocsátása
a válogatott szponzorainak visszacsábítása, hiteles politikával a támogatók körének bővítése
Noha a külföldi szakemberek alkalmazásának az anyagi igénye tűnik a legnagyobbnak, amennyiben alkalmazásuk részben sikerdíjakhoz van kötve, és az MLSZ tevékenysége, a szponzori pénzek elszámolása nyilvános, lehetővé válik komoly nemzetközi szaktekintélyek alkalmazása a magyar fociban, és ehhez újabb támogatók bevonása. A magyar edzői kar iránti közbizalom nem létezik, a szurkolók sokkal inkább elfogadnak egy külföldi szaktekintélyt, mint egy magyar „sikeredzőt”.

4. Álljon fel egy MLSZ mellett tanácsadói testület, amely – segíthetné a magyarországi felnőtt és utánpótlás válogatottak körül zajló munkát, és ajánlásokat dolgozna ki a klubokban zajló munkákkal kapcsolatban (a tanácsadóknak nem volna feltétlenül fontos teljes munkaidőben dolgozni, sőt, kívánatos volna a részmunkaidős, pláne a társadalmi munkában történő tevékenység):
- a még külföldön is elismert magyar szakemberek,
- legyen benne legalább két elismert nem magyar szaktekintély,
- jogászok és menedzserek,
A testület ajánlásokkal dolgozzon, amennyiben ajánlásai elfogadásra kerülnek akkor koordinátori szerepkörben, és legalább egy hellyel rendelkezzen az MLSZ elnökségében.

5. Valósítson meg a szövetség rendszeres konzultációt olyan szövetségekkel, akik az utóbbi időben látványos fejlődést produkáltak klub és válogatott szinten is (Törökország, Izrael, Görögország, Románia, Finnország, ……. Málta ). Kívánatosnak volna az ott szerzett tapasztalatok hazai adoptálása (természetesen nem elfogadható az „ott több pénz van” indoklás, van ami kevés pénzből eredményesen megvalósítható), akár közös szakértő testületek felállításával, szakmai tanulmányutak végzésével.

6. Az MLSZ elnökségében legyen egy képviselője a szurkolók valamely csoportjának.

Mindenhez természetesen elengedhetetlenül szükséges rengeteg tárgyalás, egyeztetés, konzultáció. Ugyanakkor fontos volna minden szakmai program, terv, elképzelés nyilvánosságának biztosítása legalább az MLSZ honlapján, de célszerű volna a teljes magyar sajtóban és különösen a sportsajtóban.


II. Az edzői-szakmai társadalommal szembeni közbizalom helyreállítása

1. 3 legfeljebb 4 éven belül csak Testnevelési Főiskolai diplomával lehessen dolgozni az NB1-2-ben, még az utánpótlásnál is. Az MLSZ szervezzen pszichológiai, pedagógiai és motivációs képzéseket az edzőknek és a játékosoknak egyaránt. A hazánkban dolgozó edzők folyamatosan (legalább 3 hetente) tartsanak konzultációkat, fórumokat, ülésezéseket és tanfolyamokat, ahova rendszeresen hívjanak külföldi edzőket, klubokat előadást tartani, konzultálni, kapcsolatot építeni. Kívánatos a hazai edzőképzés rendjének felülvizsgálata, mivel annak hatékonysága semmilyen formában nem látszik igazolódni. A hazai képzést ildomos volna huzamosabb idejű külföldi tapasztalatszerzéssel kiegészíteni.
Írjanak elő pontrendszert az edzőknek hasonlóan az orvosokhoz (mondjuk az éves tanulmányutak, konzultációk, diplomák bizonyos pontszámot érnének, akinek nincs meg az előírt pontszáma, nem praktizálhat a profi ligában). Valósítsák meg a magyar edzők „jó paphoz” méltó folyamatos tanulását, taníttatását lehetőleg külföldi szakemberek bevonásával.
A legfontosabb volna elfogadtatni az edző karral, hogy ne szégyelljenek tanulni külföldi kollégáiktól, sőt követelmény volna számukra, és hogy a tanultakat-tapasztaltakat alkalmazzák is. Húsz év után megkérdőjelezhetetlen a magyar edzői szakma hozzá nem értése és szerepe futballunk mélyrepülésében ezért egyetlen lehetőségük, hogy ezt azoktól pótolják, akikről ez nem mondható el. Szintén fontos, hogy a tanultakat, tapasztaltakat folyamatosan – természetesen a csapatérdekeket nem háttérbe szorítva – megosszák egymással, a válogatott vezetésével és viszont.
Mivel a diploma megszerzése nem ingyenes és az utánpótlásedzőknél fizetésük ezzel nem arányos, ezért az MLSZ – nek kell valamilyen formában támogatni őket tudásuk megszerzésében. Ez azonban nem igényel még tízmilliós nagyságrendű ráfordítást sem.


III. A játékos társadalommal szembeni közbizalom helyreállítása

Sajnos jelenleg ez a legnehezebb, ugyanis a játékosok megítélése minden szempontból a mélyponton van. Ezt elsősorban az egyszerű ember számára elérhetetlen – nemzetközileg azonban nem magas – játékosfizetések, és a cserében mutatott produkció indokolja. Ehhez pedig minden szempontból változtatni kell a játékosok hozzáállásán.

1. Fizetési sapka bevezetése a profiliga játékosai számára. Ez elengedhetelen, különben a következő évek várhatóan kedvezőtlen általános gazdasági helyzetében és a romló közhangulattal párhuzamosan tovább romlik a játékosok megítélése. A társadalom tekintélyes része az indokolatlanul magas fizetések miatt fordult el a labdarúgástól. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a játékosok hozzanak nyilvánosságra kétévente vagyonbevallást, (ezzel kiküszöbölhető lenne az örökös gyanú a bundára is), a világ fejlett labdarúgású részeihez hasonlóan legyenek nyilvánosak az átigazolási díjak és reklámszerződések, ezzel teremtve meg a közbizalmat a labdarúgás tisztasága iránt.
Elengedhetetlen, hogy a játékosok hozzáállása megváltozzon (ez természetesen a válogatottra és a klubmunkára egyaránt vonatkozik). A szurkoló elfogadja még a sokadik vereséget is akkor, ha látja hogy kedvencei minden meccsen meghalnak a pályán. A küzdeni tudás, a hajtás alapvető követelmény kell, hogy legyen, ugyanis a lazsálás, tengés-lengés minden szempontból irritáló és becstelen a csapat szurkolóival és a meccs nézőivel szemben. Ezért a játékos premizálási rendszert össze kellene kötni egy minden meccs után végrehajtandó szurkolói értékeléssel - a szurkolók a kijáratnál leadandó jegyükön értékelhetnék a meccset, csapatuk összteljesítményét és csapatuk 3 legjobbját, vagy akár 3 legrosszabbját ami természetesen negatív premizálást vonna maga után. (Természetesen ehhez az kell, hogy csak az adott klub valamilyen formában regisztrált szurkolója (pártoló tag, …stb) értékelhesse az adott csapatot). Megoldható volna az is ha a premizálást a szponzorok biztosítják a számukra kedvező, és szurkolókat visszacsábító teljesítmény alapján.
Ezek megvalósítása nyilván óriási ellenállásba ütközik majd, (jogilag is csak nehezen megvalósítható az élő szerződések miatt), de ha a szurkolókat vissza akarjuk csábítani a magyar labdarúgáshoz, még mindig ez a kevésbé fájdalmas út.

