Nem remegett a gólkirály lába

A mérkőzést a házigazda kezdte aktívabban, jobbára a kaposváriak térfelén zajlott a játék, azonban a mezőnyfölény majd 40 percig egyetlen helyzetet sem eredményezett. Noha a megszerzett labdával jól lendült támadásba a Tatabánya, a rendkívül sok átadási hiba miatt a kaposvári védelem könnyedén állította meg a hazai akciókat.

A vendéglátók nem tudták bejátszani az oldalvonalak melletti területeket, a szélső középpályásaik keveset és lassan futottak, így a Rákóczinak mindig volt ideje arra, hogy rendezze a sorait. Ami Prukner László együttesét illeti, a Kaposvár két héttel ezelőtt a Debrecen nemzetközi szereplése miatt nem lépett pályára, így az első fordulóban Pécsett elszenvedett vereség óta ez volt a második bajnoki fellépése. Ha a Tatabányáról azt mondtuk, hogy alig-alig jelentett veszélyt a kaposvári kapura, akkor azt is meg kell említeni, hogy a Rákóczi játékosai sem veszélyeztették Turi Géza kapuját.

Azzal még nem volt problémájuk a vendégeknek, hogy a megszerzett labdát előrerúgják a két támadónak, Zsolnai Róbertnek és Oláh Lórántnak, de az elöl lévő két futballista alig-alig kapott támogatást a középpályáról, és így másodpercek alatt elveszítették a rájuk passzolt labdát. Meglehetősen komótosan futballozott mindkét csapat, a lelátóról nézve az volt az ember érzése, hogy aki szerez egy találatot, az meg is nyeri a mérkőzést.

Az első játékrész hajrájában aztán Márkus Tibor megmutatta, miért is volt gólkirály az elmúlt bajnoki évben a második vonalban, ám a tatabányai gólzsáknak ezúttal pechje volt, mert hatalmas lövése után a labda a lécet találta telibe. Ez legalább valódi futballra emlékeztető jelenet volt, sajnos az első 45 percben talán az egyetlen…

Ha azt írtuk a találkozó első félidejéről, hogy feledhetőre sikeredett, akkor illik hangsúlyozni, hogy a második játékrész viszont igazán nézhető volt. Öt perc alatt több esemény történt a pályán, mint a szünet előtti időszakban összesen, és noha az első helyzetek a Rákóczi előtt adódtak, ebben a félidőben már egyértelműen a hazai gárda akarata érvényesült.

A Tatabánya futballja annak köszönhetően javult fel elsősorban, hogy a középpályások jóval többet futottak, mint az első félidőben, több támogatást adtak az elöl lévő Márkus Tibornak, és helyzeteket is kialakítottak. Jerson Jose Da Silva beállításával jelentősen feljavult a házigazda támadófutballja, sorra adódtak a helyzetek Balajcza Szabolcs kapuja előtt, és ha csak büntetőből is, de teljesen megérdemelten jutott előnyhöz az élvonal újonca.

Amikor Kovácsevics Róbert fegyelmezetlensége miatt tíztagúra fogyatkozott a Kaposvár, már mindenki elkönyvelte a hazai győzelmet, a hosszabbításban azonban Zsolnai Róbert egyenlíthetett volna, csakhogy elszórakozta az önmaga által kialakított gólhelyzetet.

Kétség sem férhet ahhoz, hogy a második félidei futballjával a Tatabánya megérdemelten szerezte meg a három bajnoki pontot. Ami a Kaposvárt illeti, ezzel a teljesítménnyel a Rákóczi számára nem sok babér teremhet az első osztályban, így ha a következő időszakban nem tud jelentősen feljavulni a Prukner László vezette gárda, akkor bizony a csapat a kiesés ellen küzd majd. ---- M ---- &