A beruházás második üteme, és ezzel együtt egy álom megvalósult: Székesfehérvárott átadták a Sóstói-stadion főlelátóját. Igaz, nem hét-, hanem "csak" négyszintesre "nőtt", nem 2002-ben, hanem 2005-ben lehetett ez okból kifolyólag ünnepi ruhába öltözni, de ne feledjük, jobb későn, mint soha, és különben is örüljünk!
Mert tegnap este volt minek! Mondjuk annak, hogy felvezetés gyanánt a fehérvári Vörösmarty Színház két művésze, Xantus Barbara és Szomor György - más "sztárokkal" ellentétben - szépen elénekelte a Himnuszt (a show-t még az sem zavarta meg, hogy éppen a "balsors akit régen tép"-nél tartott, amikor "leszakadt az ég…"), esetleg annak, hogy a meglehetősen zord időjárás ellenére nyolcezren foglaltak helyet a lelátón (úgy fest, vevő a magyar a futballra, csupán legyen ingyenes a belépés…), vagy annak, hogy az egymást Tom és Jerry módjára nem szívelő két drukkerhad jó darabig úgy szurkolt, mintha a Béke Nobel-díjra pályáznának…
A pályán lévők viszont nem barátkoztak sokáig, a székesfehérvári polgármester, Warvasovszky Tihamér jobblábas kezdőrúgása után iziben egymásnak estek. Ezt akár szó szerint is lehet érteni: nem egy, a csúszós talajon megkockáztatott becsúszást követően nyúlt a slusszkulcs után a mentőautó vezetője. Szerencsére a Vészhelyzet legújabb epizódját nem a koronázó városban kellett leforgatni; az első 45 perc legsúlyosabb sérültjének a Takács Zoltán könyökét "lefejelő", a folytatásban egy turbánnal a fején játszó Alexander Alumona bizonyult.
Takács Zoltán (jobbra) jól küzdött (Fotók: Danis Barna)
Gyanítható, Kovács Norbertnek már jobban fájt, amit csinált: a 23. percben akkorát hibázott, hogy kispesti részről sokan attól tartottak, Piero Pini klubtulajdonos hétfőn már a húsüzemébe vezényli a máskor jobb hátvédet… Mario Bozsics persze mit sem törődött sporttársa sorsával, 22 méterről úgy bombázott a kapuba, hogy többen átkeresztelték Szuper Marióra… Amúgy nekünk, semleges nézőknek egy rossz szavunk sem lehetett a látottakra - más kérdés, hogy a házigazdáknál a mezőnyben jobban teljesítő vendégek alighanem más véleményen voltak az első félidő után.
A pihenőre vonuló kispestiek közül Lázár Zsolt tovább maradhatott az öltözőben, mint a többiek, a helyét ugyanis a Mozambikból nagy nehezen visszataláló Miro foglalta el. A találkozó első felében kontrákra berendezkedő Honvéd pedig átvette az irányítást - bár az hamarjában bebizonyosodott, ha egy csapat többet birtokolja a labdát riválisánál, még nem jelenti azt, hogy helyzeteket is kidolgoz. Ennek megfelelően visszaesett a mérkőzés színvonala, de elég volt csak körbenézni a stadionban, hogy jobb kedvre derüljön az ember. A nyolcezer néző hangulatával egyébként sem akad gond ez idő tájt…
Hát még akkor, amikor Disztl Dávid - legyünk őszinték, szinte a semmiből - megduplázta a piros-kékek előnyét. "Veni, Vidi, Vici" - szól az FC Fehérvár új mottója. Nos, a Vidi korábbi kiváló védőjének, Disztl Lászlónak a fia jött, látott és - együttesével együtt - győzött… Merthogy a második hazai találat eldöntötte a három pont sorsát, ez nyilvánvaló volt. A vetélytársak azért még brusztoltak egyet: bizonyára megirigyelték a minapi debreceni K1-viadalt, ad hoc jelleggel rendeztek egy bunyófesztivált. Miután Saskőy Szabolcs játékvezető nagy nehezen rendet tett, a Fehérvár bevitte az utolsó "ütést": hiába múlt el este fél kilenc, Farkas Balázs gólját követően a Sóstói pálya felett ismét felragyogott az ég… ---- M ---- &