2. Dolgozzanak ki a profiliga labdarúgói számára egy „életpálya” programot, amely lehetővé teszi (bizonyos évnyi NB1-2 – es pályafutás után) számukra hogy tartós sérülésük illetve aktív játéktól való visszavonulásuk közben/után is képesek legyenek elhelyezkedni és megélni, vagy a meglévő labdarúgó-ismereteik gyarapításával (utánpótlás és felnőtt edzővé képzés, testnevelő tanári képzés, nyelvi képzések, sportújságírói képzés, profi bírói képzés… stb.), vagy pedig civil szakmák és tanulmányok elsajátításával. A mai korban a társadalom számára elfogadhatatlanok a „tíz év alatt kell megkeresnünk a nyugdíjig tartó megélhetésünk árát” jellegű hivatkozások az indokolatlanul magas fizetések felvételére. Rendszeresek a hivatkozások a játékosok részéről, hogy nekik mennyi kemény edzést és egyebet kell kibírniuk, mire eljutnak a profiligáig, noha ez a magyar társadalom minden egyes boldogulni vágyó tagja számára szintén elengedhetetlen (évek hosszú sorát felölelő képzések, holtig tartó tanulás, gyakran szakmaváltás). Tudatosítani kell a játékos társadalomban, hogy nem képeznek – most még – bármilyen szempontból a társadalom felett álló kasztot, hanem annak szerves részei, se több, se kevesebb. Márpedig az eredmény eléréséhez mindannyiunknak a maximumot kell nyújtani napról-napra, hétről-hétre nem kevéssé szenvedve feletteseink és néha a nyilvánosság kritikáját sem.
A társadalom jelenleg játékos ellenes, így a fentieket vagy elfogadtatjuk velük, vagy csak hosszú évek után jutunk majd előre. Ha majd labdarúgásunk magasabb szinten fog állni, elfogadható lesz a nyugati futballkultúrákban meglévő játékos kiváltságok és sztár szerepkör, addig azonban nem.


IV. A klubokkal szembeni közbizalom helyreállítása, a szurkolók visszacsábítása a pályákra

Talán ez volna a legfontosabb feladat, és ebben mind az MLSZ mind pedig a magyar liga összes klubja nagy szerepet vállalhatna.

1. Biztosítsa, segítse és támogassa a szövetség a klubokat abban, hogy minden magyar profi egyesületnek legyen egy külföldi profi „gesztor” vagy „pártfogó” klubja, akikkel rendszeresen konzultálhatna, tanulmányozhatná módszereiket, ötleteket szerezhetne, szakmai tanácsot kérhetne hosszabb távon komolyabb együtműködést alakíthatna ki, és a partner rövid távon elméletben és esetleg gyakorlatban is segíthetné a felnőtt és utánpótlás szakmai munkát. Lehetőség volna szakember cserék megvalósítására, közös rendezvények, tanulmányok megalkotására.
(Egy rövid példa arra, hogy mire gondolok itt: tegyük fel hogy a Nyíregyháza köt egy pártolói támogatást mondjuk a Bayernnel. Ha csak annyit csinálnak, hogy két havonta elhívják két napra a Bayern valamelyik utánpótlásedzőjét, megmutatják neki a módszereiket, amaz az övékét, megnézik együtt a gyerekeket, melyik milyen, kikérik a német véleményét, hogy ő miket csinálna velük, csinálnának egy-két edzést együtt, a német elmondaná milyen módszerrel fejlesztené ezt vagy azt a hiányosságot - és ehhez mondjuk kifizetik a repülőjegyét meg a napi díját, meg két napra egy tolmácsot, amik lehet hogy nem kicsi összegek de kigazdálkodhatóak - már nyert a magyar foci, a Szpari és egy keveset a Bayern is. És ha ehhez még nyomtatnak 50 A4-es oldalon szórólapot a szabolcsi iskolákban szét szórva, hogy a mi fiataljaink a Bayern utánpótlásának szeme előtt vannak, gyere hozzánk focizni? És ha szerveznek egy nyári tábort ahova elhívják 1 hétre ezt az emberkét, meg egy csomó gyereket a környékbeli falvakból? Meg a környékbeli falvak kiscsapatainak serdülőedzőjét? Meg még egy-két magyar edzőt, leülni, értekezni, megbeszélni....És még mennyi mindenre volna lehetőség ilyenkor. És ha még erről volna egy pár tudósítás a helyi meg egy pici az országos sajtóban? És ha ezt minden profi klub megoldaná? )

2. A kluboknak vissza kell állítaniuk azt, hogy az otthoni meccseik az adott település igazi társadalmi-társasági eseményévé nője ki magát. Ehhez meggyőződésem szerint – mivel a közbizalom jelenleg megromlott a labdarúgás iránt – az alábbiakat kellene tenni:
Az egyik lehetséges megoldás a családok – különösen persze az apukák és a gyermekek – klubhoz kötése. Ehhez el kell érni, hogy a gyermekek ingyen mehessenek be a meccsekre, a gyermekkel érkezők és a családok kedvezményt kapjanak. A gyermekek számára kisebb programokat (tizenegyes rúgások, rövid meccsek, stb) szervezni a mérközés előtt és a szünetben. A meccsnek igazi szórakoztató eseménynek kell lennie a megfelelő körítéssel és felvezetéssel. Emellett a klubok szervezzenek amolyan „futballmajálisokat” ahová a gyerekek és apukák ingyen bemehetnek, játszhatnak a klub labdarúgóival, meghívnának néhány hazai „sztárt”, szervezzenek kispályás bajnokságot a gyerekeknek és akár az apukáknak vagy az anyukáknak és hölgyeknek is. Amennyiben ezek rendszeressé válnának, viszonylag olcsón és a jelenleginél nagyobb hatásfokkal lehetne megvalósítani a tömegesítés kérdését. Ezzel együtt a foci igazi tömegsport jelleget ölthetne egy-egy hétvégére, - amire szerintem a világban sehol sincs példa - annak minden előnyével a társadalom egészséges életre nevelésével összhangban (akár össze lehetne kapcsolni ilyen egészség napokkal, szűrésekkel is). Semmilyen tömegsport rendezvény nem vonzana annyi résztvevőt, mint a foci!!! Ezeket a foci majálisokat persze össze lehetne kapcsolni más szakágakkal – de nyílván a foci itt a legnagyobb vonzerő.
Egy másik lehetséges út (az egyik nem zárja ki másikat), hogy a profi klubok nyissanak a női társadalom felé azzal, hogy manapság sok szórakozóhelyhez hasonlóan (bármennyire is fáj ezt kimondani) ingyen engedjék be őket, és amely férfitársunk visz magával hölgyet kapjon kedvezményt. A labdarúgás legnagyobb kihasználatlan piaca a női társadalom az egész világon, sajnos hazánkban még a férfi társadalomban is bőven van potenciál. Ezzel összhangba nyitni kell a fiatal, tizenéves korosztály felé, hogy a hétvégi profiligás meccsek lehessenek amolyan szolid felvezetői a péntek-szombat este kezdődő buliknak, partiknak. (Például egy megállapodással a közeli szórakozóhellyel, hogy meccsjeggyel ingyen lehet belépni, a meccs utáni buli vendége a csapat… stb.)

