Az Újpest nyerte az Ipswich-verők csatáját

Miskolcon hatalmas érdeklődés előzte meg a ma délelőtti évadnyitó mérkőzést, hiszen a tavalyi bajnokságban erőn felül teljesítő, kilencedik helyezett csapat tovább erősödött a nyáron, ezzel párhuzamosan rendeződni látszik a csapat anyagi helyzete és nem mellékesen az első körben egyből a bajnokság egyik legerősebb együttese, az Újpest látogatott a diósgyőri stadionba.

Az Újpest háza táján is nagy volt a mozgás nyáron, a lila-fehér gárdától több meghatározó játékos is elköszönt és a Mészöly Géza vezette szakmai stáb fiatal tehetségekkel töltötte fel az így felszabaduló helyeket.

A drukkerek várakozását fokozta mindkét oldalon, hogy remekül sikerült a felkészülés, mint ismeretes, mindkét gárda megverte a hazánkban túrázó angol másodosztályú Ipswich Town együttesét.

Igazi rangadóra volt tehát kilátás, gyülekeztek is szép számmal a szurkolók, összesen nyolcezren voltak kíváncsiak a helyszínen a találkozóra, ebből 500-an a fővárosból érkeztek.

Mindkét fél igen agilisan kezdte a derbit, a mérkőzés első félórájában felváltva forogtak veszélyben a kapuk, sőt az Újpest gólt is szerzett Kovács Zoltán révén, igaz azt Megyebíró játékvezető les címén nem adta meg. A másik oldalon Horváth Ferenc zörgethette volna meg a hálót, de a hosszú oldalon éppen lemaradt Sipeki jobboldali, egy védőn megpattanó beadásáról. A lelkesedés az első játékrész hátralévő 15 percében kicsit alábbhagyott, igazi helyzet nélkül, mezőnyjátékkal telt el ez a periódusa a mérkőzésnek.

Mészöly Géza, a vendégek vezetőedzője is már a második félidőre gondolt, el is küldte melegíteni Feczesin Róbertet és a fiatal Vituska Istvánt. Utóbbi végül nem is melegített hiába, Sándor György helyére érkezett a szünetben.

A pihenő után gyors miskolci helyzettel folytatódott a találkozó, Horváth Ferenc közeli lövését Vlaszák Géza hatalmas bravúrral hárította. Mire kifújták magukat a vendégdrukkerek, máris kapták az újabb sokkot, hiszen a diósgyőri nevelésű Vanczák Vilmos utolsó emberként elütötte Halgast, Megyebíró János játékvezető sípolt, a válogatott védő egyből piros lapot kapott.

A kiállítás mintha megacélozta volna a lila-fehér együttest, más fordulatszámra kapcsoltak. Hét perc múlva meg is lett ennek az eredménye, egy szerencsés (az öngólszerző ex-újpesti Mogyorósi József számára persze szerencsétlen) góllal megszerezték a vezetést.

Több sem kellett az emberelőnyben lévő hazaiaknak, még az eddiginél is nagyobb elánnal vetették bele magukat a küzdelembe. Tisza és Horváth mellé érkezett még egy támadó, a román Siminic. A hátsó alakzat azonban így megbomlott, a továbbra is nagy elánnal játszó újpestiek egyre-másra vezették támadásaikat, de Kövesfalvin nem tudtak kifogni. Mint ahogy a másik oldalon a közben Ciprian Binderrel is megerősített hazai támadósor sem Vlaszákon, bár néhány esetben Fortuna is a lilák mellett állt.

Nem is változott az erdmény, az Újpest begyűjtötte a három pontot a diósgyőri katlanban, ennek ellenére sokat kell még dolgozniuk, ha harcban akarnak lenni a bajnoki címért. A diósgyőriek masszív csapat benyomását keltették, egy-két ember (Tisza, Sipeki) kiemelkedő teljesítménye mellett sok hiba jellemezte - főként védekezésben - a játékukat, és ezúttal a szerencse sem volt mellettük.

A mérkőzés értékelésében ki kell emelnünk, hogy a két Ipswich-verő társulat magyar szinten kiemelkedő iramú és színvonalú találkozót játszott a rekkenő hőségben. És ez, manapság igencsak értékelendő dolog a magyar labdarúgásban.

Amennyiben kiváncsi a mérkőzés összes fontos mozzanatára, kattintson online közvetítésünkre:


---- A diósgyőriek korábbi legendás játékosa, Veréb György az utóbbi években a DVTK kapusedzőjeként segít, ezúttal is a kispadon izgulta végig a 90 percet. A "másik oldalon" a korábbi újpesti edző, szakkommentátor, a volt válogatott balszélső Nagy László figyelte kritikus szemmel a mérkőzést. A lefújás után tőlük kértünk rövid szakmai véleményt a látottakról: mindkettejüknek tetszett a meccs.

