A hajrában fordított és nyert is az Újpest

Valamivel jobban kezdték a mérkőzést a hazaiak, az első valódi helyzet is előttük adódott, a góllövőlistát vezető Kovács Zoltán azonban elpuskázta a lehetőséget. A kopasz támadó kisvártatva másodjára is a kapuba találhatott volna, ám Szűcs Lajos kapujából kifutva tisztázott, valószínűleg már a tizenhatoson kívül érve bele kézzel a labdába – Megyebíró sípja azonban néma maradt.

Jó negyedóra után aztán összeszedte magát a cseréle is kényszerülő Ferencváros: a sérült Nógrádi Árpádot Jovánczai Zoltán váltotta. Mindkét csapat elég körülményesen adogatott, és inkább a küzdelem dominált a pályán, rengeteg apró szabálytalanság tarkította a játékot. Egy szép vendégtámadás után aztán némi újpesti közreműködéssel ugyan, de gólt szerzett a Ferencváros.

A zöld-fehérek játékát nem változtatta meg a gól: továbbra is inkább a védekezéssel törődtek. Az Újpest viszont nem tudott vérmes rohamokat vezetni, egyetlen igazán veszélyes akciójuknál pedig Kovács Zoltán nagy helyzetben centikkel ugyan, de lemaradt a labdáról.

A második játékrész rögtön egy Fradi-kapufával kezdődött, majd az Újpest rendezett tűzijátékot a vendégkapu előtt. Akkor valószínűleg még a legkritikusabb hazai drukkerek sem gondolták, hogy kedvenceik fél óráig nem fognak újra helyzetbe kerülni…

Pedig így történt: az FTC betömörült a saját térfelére, és gyors indításokkal, illetve a nem ritka hazai hibák utáni lerohanásokkal próbált veszélyeztetni, míg az újpestiek totálisan elképzelés nélkül passzolgattak a tizenhatos előtt, gondosan ügyelve arra, hogy a széleket még véletlenül se vonják be a játékba. A középen erőltetett, sokérintéses játékba pedig minden alkalommal belenyúlt egy zöld zoknis láb. Amikor mégsem csak biztosra menő (hogy ne mondjuk, alibi-) átadásokkal próbálkoztak a hazaiak, akkor vagy az ellenfélhez passzoltak, vagy Kovács, illetve az elég álmosan mozgó Tóth Norbert elcselezte magát a labdával.

Egyre többször került azonban a vendégek kapuja elé a labda, és a nagy újpesti nyomás végül meghozta eredményét. A megsérült Kőhalmi András helyére beállt Vermes Krisztián szép mozdulattal bevette Szűcs kapuját, így ha nem is valami parádés akció révén, de kiegyenlítettek a lilák.


A Ferencváros azonnal váltott: feljebb tolták a védekezést és elkezdtek összetettebb támadásokat is szövögetni az addigi szórványos kontrák után, aminek eredményeképpen azonban némileg kinyíltak hátul, és ha Kovács csak egy kicsit jobban koncentrál (vagy Szűcs Lajos nem szorítja ki olyan ügyesen az ötös sarkához), meg is fordíthatta volna a mérkőzést az Újpest. Ettől észbe kaptak a vendégek is, és szemmel láthatóan úgy döntöttek, elég lesz nekik az egy pont is.

Az utolsó pillanatban azonban azt az egyet is elbukták: egy jó indítás után Freud pontosan adott középre, ahol a mezét fogó Sorin Botist magáról szintén nem teljesen szabályos eszközökkel lefejtő Kovács érkezett, és átemelte a labdát a kivetődő Szűcs Lajoson. A vendégek pedig hiába (és nem is biztos, hogy jogosan) reklamáltak, Megyebíró megadta a gólt, majd kisvártatva a mérkőzést is lefújta.

Az Újpest tehát kiszenvedte a győzelmet, amelyért bár elég sokat tett, nem szolgált rá maradéktalanul a három pontra. A Ferencváros jól megszervezte védekezését, és nem hagyta kibontakozni a lilák támadójátékát, a hazaiak pedig sokáig nem tudtak mit kezdeni ezzel a helyzettel. A végén azonban egy jól eltalált lövésnek és a már nyolcgólos Kovács harcosságának köszönhetően fordított Mészöly Géza együttese, és ezzel továbbra is őrzi veretlenségét, és a második helyen áll. A Ferencváros rutintalan csapata sokadszor veszít el két vagy három pontot azután, hogy megszerzi a vezetést, így még mindig csak egy győzelemmel állva maradt a 13. helyen a bajnokságban a zöld-fehér csapat.