3. Létre kell hozni a pártolói-tagsági-szurkolói klubokat az egyesületek mellett. Ezek a klubok szedhetnének éves tagdíjat és tagjaik számára a szezon során nyújtanának kedvezményt (olcsóbb, ingyenes belépők meccsekre, klub rendezvényekre, más szakágak meccseire). Az ilyen klubok tagjai értékelhetnék a meccseket (lásd még játékos premizálás), társadalmi munkában segítenék az egyesületeket a rendezvények lebonyolításában, szervezésében, pályák hóeltakarításában, vidékre utazásban. Egyszeri befizetésükkel anyagilag is segíthetnék a klubot.
Az egyesületeknek segíteniük kell a szurkolói csoportok alakulását, hiszen ezzel saját támogatóit növeli. Az unottan szotyizgató nézők helyét (és a meccsek hangulattalanságát, minden tiszteletünk mellett) ki kell váltani a lelkes, szurkolni hangosan és sportszerűen kész csoportoknak.

4. Célszerű volna a profi klubok számára egységesen előírni, hogy félévente nyilvános szakmai és gazdasági beszámolóban értékeljék eddigi teljesítményüket. A nyilvánosság legalább internetes megjelenést jelent. Elképzelhető, hogy van már ilyen előírás, de ha nincs, akkor a könyvvizsgálat is kötelező kellene, hogy legyen.

Természetesen mindezek a programok önmagukban semmit sem érnek, ha nem áll ki melléjük a klubok játékosállománya, és a mérkőzéseken utolsó leheletükig tartó, hősies a tudásbeli hátrányokat elfeledtető, lelkes játékukkal nem hálálják meg szurkolóik, szponzoraik és vezetőik bizalmát. Bármennyire is „nyálasan” hangzik, el kell érni, hogy a klubok igazi családként működjenek, az őt körülvevőkkel összhangban.

V. Vegyes javaslatok


Az alábbi javaslatok nem annyira közbizalom helyreállítását célozzák, hanem sokkal inkább a magyar foci népszerűségének visszaszerzését, valamint a hosszú távú fejlődés alapjait jelenthetnék.

1. A Ferencváros vidéki fellépéseinek tapasztalata alapján, kívánatos volna, hogy a Magyar Kupa lebonyolítását részben liga rendszerűre változtassák, hogy minél több vidéki kis és középtelepülésen léphessenek pályára az élvonalbeli csapatok, ezzel is segítve a vidéki klubokat és a labdarúgás népszerűsítését. Örömmel volt tapasztalható, hogy vidéki kis és közép városokban újra futball-láz tört ki a Fradi látogatásakor. Noha nyílván a Paks, a Vasas, vagy a Kaposvár talán csak harmadannyi nézőt vonzana egy vidéki kiscsapatnál, de nagyban hozzájárulnának a vidéki foci megmaradásához, fejlődéséhez. Szintén kívánatos, hogy a kupameccseket jó néhány labdarúgó nagyhatalomhoz hasonlóan hétvégenként bonyolítsák, amikor többek számára megoldható a meccsrejárás. A kupa meccseken kötelezően előírandó lehetne a saját nevelésű és a 21 év alatti labdarúgók száma.

13. Lehetne egy - a skandináv Királyi Ligához hasonló – téli, vagy inkább tavaszi tornát gründolni a szomszéd államok csapataival (osztrák, szlovén, horvát, magyar, szlovák, szerb, román, ...). A téli meccsekhez kívánatos volna legalább két hazai pálya alkalmassá tétele a mérkőzések lejátszásához. Amennyiben tavasszal zajlana, a nemzetközi kupanapok idején lehetne rendezni a meccseket, olyankor Európa legtöbb országában nincs játéknap. Természetesen csak olyan csapat vehetne rajta részt, amely már nem érdekelt az UEFA egyéb európai kupáiban (sajnos ez a magyaroknál elég ritka). Mindenképpen fontos, a szomszédos országokkal való minél szélesebb körű szakmai együttműködés.

14. A manapság oly népszerű (nyelvi, hagyományörző, kézműves…stb) nyári táborok mintájára az MLSZ a profi klubokkal összefogva rendezzen bentlakásos ifjúsági labdarúgó képzéseket. Az edzések elvégzéséhez hívjanak elismert külföldi szakembereket, a táborok fővédnökei lehetnének ismert és népszerű aktív és visszavonult magyar és külföldi labdarúgók (jó példa erre a nyári Milan tábor) akiket példaképként állíthatnának a fiatalok elé. Az alsóbb osztályokban az ifjúsági és serdülő csapatok mellett dolgozó amatőr edzők képzése is összekapcsolható volna a külföldiek meghívásával, így edzők és gyermekek számára számos, élményekben és tapasztalatokban gazdag futballeseményt lehetne rendezni, minimális költséggel, melynek járulékos haszna felbecsülhetetlen lenne.

15. A magyar labdarúgás utánpótlásának legnagyobb kihasználatlan bázisa (elég sok van) az elszegényedett társadalmi és/vagy kisebbségi rétegek és területek gyermek lakossága, akik számára az egyik legjobb kitörési pont lehet a sport és a labdarúgás . Ezért célszerű volna célzott szakmai programokkal toborozni ezekből a társadalmi kasztokból és területekről (pl.: Ormánság, Bácska, Viharsarok, Borsod és Szatmár-Bereg), mivel nagyobb esély lehetne a tömegesítésre. Kívánatos volna az ország egész területén a kluboknak szoros kapcsolatot ápolni az iskolákkal és a testneveléstanárokkal.

16. Az MLSZ kezdje meg legalább egy modellintézmény programjának kidolgozását (ez egyfajta MLSZ Akadémia lehetne). Az akadémia működéséhez az MLSz mellett a klubok közösen járulhatnának hozzá, és itt neveltethetnék legtehetségesebb fiataljaikat. Egy-egy szezon végén lehetne a fiatal tehetségekre amolyan „draftot” kiírni, vagy a klubok készen kapnák vissza kinevelt tehetségeiket. Emellett az Akadémia központi szerepet vállalhatna a labdarúgás tömegsporttá fejlesztésében, tömegfoci rendezvények megvalósításában, a társadalom egészséges életre nevelésében. Ez lehetővé tenné, hogy az Akadémia létrehozásához és működtetéséhez EU-s és központi pályázati pénzeket szerezzen az MLSZ, mivel az egészségmegőrzés és megelőzés fontos szerepet tölt be az operatív programokban. Hasonló kezdeményezések akár regionális, akár klubszinten is megvalósíthatók lennének, és még az oly nagyon hiányzó forrást is legalább részben elő lehetne teremteni.

