Büntettek a brazil bányászok, bajban a Debrecen

Tudtuk, hogy ez nem egy átlagos ukrán csapat, mert egy átlagos ukrán csapatnak valószínűleg nem a világ 258. leggazdagabb embere volna a tulajdonosa. Egy átlagos ukrán csapat nincs teletömve brazil, szerb, lengyel, horvát, román és cseh válogatottakkal. És egy átlagos ukrán csapatban legalább "mutatóban" fel lehet fedezni egy-két ukránt is a kezdőcsapatban.

Ebben a nem átlagos ukrán csapatban viszont kiváló, drága pénzen vett labdarúgók vannak, mellesleg pedig a gárda utcahosszal vezeti a nemzeti bajnokságot. Mindezzel persze szerencsére a Debrecen is tisztában volt, Sándor Tamás óva is intett mindenkit az ellenfél lebecsülésétől. Ezzel nem is volt baj. Pontosabban talán csak ezzel nem volt.

Tudniillik - és idézzük fel itt az egyik legszebb sportközhelyet, mert valóban erről beszélünk - "fejben még az öltözőben volt a csapat az első gólnál". A Sahtar-játékosok kifutottak a pályára, kiharcoltak egy bedobást, a Loki-védelem mögé kerültek, és egy perc sem telt még el, mikor már vezettek is - a magyar csapat tagjai gyakorlatilag csak nézték az egészet.

"Hideg zuhanyként érte a Debrecent a találat", hogy újabb közhelyet pufogtassunk el, de ezúttal sem járunk messze az igazságtól. Az ukrán csapat védekező középpályásai kedvük szerint rohanták le a labdát felhozó Loki-játékosokat, a bányászgárda brazil támadói pedig tetszés szerint adogattak a debreceni védők között. Az "ukránok" a magyar csapat sebességéhez képest kozmikus tempóban suhantak fel-alá a gyepen, úgy tűnt, egyszerre vannak jelentős létszámfölényben a pálya minden szegletében. A vendégjátékosok sokat bizonytalankodtak ebben az időszakban, egymásra vártak, elvesztették a párharcokat - általában igencsak hitehagyott csapat benyomását keltették már az első percektől kezdve.

Mire pedig valamennyire összeszedte magát a Debrecen, Brandao korábbi gólpassza után maga is bevette Csernyánszki Norbert kapuját, és ezzel vissza is zökkentette a találkozót a korábbi kerékvágásba. Az ezt követő percekben aztán kapujához szögezte a Lokit a hazai gárda, a debreceniek a félpályán sem nagyon jutottak át, egy szerencsétlen tizenegyessel pedig a brazil csatár 3-0-ra alakította az eredményt a szünet előtti pillanatokban.

A második játékrészre olyannyira megnyugodott Mircea Lucescu, a Sahtar edzője, hogy már egy ukrán játékost is bátorkodott pályára küldeni (igaz, hogy Andrej Vorobej hazája válogatottjában azért stabil kezdő, de itt csak a padon jutott neki hely). Cserélt Supka Attila is, aki jelentősen növelve a Loki átlagmagaságát Ibrahim Sidibét hozta be a helyét nem nagyon találó Dombi Tibor helyére, Nikolov Balázst pedig Mészáros Norbert váltotta, így végre nem Bojan Brnovics őrlődött egyedül, vigasztalanul az ukrán csapat védői között.

Jót tett a pihenő a Debrecennek, de mindez csak arra volt elég, hogy ki-kibújjon a szorításból a magyar csapat. Az első negyedóra legveszélyesebb momentuma így is az volt, mikor a román Rat átfejelte a labdát a kapujából kifutó cseh Lastuvkán, de kicsivel a kaput is eltévesztette, így az ukrán csapat brazil gólokkal szerzett előnye megmaradt a magyarok ellen. Még mondja valaki, hogy Donyeck nem a népek olvasztótégelye.


A második játékrész derekán kicsit emelkedett a nem túl nagy iram, lassan kiegyenlítetté vált a mérkőzés, még helyzetecskékre is futotta a debreceniek erejéből. Aztán Brandao kihagyott egy ziccert, a következő akcióból pedig Vorobej a hálóba lőtt Komlósi mellől, ami azonban legalább már nem törte meg a Loki nem túl heves lendületét. Támadgatott, focizgatott a Debrecen, de nem sok elképzeléssel és még kevesebb elszántsággal - persze 0-4-nél nehéz is elszántnak lenni.

Ennek ellenére Ibrahim Sidibe első valamirevaló megmozdulása után a kapuba talált a már bőven a hétvégére pihenő ukránok között. Sőt, akár újabb gólt is szerezhetett volna a Loki, amely második félidei szervezettebb, egy hangyányival bátrabb játékával a becsületgólra azért rászolgált - talán a kétcsatáros játéknak is köszönhetően.

A Debrecenből Habi, Vukmir, Madar, Máté, Bogdanovics, Kerekes és Böőr hiányzott - az első három sérült, az utolsó hármat eladták, Máté pedig két sárgája miatt eltiltását tölti. Egy fél csapatnyi hiányzó pedig nyomot hagy minden gárdán. Hogy aztán velük együtt mire lett volna képes a csapat, és hogy Bogdanovicsék eladása többet hozott-e a konyhára, mint egy UEFA-csoportkörbeli szereplés, azt - úgy tűnik - már sohasem tudjuk meg. Az azonban bizonyos, hogy ezúttal csak Halmosi nyújtott nemzetközi szinten elfogadható teljesítményt a vendégeknél, a többiek betlijének okát pedig valószínűleg Supka Attila is csak keresi egyelőre. Ha azonban meg is találja, önmagát felülmúlva juthat csak a csoportkörbe a DVSC.

A Debrecen utolsó állva maradt magyar csapatként a nemzetközi kupákban nagyon messze került a továbbjutástól. A Ferencvárost a fehérorosz traktorgyári MTZ Ripo Minszk ütötte ki az UEFA-kupából, a Sopront a Metallurg Donyeck fémművesei, most pedig a város brazil bányászai adtak újabb pofont a magyar labdarúgásnak - az exszocialista nehézipar könyörtelenül szedi áldozatait. ---- B ---- A