
A lila-fehérek csapatkapitánya nem lehet büszke idei teljesítményére

A lila-fehérek csapatkapitánya nem lehet büszke idei teljesítményére
– Mi volt az első reakciója, amikor elolvasta edzője szavait?– Meglepődtem.
– Na ne mondja! Láttam már az idén néhány meccsét, és ne szépítsük: gyenge formában van.– Igaza van. Nem állítom, hogy jogtalan az engem ért kritika, mert csakugyan nem vagyok a topon, de ez az ügy azért nem ennyire egyszerű.
– Fejtse ki!– Senki ne vegye mentegetőzésnek mindazt, amit mondok, de azért nem árt leszögezni: három és fél hetet hagytam ki sérülés miatt. Ugyanakkor nemcsak én, hanem az egész Újpest messze van attól, amit az előző két évben nyújtott. A támadásainkban nincs meg az a lendület, ami jellemezte a csapatunkat. A bal oldalon nem igazán kerülök játékba, persze, ez összefüggésben lehet a gyengébb formámmal is. Viszont az is tény, hogy mögöttem már a sokadik balbekk futballozik ezen az őszön, és nem kapok annyi támogatást hátulról, mint például az előző szezonban Vanczák Vilmostól. Az Újpestben jelenleg én vagyok az egyedüli ballábas labdarúgó. Ráadásul van akkora rutinom, értem annyira ezt a játékot, hogy akkor is megoldjam a minimális feladatomat, ha éppen nem vagyok a legjobb formában.
– Az utóbbi három mérkőzésén egyaránt lecserélték. Történt már ilyen csúfság önnel a pályafutása során?– Nem. Tizenhárom éve játszom az élvonalban, voltam néhányszor hullámvölgyben, de ilyesmi eddig nem fordult elő velem.
– Az Újpest csapatkapitányaként, válogatott labdarúgóként ez több, mint kellemetlen. Ez ciki.– Szó szerint. Nagyon megalázó volt harmadszor is odakullogni a pálya szélére, és átadnom a helyemet valakinek.
– Beszéltek azóta egymással?– Nem. Kedden erre is sort kerítünk. Biztos vagyok abban, hogy behív majd az irodájába, és őszintén mondom: már várom ezt a találkozást.
– Beolvas neki?– Ugyan már! Elfogadom az edzőm kritikáját, és a látszat ellenére: jó a viszonyunk egymással. Mindketten egyenes emberek vagyunk. Megbeszéljük a történteket, és az élet megy tovább.
– Tehát nem lesz több alibizés?– Eddig sem volt. Ezt visszautasítom. Soha nem alibiztem, profi labdarúgó vagyok. Ha nem megy a futball, az még nem jelenti azt, hogy csalom a játékot. Arról nem beszélve, hogy a vádliszakadásom miatt eredetileg hat hetet kellett volna kihagynom, de mindent megtettem azért, hogy mielőbb visszatérhessek. Saját költségemen jártam kezelésekre, így léphettem pályára már Sopronban. Éppen ezért nem értem, egyesek miért beszélnek alibizésről?
A teljes interjú a Nemzeti Sport keddi számában olvasható.