Összefoglalva:
Az elmúlt húsz esztendőben a magyar labdarúgó szakma bebizonyította, hogy önerőből, a jelenlegi hozzáállásával nem képes labdarúgásunk megújítására. Ezért a magyar foci felemelkedéséhez két fő szempont érvényesülését kell biztosítani:
- nemcsak kívánatos, hanem követelendő, hogy a magyar labdarúgás (hazánk történelméhez oly hűen) külföldről kérjen aktív és folyamatos segítséget megújulásához, kisebb részben anyagi, nagyobb részben szakmai segítséget, szűnjön meg a magyar futball örökös belterjessége,
- állítsák vissza a futball társadalmi presztízsét, elfogadottságát, szolgálják ki és csábítsák a szurkolókat a pályákra, ne pedig elriasszák őket. Ehhez alapvetően szükséges labdarúgás szereplőinek legalább hozzáállásbeni megváltoztatása, mivel a technikai szakmai hiányosságok rövid távon nem pótolhatók.
Hangsúlyozom, hogy ezek a programok rövid távon, viszonylag kis költséggel megvalósíthatók, ezek létrehozásához csupán szemlélet váltásra, sok munkára, jogi és gazdasági tisztánlátásra és - arányaiban - kevés anyagi ráfordításra van szükség. Természetesen fontos, hogy komoly, nagy beruházást igénylő, hosszútávú fejlesztési koncepciók is létrejöjjenek, de ezek alapvető feltétele, hogy a szurkolói, befektetői és állami bizalom helyreálljon a futball vezetésével és szereplőivel szemben. Minden más, csak ezután következhet.

Amennyiben ezek a programok megvalósulnának kiemelkedően fontos szerep hárulhatna a magyar sajtóra, hiszen ezen programokról való folyamatos tájékoztatás, promótálás nagyban segíthet abban hogy a társadalom visszanyerje a magyar futballba vetett hitét. Heizer Csaba ----

Szerintem az első osztályban is kötelezővé kellene tenni,hogy 21év alatti játékosnak végig a pályán kell lenni.Ha a harmad osztályban kettőnek pályán kell lennie akkor az első osztályban legalább háromnak a szerepeltetését tenném kötelezövé!Ezér a klubboknál legalább 7-9 salyát nevelésü játekost kallene az első keretnél tartani.És talán ezért az utánpótlás neveléssel is jobban törődnének.Ha nincs folyamatos játékos áramlás az első csapat keretébe, akkor nem jó az utánpótláképzés.Köszönettel ROBESZ 70.


Gondolom már másnak is eszébe jutott, mégsem láttam leírva sehol mégcsak hasonló koncepciót se.
Egyértelműen az utánpótlásnál kell elkezdeni a felzárkóztatását a magyar focinak, ez lehet véleményem szerint az egyetlen út.
A jelenlegi lehetőségeket kihasználva, minden megyeszékhelyen létre kellene hozni egy, a Sándor Károly Akadémiához hasonló, bentlakásos, egyszerű "focisulit", ami normál iskolaként is működhetne, és ami begyűjti a megyéből a legtehetségesebb gyerekeket.
Kapcsolódhatna minden ilyen iskolához egy elsőosztályú klub, amely a költségek egy részét is átvállalhatná a focistákért cserébe.
Én nem hiszem el, hogy ez olyan sok pénzbe kerülne (meglévő iskolákat kellene csak átalakítani, 1-2 pályát építeni), amit nem lehet előteremteni.
Tisztább, átláthatóbb lenne a rendszer is.
Hát nagyvonalakban ennyi lenne az én koncepcióm, remélem elnyerte tetszésüket, és talán más is elgondolkozik hasonló terveken, és végre történik valami érdemleges is. Köllő Máté


Először egy olyan külföldi szakemberre kellene a válogatott irányítását
bízni, akinek van megfelelő tapasztalata, elhivatottsága, pedagógiai-,
pszichológiai érzéke. Tud a játékosokra hatni taktikailag és főleg
mentálisan. Egy évben legalább 10-15 válogatott meccset kellene játszani.
A belépők árát maximálni kellene, mondjuk 5000 Ft-ban. Ennél több nem
lehetne. Csak azok kaphatnának címeres mezt, akik a pályán odaadásukkal,
küzdeni tudásukkal, alázatukkal ezt kivívják maguknak. Ez az
alapkövetelmény!!!!
Ha a válogatott 90 percet küzdene, hajtana, és a belépők is megfizethetőek
lennének akár több tízezren is kilátogatnának egy meccsre, ami eleve jó
bevétel. Talán a szponzorok is elgondolkodnának és több támogatást
adnának.

Ha ezt teljesítik a játékosok utána kezdődik a komoly taktikai munka! De
ettől még nagyon-nagyon messze vagyunk!

Az MLSZ vezetőségébe pedig olyan embereket kell ültetni, akik alázattal
végzik munkájukat és nem a bankszámlájukra koncentrálnak.

Bozsik-Détári-Kisteleki figyelmébe ajánlom, hogyan is viselkedik egy
kultúrált, elit csapatot vezető edző:

Önkritika!!!!!!!

- A Rádio Catalunyának nyilatkozva több területen is elismerte a
felelősségét Frank Rijkaard, amiért a csapat a két utóbbi meccsén
vereséget szenvedett. A tréner tervei szerint a jövőben felhagy az
általános rotációval, s nagyobb hangsúlyt fektet a gárda egységére,
mint az egyes játékosok formajavítására.

Rijkaard egyértelműen "mea culpát" gyakorolt tegnapi nyilatkozatában, így a
két utóbbi vereség ügyében magára vállalta a felelősséget. Tervei
szerint az elmúlt két év tapasztalata sokat segíthet majd abban, hogy a
gárda visszatérjen a megfelelő útra. "Eddig túlságosan sokat foglalkoztam
a játékosok egyéni teljesítményével. Úgy kellett bánnom a kerettel, hogy
a többségnek játéklehetőséget tudjak adni. Egyik vagy másik játékos
teljesítményét néztem, mielőtt döntöttem volna, ezért egyes alkalmakkor
olyan döntést hoztam, ami taktikailag nem volt megfelelő, ami más volt, mint
amit eddig csináltunk" - indokolt a holland, az elszenvedett vereségeket
viszont nem tekinti drámainak.

"Nem kell túldramatizálni. Elvesztettünk két meccset, a Chelsea ellen
1-0ra-, és a Real Madrid ellen a Bernabéuban 2-0-ra. Elbukni ezeken a
mérkőzéseken még nem jelenti azt, hogy eldőlt volna a Liga vagy az idény.
A játékosokkal együtt magabiztosak vagyunk, és e szerint fogjuk folytatni a
munkát."

