Ez unikum: egy japán Pápán

- Tisztes, rendes családból való vagyok, de sem az édesapám, sem az édesanyám nem foglalkozott könyvkölcsönzéssel - mutatkozott be a 25 éve született csatár. - Már az iskolában sokat fociztam, aztán egy amatőregyüttesben találtam magam, amely az ötödik ligában szerepelt, amikor én ott játszottam. Igaz, ennek már lassan három esztendeje.

- Vagyis három év alatt négy osztályt ugrott - ez még egy zseninek is becsületére válna.
- Azért a tanulóéveimet megemlíteném: Japánból Szerbia-Montenegróba vezetett az utam…

- Álljunk meg egy szóra! Egy japán labdarúgó hogyan kerülSzerbiába?
- Egyszerű: a menedzserem segítségével. Ô szólt, hogy a másodosztályú Sabacnál van lehetőség próbajátékra, én pedig fogtam magam, és belevágtam. A teszten megfeleltem, így mielőtt a télen Szegedre kerültem, két és fél szezont a szabácsi csapatban töltöttem. Sok előnye volt annak az időszaknak: jól éreztem magam, megismerkedtem az európai futballstílussal, ráadásul elsajátítottam a szerb nyelvet.

- Tanúsíthatom, a magyarral sincs problémája.
- Ugyan már. Legalább anynyit kell fejlődnöm ezen a téren, mint a pályán.

- Miért, milyen játékosnak tartja magát?
- Olyannak, akinek sokat kell még tanulnia. Egyelőre nem sorolom magam az első osztályú labdarúgók kategóriájába. Még nem vagyok elég gyors, még nem cselezek elég jól, még nem használom ki megfelelően a helyzeteimet.

- Le sem tagadhatná, hogy japán: ritka szerény.
- Nincs mire felvágnom, Magyarországon még nem értem el semmit.

- A tavasszal Szegeden kilenc találatig jutott tizenkét meccsen, azért ez nem semmi.
- Igaz, ott tényleg jól ment. Bevallom, Szegeden még annál is jobban éreztem magam, mint Szabácson, valószínűleg kedvezett nekem, hogy amíg Szerbiában inkább az erőfutball dominál, addig Magyarországon a technika kerül előtérbe. De kérem, nehogy azt írja, hogy a pengés játékosok közé sorolom magam.

- A világért sem. Azt viszont elmesélhetné, hogyan szegődött Pápára.
- Még a szegedi edzőm, Vágó Attila szólt, hogy a Lombard szakvezetője, Szentes Lázár érdeklődik irántam. Pontosabban úgy fogalmazott, Szentes úr szerződtetne.

- Korábban járt már a Veszprém megyei városban?
- Még nem, ám amikor hallottam a pápaiak hívásáról, azonnal kedvet kaptam hozzá.

- Ha odahaza a magyar fociról kérdezték volna, mit felel?
- Passzoltam volna…

- Puskás Ferenc neve sem volt ismerős?
- Akkor még nem. Ma már természetesen tisztában vagyok vele, ki ő. Ha most kérdeznének otthon, hogy mit tudok a magyar futballról, az ő nevét említeném.

- Gondolom, nincs ember Pápán, aki ne ismerné fel.
- Ha arra céloz, nem szoktak megállítani az utcán. Talán ennek is szerepe van abban, hogy sokat vagyok otthon. Játszom a playstationön, növelem a telefonszámlát és esténként főzök.

- Kínait?
- Talált! Nagyon szeretem. És már jól is csinálom.

- A töltött káposztával még nem kísérletezett?
- Nem tudom a hozzávalókat… Enni természetesen ettem már, és nagyon ízlett. Csakúgy, mint a gulyásleves meg a halászlé. Utóbbi miatt már megérte Szegedre szerződnöm…

- A pápai népszerűségére visszatérve: árulja már el, ha valaki az orra alá dugná a papírt, japán írásjegyekkel szignálná?
- Ahogy kéri az illető. Ha úgy óhajtja, kandzsikkal is boldogan leírom.

- Fogadni mernék, hogy a csapattársai kihasználják a japántudását.
- Akadt már olyan, aki azzal fordult hozzám, írjam le azt, hogy "Szeretlek!", mert valakinek ezzel akar kedveskedni…

- Cserében nyilván megtanítják egy-két csúnya szóra. Bár úgy tudom, az ön hazájában nemigen káromkodnak.
- Valóban nem ildomos. De azért értem, hogy néha mi fut ki a többiek száján…

- Most mellőzze az udvariaskodást: négy forduló elteltével sejti már, mire lehet jó a Lombard?
- A jelenlegi tizenharmadik helyezésünknél lesz még jobb is, ezt azért ki merem jelenteni. Szerintem jó játékosokból áll a csapatunk, úgyhogy bízom benne, hogy a végén többen lesznek mögöttünk, mint előttünk.

- Hosszú távra tervez minálunk?
- A nyáron megkötött megállapodás szerint a következő két évet a Lombardnál töltöm. Hiszem, hogy előbb-utóbb belelendülök a játékba, és akkor az együttes hasznára válhatok. Ha ez így lesz, boldogan élek majd Pápán.

- Nem is vágyik haza? Tegyük fel, megkeresné az Urawa Red Diamonds vagy a Tokio Verdy?
- Húha, erre most nem tudok mit felelni.

- Arra sem, hogy mi történne akkor, ha valami csoda folytán megcsörrene a telefonja, és a japán válogatott szövetségi kapitánya, Zico keresné?
- Jól mondta, ez maga volna a csoda. Ám tudja mit, hívjon csak fel Zico!