Kouemaha, a megmentő

Mindkét szakember változtatott az előre megadott összeállításon: Keszei Ferenc Lakit és Lantost állította a csapatba, míg kollégája Necast, Kouemahát, és a sérülésből felépülő Filót jelölte a kezdő tizenegybe.

Az első helyzetre nem kellett sokat várni, hisz már a negyedik percben Lantos veszélyeztetett közelről, ám Polekszics remek mozdulattal még megmentette a vendég kaput a góltól. A helyzet után azonban gyakorlatilag 20 percig nem történt semmi említésre méltó a pályán. A kapuk annyira nem forogtak veszélyben, hogy komolyan felvetődhetett a pécsi klub vezetőinek fejében, hogy bérbe adhatnák a két tizenhatoson belüli területet.

Az unalmas bő negyedórának azonban parádés öt perccel vetett véget a hazai együttes. Előbb Nógrádi lőtt egy óriási gólt 20 méterről, majd Lukács egy szép kapáslövéssel duplázta meg a hazai előnyt. Ekkor valószínűleg minden hazai drukker zsebben érezte a három pontot.

A szünet után azonban nagyot fordult a játék képe és a Tatabánya Kouemaha lövésével előbb szépített ( a gólban a hazaiak kapusa bizony benne volt), majd Márkus közeli találatával ki is egyenlített.

Szerencsére a hazai csapat nem állt be védekezni a két megrendítő pofon után és a tatabányaiak sem akartak megelégedni a sírból visszahozott egy ponttal. A csereként beállt Horváth P. góljával ismét a Pécs szerezte meg vezetést, amit az utolsó percben, a mezőny legjobbja Kouemaha egalizált ki.

A váratlan fordulatokkal, hirtelen esett gólokkal tarkított mérkőzésen teljesen igazságos eredmény született.