Az eddig bevett rotációs szisztémán a jövőben várhatóan változtatni fog
a holland, s ez ügyben is a saját felelősségét emelte ki. "Nem úgy
működtünk, ahogyan szerettük volna. Ez egy figyelmeztető jel számomra is,
és azt kell tennünk, ami a lehető legjobb a csapatnak" - értékelt, arra
utalva, hogy a rotációnak ugyan lehetnek fizikálisan, vagy mentálisan
előnyei, de összességében nem mindig jó az összteljesítménynek.

A csapat összeállításánál elkövetett hibáiról is beszélt az edző, aki
azért a most szükséges receptről is tudott mondani valamit. "Nem jól
csináltam. A posztokat tekintve, játékrendszerben nem jól választottam meg
a szisztémát, s a cserék sem segítettek úgy, mint korábban" - gyakorolt
önkritikát a mester, de azt is leszögezte, hogy a játékosai
mentalitásával nincs probléma, valamint ő is segíteni fog nekik ebben a
helyzetben. "Vissza kell térni az alapokhoz, s ez rám is ugyanúgy
vonatkozik". Szalai Zsolt

A Magyar foci fellendítésében segítene, hogyha szép és rendezett edzőkomplexumokba külföldi nemzetközi kupában érdekelt csapatokat szezonelejei felkészülésre idecsábítanánk, és több edzőmeccset lekötnének velük a magyar csapatok, amit végül közvetíthetne a TV, és az innen több reklámból befolyó pénz lenne, továbbá több nézőt is vonzana egy Lens-FTC mint egy Sopron-FTC felkészülési meccs.
Erre ideális hely lehetne lakóhelyem Kozármisleny, mert itt megvan minden (öltöző, világított edzőpálya, műfüves pálya, sportcsarnok, panzió, stb. már csak egy jó konditerem hiányzik a közelből, az uszoda pedig tervben van), a felkészülés után pedig Pécsen, vagy Peste játszhatna az adott csapat. Kiss Zoltán

Felhívásukra jelentkezve szeretném néhány mondatban gondolataimat megosztani Önökkel.
A legfontosabb , hogy végre belássa a magyar nemzet, hogy ezekkel az eszközökkel és hozzáállással nem lehet megreformálni labdarúgásunkat.
Rövid meglátásaim a labdarugásunkkal kapcsolatban:
1.gyermeieink 6-18 éves koráig történő nevelése a profi szemlélet és életvitel elősegítése, melyet csak állami,önkormányzati és szponzorációs támogatással lehet véghezvinni.
2.Országunk 19 megyével rendelkezik ezért elengedhetetlen lenne, hogy az állami finanszírozással 22 (19 megyeszékhelyi ill. 4 budapesti) bentlakásos labdarúgó akadémiát létesítsen ahol egy benntlakásos kollégiumban ill. 2 db. labdarúgó pályán lenne lehetőség a 6-18 éves gyermekek nevelésére.
3.Az akadémiák üzemeltetése az önkormányzatok ill. a szponzorok feladata lenne igy lehetne az akadémiák költségeit (Kollégium,pályafenntartás,pedagógusok ill. étkeztetés) finanszírozni.
4.2006-ban a magyar prifesszionális labdarúgást amatőr szintre szükséges helyezni, de lehetőséget kell adni olyan üzletembereknek akik megfelelő garanciák mellett
vállaják a magyar elsőosztályú klubok működtetését.
5.A jelenlegi magyar felnőtt labdarúgásba semmiféle szponzorációs-állami-önkormányzati támogatást sem szabad bevezetni ez a feladat legyen csak azoké az üzletembereké akik vállaják a felnőtt csapatok anyagi támogatását.
6.A megyei kollégiumokat csak olyan helyi szakember vezetheti aki kötődik a megyéjéhez ill.a legmagasabb szintű nevelői-szakedzői és min. két (angol-német)
nyelv felsőfokú végzettségével rendelkezik.
7.Az akadémiákon nevelkedő legsikeresebb gyermekeinket minden évben valamelyik nemzeti ünnepünkön a legmagasabb állami méltóságok, MÉDIA !!!, ill. a legsikeresebb magyar és külföldi labdarúgók jelenlétében kell elismerni.Igy lehetőség van a gyermekek fejlődésében hazaszerető, tisztességes és a sporszerű versenyszellem kialakításához.
Remélem hogy meglátásaimmal hozzá tudok járulni szeretett labdarúgásunk elengedhetetlen megreformálásához és érzésem szerint csak ezekkel a lépésekkel
lehetséges egy új és sikeres generáció hazánkban. K.Ákos

Romániai magyarként nem először jelentkezem soraimmal, vélem
ényemmel, örvendek, hogy kíváncsiak az olvasók, többnyire a mag
yar labdarúgásért szenvedők meglátásaira, köszönöm a kezd
eményezést.

Bár nem biztos, hogy a Dénes Ferenc vitaindítója utáni össze
s cikket el fogom tudni olvasni, elismerem, hogy a sportközgazdász szak
ember jól összegzett és jól látja a gondok egy részének legt
öbbjét. Egyértelmű, ha tetszik, ha nem, hogy a labdarúgás, a le
gtöbb teljesítmény-orientált sporttal együtt, anyagiaktól füg
g. Mégis, amíg nincs megváltozott hangulat a magyar futball körny
ékén, addig fölösleges reménykedni abban, hogy „valaki̶
1; majd csak hozza számolatlanul (és ellenőrzési igény vagy lehet
őség nélkül!!!) a pénzt.

Megjegyzésem, hogy Romániából írok, azért került e sorok e
lejére, mert egyszerűen elkeserítő, hogy még a tájékozottabb
magyar szakemberek is példaként emlegetik az itteni klubcsapatok nemzet
közi felfutását. Személy szerint természetesen nagyon szeretném
, ha a magyar klubcspatok olyan sikereket érnének el mostanában, mint
teszi azt a három bukaresti klub (Steaua a BL-ben, Rapid és Dinamo az
UEFA-kupa csoportkörében), de mintának semmiképpen nem ajánlaná
m, e sikerek ellenére sem a magyar labdarúgásnak. Sokszor bosszankodt
am már azon, mennyire bántóan kevés információt és mennyire p
ontatlan hireket közöl a Nemzeti sport az itteni labdarúgásról, d
e úgy tűnik, Önök kitartanak eddigi tudósitóik mellett és nin
cs szükségük (helyük, érdekük?) pontos tájékoztatásra. M
ásfél hónapig Budapesten tartózkodtam és gyerekkorom álmát (6
2 éves vagyok) naponta megvalósithattam, hiszen minden nap megvásár
olhattam a Nemzeti sportot. Nos, szeptember 05 és október 21 között
egyetlen egyszer sem láttam sem a román bajnoki eredményeket, sem a
táblázatot megjelenni, miközben a szlovén, a skót, az azeri vagy
ukrajnai futballról is többet olvashattam ezen időszakban! Kérem,
én megértem, ha nem is örvendek ennek, hogy a sportfogadás (többe
k között) töménytelen pénzzel támogatja a lapot, ezért meg ke
ll jeleniteni még az angol negyedik vonal eredményeit és táblázat
ait is, de hihetetlennek tűnik, hogy például Nemcsik Zsolt világbaj
noki ezüstérme kevesebb figyelmet érdemel egy Nemzeti (!!!) sportnak,
mint Michael Schumacher kétségtelenül megsüvegelendő szereplés
e…Talán, ha Népsport volna a neve még mindig az újságnak
és az Állam bácsi adná a fenntartására a pénzt, akkor nem igy
volna. Bocsássák meg nekem ezt a kis szurkát, de igazán nem érte
m a szerkesztési elveket.

Természetesen megmagyarázom, miért nem kivánom a „román
modellt” magunknak. Itt a labdarúgásban van néhány, 1990 ut
án több, mint kétes (teljesen egyértelműen törvénytelenül,
de ítélet nincs) körülmények között dollármilliomosra gazda
godott ember: Gigi Becali (Steaua), aki nem maga volt a hadsereg hússzá
llitója, mint az Önök lapjában megjelent, hanem az apukája, Tase
Becali, nyilván a „régi jó” szocializmusban, Ceausescu id
ejében. Nos, a volt diktátor legnagyobb fia, Valentin (és nem Nicu, a
hogy szintén Önök irták…) révén az akkor fiatal Becali be
került az aranylábú Hagi és társai mellé, tehát a katonacsapa
t később világhirűvé váló fiataljai mellé. Könnyű volt
aztán 1990 után, a helyükön maradt tábornokokkal olyan telekspeku
lációt folytatnia, hogy Bukarest környéki, katonai objektumok (lő
terek, kiképzési területek) helyett több százszorosan értékes
ebb, de ugyanakkora felületű területekhez jutnia. Nem sorolom az egy
éb ügyleteit, hiszen nincs jogerős ítélet ellene évek óta, m
ég be is perelhetne, ha megtudná, miket irok róla. És azt is biztos
an tudom, hogy Abramovics pénzei sem valamilyen rendkivüli képesség
nek-tehetségnek tulajdonithatóak, de (ha le nem puffantják majd más
maffiózók), ettől ő is vigan fog tovább vásárolni-eladni j
átékosokat –és esetleg a saját családját is (úgy tudom,
válik).

A Rapid „patrónusa” az itteni szerencsejáték RT meg bizon
yos kereskedelmi hálózat révén jutott a volt szállításügyi
minisztérium által közpénzből (még a jelenlegi államelnök T
raian Basescu volt a szállításügyi miniszter…) felújított
Rapid-stadionhoz, másfél évig pedig ugyanez a George Copos még min
iszterelnök-helyettes is volt 2005-2006-ban!

A Dinamo a Szekuritáté csapata volt, tehát a belügyminisztérium
é, most is az. Gondoljanak bele, mi lenne a Dózsából, ha ma is a be
lügyminisztériumé lenne? Ezzel együtt, „privatizáltákR
21; a futballcsapatot, a művelet „elkövetője” egykori v
álogatott futballista, ügyvédi végzettségével együtt ült ez
ért vagy három évet (mint Szabadi az FTC-ért), de az őt „fe
lváltó” vezetők gátlástalanul adják-veszik továbbra is
a játékosokat-edzőket. Jelenleg már 12 győztes bajnoki fordulón
van túl a csapat, 12-ből (!!!), hiszen muszáj megnyernie a most foly
ó csatát, mert a román bajnok jövőben (hála a két éve tart
ó román teljesítményeknek) már automatikusan indulhat a BL csopor
tkörében! Azokat a milliókat pedig már ki is osztották maguk kö
zt a „fiúk”…

Még sorolhatnám a többi, négy-öt román klubvezető viselt d
olgait, de csak azért tettem eddig is, hogy rávilágítsak: a román
„példa” nem szabad követendő legyen, ezt legalább egy
szakmailag igényes lapban le sem szabadna írni tájékozottság né
lkül. Itt jegyzem meg, hogy a magyar futballban sok nehézség van, de
ilyen mértékű gátlástalan törvénytelenséget biztosan senki
nem vállalna fel, még akkor sem, ha világbajnok lenne a magyar válo
gatott. Tudom, Önök elég gyakran hivatkoznak Jenei Imrére, de meg k
ell jegyeznem, anélkül, hogy bántani akarnám, vagy futball-szakér
telmét megkérdőjelezném: olyan csapattal nyert BEK-et, amelyet a Va
lentin Ceausescu által biztosított minden anyagi erővel összevás
ároltak (kérdezzék meg Bölöni Lacikát, hogy került Bukarestbe
1985-ben?) és kiváltságos feltételeket biztosítottak nekik éve
ken át). És azt se felejtsem el hozzátenni, hogy akkor, 1986 áprili
sa-májusa körül, a legtöbb európai sztárcsapat játékosai m
ár az igen korán kezdődő, mexikói VB miatt sorozatban voltak ké
nytelenek játszani a bajnoki és kupa-meccseket, mialatt a Steaua-nak il
yen gondja nem volt, a román válogatott elvérzett a VB-selejtezők
ön. Nem fogják elhinni: Észak-Írország előzte meg, többek k
özött..Azt sem hagyhatom ki, hogy ugyancsak Jenei Imre nem merte kivinn
i az akkor 37 éves Bölönit az olaszországi VB-re, csak azért, mer
t magyar volt. Pedig Laci az első volt, aki a román válogatottban el
érte a 100-as számot, végül 108 válogatottsággal zárt, de é
lete egyetlen, reálisan lehetséges világversenyén, Jenei megalkuv
ása miatt, nem vehetett részt. Ennyit Jenei nagy magyar érzelmeiről
, hiszen már rég nem élt akkor Ceausescu, igaz, attól még, a vé
res marosvásárhelyi március után (szegény Sütő András, Iste
n nyugtassa!) a hangulat nagyon magyarellenes volt. És mégis el kellett
volna vinnie Lacit, állítom anélkül, hogy védőügyvédje len
nék az egykori kimagasló tudású és ép karakterű marosvásá
rhelyi futballistának.

Az egész román foci megítélését kérem tehát, soha ne teg
yék követendő példaként a magyar foci „feltámasztásá
ért”. Ilyen áron azt is oda lehetne tenni, hogy a nagy múltú,
egykor Neumann báró csapataként elismert aradi UTA a nyáron kieset
t a harmadik osztályba, erre megvásárolt egy helyet az első osztá
lyban Nagyszalontától (először lehetett volna első osztályú!)
és köszöni szépen, ott van az első ligában. Ehhez képest ped
ig egy Tirgu-Jiuban működő bányászcsapatot, bár kiesett, vissza
tartottak az első osztályban, de kitették onnan a másodosztályba
a valóban kulturált futballt évek óta bemutató Sportul Studentesc
csapatát, amelyik a táblázat első felében végzett ugyan, de pa
trónusa összeveszett a Labdarúgó Szövetség vezetőivel. Bár
a Fradi és a Vasas helyzete egy kicsit más (szerintem legalábbis a Fr
adit felelőtlen vezetői vitték félre tíz éve, nem a jelenlegi M
LSZ-vezetőség), de azért tessenek csak belegondolni, mitől minta ne
künk a román labdarúgás? Amelynek egyetlen figyelemre méltó ere
dménye az 1986-ban megnyert BEK-trófea, a válogatottnak pedig az 1994
-es, amerikai VB negyed-döntője a csúcs…

Amíg viszont folytonosan csak mutogatom, mit nem szeretnék látni a
magyar labdarúgás körül, tudom, arra kíváncsiak Önök is, m
i lenne szerintem az előrevivő?

A hangulattal kezdtem, azzal folytatom: nincs már helye a mellébesz
élésnek, a nevek kímélésének, ki kell írni ezután a felel
ősök nevét. Teljes mértékben egyetértek Önökkel abban, hogy
a játékosok, akik csak nyűgnek tekintik a válogatottbeli szerepl
ést, vonuljanak vissza ettől, ha nem önszántukból, akkor a minden
kori szövetségi kapitány felszólítására, pontosabban többet
ne hívja még tévedésből sem! Akkor valóban igaza van Sárkö
zy professzornak: vegyük tudomásul, hogy Magyarországon csak amatőr
futball van és ünnepeljünk, hogy legyőzzük (esetleg!) San Marino
-t. Tegyük az igényeinket is erre a szintre, aki pedig profi futballist
a akar lenni (mint Filkor Attila és bizonyára mások is), az megél k
ülföldön, mint ahogy a jó orvosok, tanárok, mérnökök, köz
gazdászok is megtalálják a számításaikat odaát. De ezeket a p
rofi futballistákat nem kellene meghívni abba az amatőr válogatottb
a, mert hiába nyilatkoznák, hogy milyen becses számukra a nemzeti mez
, csak üres szólam maradna, a pályán pedig futni-ütközni-gólt
szerezni kell és nem nyilatkozni.

Nagy reményekkel tekintettem Bozsik Péter kapitánykodása elé.
Csak azt nem értettem, miért kellett mellé az a Détári, aki futba
llistaként is eltékozolta istenadta tehetségét, sokkal kevesebbre v
itte, mint amire hivatott volt? Hiszen Döme soha nem arról volt híres
, hogy képes betartani a taktikai utasításokat vagy a fegyelmet, de e
zt elnézték neki (is). Megdöbbentem azonban azon, hogy fél év sem
volt elég kettejüknek, hogy megértsék: bármennyire is stabil ker
etet akarnak (mint szegény Baróti Lajos idejében), időközben elre
pült 40 év! Szó nincs arról, hogy visszasírnám Matthaust és 8
4 szerepeltetett játékosát, de az teljes szakmai és erkölcsi ké
ptelenség, hogy valaki, aki hónapokig nem lép pályára (Szabics, T
orghelle, Sovunmi, Fehér, Fülöp Márton)), alaptagja akár csak a k
eretnek is, vagy kezdőként szerepelhet a csapatban!!!Ehhez semmilyen li
cenc nem szükséges, a legnagyobb játékosok is nehezen térnek viss
za egy-egy sérülés után, hetekbe telik, míg visszanyerik formáj
ukat, akkor mit remélnek az edzőpáros tagjai ezektől a futballist
áktól? Főleg, ha úgyis csak a harmadik-negyedik helyet célozzák
meg elvárásként! Azt még akkor is el lehetne érni, ha a jelenleg
i MTK teljes csapatát küldenék pályára, úgy, ahogy van. Ezt per
sze nem tartanám helyesnek, nem vagyok annyira elragadtatva a futball-tud
ásuktól és a fiatalságuktól, mint nagyon sokan az eddigi megnyila
tkozók közül. Tisztában vagyok vele, hogy Tichy, Albert, Bene,Varga
Zoli, Göröcs és sokan mások (remélem, nem sértem őket vagy e
mléküket, hogy összehasonlítom a jelenleg feltörekvő fiatalokka
l) is fokozatosan kerültek be a stabil válogatottak közé, nem töm
egesen és nem bizonyos lépcsőzetesség nélkül. Következtetés
em: azonnal (remélem, holnap megtörténik) LE KELL MONDANIA BOZSIKNAK
ÉS DÉTÁRINAK. Egyértelmű, hogy ez önmagában nem oldja meg a m
agyar labdarúgás gondjait, de könyörgöm: milyen cél lebeghet eg
y magyar labdarúgó előtt, aki látja, hogy hónapokon keresztül a
zok játszanak a válogatottban, akik semmit nem tettek meg ezért! Hisz
en Bozsik rögtön az első kerethirdetéskor tisztázta: nehéz lesz
bekerülni, de nehéz lesz kikerülni ebből a zárt társaságbó
l! Akkor miért készüljön becsületesen, rugdossa a gólokat bár
ki, vagy védjen ragyogóan heteken át, a közelébe sem kerülhet a
keretnek! És ki viselné el, hogy Király Gábor nem tud akkorát hi
bázni, hogy bár egyszer ne vele kezdődjék az összeállítás.
Én nem éreztem sértve magam a nyilatkozata miatt a norvég vereség
után, mert teljesen igaza volt: ő mindig a következő meccsre kés
zül(t), ezért az éppen lejátszott és elvesztett meccsen is már
a következő vereségre gondolt, jól felkészülten! A világon ni
ncs ilyen, hogy valaki 70-szeres válogatott lehessen ilyen gyermeteg hib
ák sorozatos elkövetése után is, míg például Rabóczki, Vé
gh Zoltán, Csernyánszki vagy bárki más szóba sem kerülhetnek.
És ki a tartalék? Az a Fülöp Márton, aki szerintem csak azért v
an ott, mert kötelező megnevezni egy tartalék-kapust, igy hát éde
sapja neve, tevékenysége elismeréseként, meg azért, mert egy Tott
enham alkalmazottja (de nem véd hónapok óta!), ott tarják egy fél
éve. Belátom, Bozsik helyében én sem biztos, hogy nyugodtan engedn
ém védeni, de akkor mit keres ott?!

Visszatérve arra, hogy milyen a hangulat a válogatottban: csakis ros
sz lehet, mert a játékosok ugyan testileg ott vannak, de mindezeket a g
ondokat pontosan ilyen tisztán látják is, de véd-és dac-szövets
égben kitartanak, hallgatnak, nehogy kegyvesztettek legyenek. Megértem
emberileg, hogy nem adják ki egymást, de nem lehet tagadni, hogy ez a t
ársaság egyetlen egyszer mutatott igazán csapatként: Anglia ellen,
az első félidőben. Tudjunk őszinték lenni: Új Zéland azért
mégsem mérvadó, Ausztria (nehéz 2-1- es győzelme Liechtenstein el
len, többek közt Garics György góljával!…) szintén nem, a
bosnyákok ellen pedig, miután némi szerencsével, de padlóra kü
ldte a három gól a vendéglátókat, a magyar csapat (emberelőnybe
n!!!) átvédekezett vagy 35 percet a második félidőben és a kont
rákból egyetlen gólt sem volt képes berúgni (Huszti, Torghelle!),
pedig arra sem lehet már hivatkozni, hogy a nagy felelősség (3-0 ill
etve 3-1 után) nyomasztotta volna a játékost. Akkor mi nem engedte, h
ogy sikeresek legyenek? A törökök ellen pedig, már megbocsásson B
ozsik Péter, de ilyen gyenge török csapattal nem fogunk találkozni
még egyszer az életben, és erre továbbra is szétesően, elképz
elés nélkül, ritmustalanul, végtelenül lassan és pontatlanul j
átszott az egész csapat. Már maga az a meccs megmutatta, hogy a ját
ékosok csak testben vannak a pályán. Lélekben? Juhász Péter biz
onyára a BL-re koncentrált, ezért késett le a szabadrúgás utá
n a fejelő játékosról, Király késve ment szembe a hátulról
felfutó csatárral (rögzített helyzet után, tehát nem valami v
áratlan megoldás hozta őt ebbe a helyzetbe), mert, mint írtam, ő
már a máltai meccsre gondolt akkor, Éger a másodosztályú, acé
los Poli Ejido fizetésére koncentrált és hadd, ne soroljam, ki mir
e gondolt, mindenki számára világos.

Alapvetően igaz, egy játékosban meg kell lennie a képességnek,
hogy elhihessük: megérdemli a válogatottságot. De Torghelle hány
meccsen kell csupán atlétikai teljesítményt (az sem kevés a mai
magyar futballban) nyújtson ahhoz, hogy megértse: meg is kell tudni tar
tani a labdát a felpasszolás után, nem csak csipni-harapni-begurulni.
Ha pedig zavarja a labda a futásban, akkor passzolja minél hamarabb po
ntosan (!) társhoz és szaladjon tovább. Már 24 válogatott meccsn
él tart és még nem jött rá egyszerű igazságokra: a játékv
ezetőnek mindig, minden pályán és minden körülmények közö
tt igaza van, a legyintgetést és még oly jogos felháborodást ez
ért illik szó nélkül magunkban tartani, esetleg az edzőtábor cs
endóráiban el lehet vonulni egyedül valamerre és egy hangszigetelt
szobában ki lehet ordítozni magunkat. Erre talán csak van idő a nag
y készülődés közepette…

Őszintén sajnálom, hogy ennyire lehúztam a keresztvizet gyakorla
tilag az egész csapatról. Higgyék el, szeretem azt, amit Király é
s Dárdai Berlinben elért, emberileg is becsülöm valóban példá
s családi életüket, azt a támogatást, amit nyújtanak anyagiakba
n is magyar kluboknak (utánpótlás, hej!), elismerem, hogy Torghelle m
inden idegszálával gólratörően játszik, de csodát nem tehet,
ha folytonosan úgy kell fellépnie a klubjában is, hogy a kevés perc
alatt, amíg a pályán van, mindig bizonyítania kell(ene), de érts
ék meg ők (is): nincs helyük a válogatottban. Köszönjük, el
ég volt, ha sok keserűséget is hoz majd nekik egy ilyen búcsú é
s igazságtalannak is fogják érezni a döntést. De ha belegondolnak
, hány olyan játékos van csak Magyarországon, akár a lesajnált,
gyenge bajnokságban is, akik hétről hétre bizonyítják képess
égeiket, de a válogatottba reményük sincs bekerülni. Ők mit é
reznének a helyükben??? Kit válasszon példaképnek a magyar fiúc
ska? Természetesen (?!) Ronaldinhot, Sevcsenkot, Drogbát, ki tudja, kit
, de magyart nem. Ez pedig nem csak a reklám következménye…

Maradtak még néhányan a csapatból, akikről nem írtam, de ez
nem azt jelenti, hogy felmenteném a fentiekhez hasonló vagy még nagyo
bb felelősség alól bármelyiküket. Csakhogy három hét múlva
válogatott meccset játszunk Kanada ellen és nem szeretném, ha abban
a keretben akár csak eggyel is találkoznék a következő nevekb
ől: Király, Fülöp, Fehér, Éger, Löw, Leandro,Torghelle, Seb
ők Vilmos, Tóth Balázs (sem a török, sem az újpesti!), Pető (
sem Tamás, sem Zoltán), Kovács Péter (Matthaus találmánya”
;), Habi Roland (még akkor sem, ha már csak ezért lett magyar állam
polgár!), Kerekes Zsombor, Bárányos Zsolt (pedig micsoda képesség
ei voltak!),Sovunmi, Szabics, Dárdai, Kabát, Molnár Balázs. Tudné
k még sorolni, azt is tudom, hogy Molnár Balázs, Éger, Habi és ta
lán mások is sérültek, de igazán most is azt tekinteném fontosn
ak, hogy ezek a fiúk egyszer és mindenkorra kíméljenek meg jelenl
étüktől a válogatottban. Hiú remény, sajnos, biztosan ugranak m
ajd sokan, hogy megvédjék őket.

A máltai meccsről nem szólok, arról egyszerűen nem lehet írn
i anélkül, hogy el ne vörösödjön még a papír is. Nem hittem
a szememnek, ha nem látom a meccset, senki el nem tudja velem hitetni, h
ogy ilyen megalázó játékra is képes lehet valaki, aki a magyar v
álogatott mezét viseli! Figyelem: nem az eredmény megalázó, hisze
n Bulgária, Horvátország a közelmúltban keserves döntetleneket
értek el szintén tétmeccsen a lenézett máltaiak ellen, de az a me
galáztatás, amikor három védő és egy kapus képtelen tartani e
gy vagy két csatárt (nem is olyan kiemelkedően nagy tudásút, né
zzük csak vissza, milyen ziccereket tudtak kihagyni) sebességben, gondo
lkodásban, tehát az a lélektelen játék, amit senki és semmi nem
tudott megváltoztatni sem a szünetben, sem a második máltai gól
után, az lesújtó volt. És még azt nyilatkozta Bozsik, hogy az els
ő negyedórában, a gólig, jól játszott a csapat! Nem hittem a f
ülemnek! Meddig kell, csupán Bozsik József valóban csodálatos eml
éke előtt adózva, tartani ezt az állapotot? Hogy ilyen olcsón nem
tudunk a válogatott mellé edzőt (főleg kettőt! ) hozni? Ne is ho
zzunk, de ha drágát kapunk, azt is számoltassa el az őt szerződ
ő szövetség. De legyen drága, legyenek céljai (nem negyedik hely
azonnal, induláskor), legyen hiteles-és magyar. Kettőt is tudok: Bö
löni László, Fazekas László (Kapa), de otthonról is: Róth Ant
al. Még mielőtt azt gondolnák, hogy mivel fennebb is Bölönit dics
értem, hazabeszélek (lokálpatriotizmus), kijelenthetem: Laci nagyon k
emény ember, akinek nagyon egyértelmű elképzelései vannak a ját
ékról és nem ismer el beleszólást a munkájába, de akármenny
i pénzt kér is, biztosan nem a