Veréb György: Csalódott vagyok, mert én előzetesen a győzelemben hittem
"Bevallom, az lett volna igazán kedves a számomra, ha győz a csapat. Ami pedig a közös óhajt illeti: a kispadon nagyon bíztunk az egyik pont megszerzésében. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy volt is erre lehetősége a csapatnak, hiszen a második félidő elején Horváth Ferenc óriási ziccerbe került. Egy ilyen jó és kiélezett mérkőzésen döntő az emberelőny, és amiatt vagyok csalódott, hogy nem tudtunk élni a lehetőséggel. A nagy rohanásnak az lett a következménye, hogy hátul több esetben is kinyíltunk, fellazultunk, és a vendégek előtt több helyzet is adódott."

Nagy László: Jó volt az iram, és ezúttal a döntetlen igazságosabb lett volna
"Ha egy csapat eggyel több gólt lő, mint az ellenfele, akkor jogosan ünnepelhet győzelmet, de, én a szívemre teszem a kezem, és azt mondom, a döntetlen talán igazságosabb lett volna. Kulcsmomentum volt, hogy az újpesti Vanczák Vilmos kiállítása a diósgyőrieket zavarta meg, ha a DVTK sikeres szeretne lenni, akkor mentálisan is erősödnie kell a játékosainak, hiszen az emberelőnyös szituáció ajándék a hazai pályán, szép számú és lelkes közönség előtt játszó csapatnak. Amit mindenképpen megemlítek: ezen a mecs-csen jó volt az iram." ---- ---- Igazán lendületes, élvezetes, és ami még fontos, roppant sportszerű mérkőzést láthattak tegnap a focirajongók.

Nem kis szó ez, ha arra gondolunk, hogy néhány hónappal ezelőtt még az ügyekről, nem pedig a szép játékról szóltak a magyar labdarúgás aktuális hírei. A tegnapi mérkőzés apropóján az események sodrából két momentumot emeltünk ki.
Az 52. percben egy hosszan előrevágott labdával Halgas Tibor próbált meg helyzetbe kerülni, Vanczák Vilmos szorításában. Diósgyőri szempontból ígéretes szituáció volt, amelynek az lett a vége, hogy az újpesti hátvéd rossz ütemben próbált meg szerelni, sőt talán némi szándékosság is volt a mozdulatában, amikor a földre vitte a hazaiak futballistáját. Megyebíró János jogosan adott piros lapot Vanczáknak, de nem azért, mert - ahogy azt ilyenkor a televízióban is emlegetni szokás… - "utolsó emberként" szabálytalankodott. Ilyen kategória nincs, az ítéletet az indokolta, hogy az újpesti fiú gólhelyzetben tette ártalmatlanná az ellenfelet. A szándékosság volt az, amely miatt járt a piros, függetlenül attól, hogy ki helyezkedett közelebb az alapvonalhoz.
Volt egy másik, furább jelenet is: a televíziós közvetítés jóvoltából ország-világ láthatta, hogy a mérkőzés vége felé egy diósgyőri szabadrúgás előtt az Újpest kapusa, Vlaszák Géza és a lilák rutinos mezőnyjátékosa, Erős Károly üvöltve perlekedett egymással azon, hogy a fiatal Vituska István negyedik emberként beálljon-e a sorfalba vagy sem. Vlaszák Géza odaparancsolta az ifjút, Erős Károly háromszor is kilökte maga mellől.
Kinek volt igaza?

Természetesen a kapusnak, hiszen egy ilyen szituáció a kőbe vésett taktika része (a sorfal létszámát, helyezkedését a kapus határozza meg, és az ő döntésével szemben tiltakozásnak helye nincs), amit csak nyomatékosított, hogy a DVTK veszélyes szabadrúgáslövőjének, Tisza Tibornak a bombája után a labda éppen a sorfal szélére visszaoldalgó Vituska István lábában akadt el. ---- Egy félidőnyi előnyt adtunk az Újpestnek. A második játékrészben, amikor összeálltunk, már helyzeteket is kidolgoztunk. Amíg nem bízunk jobban önmagunkban, addig délibábot kergetünk.
(Gálhidi György, a Diósgyőr vezetőedzője)

Az első negyvenöt percben kiegyenlített játék folyt, a szünet után a kiállítást követően tíz emberrel egységes csapatjátékkal vertük meg a DVTK-t. Megérdemeltük a három pontot.
(Mészöly Géza, az Újpest vezetőedzője) ---- A győztes újpestiek jól küzdöttek, és ennek szól az , hogy a csapat több, rutinosabb játékosának ezúttal megítéltük a 6-os osztályzatot, de a külön-külön elkészített statisztika árulkodik arról, hogy bizony az aktivitással voltak gondok. Az Újpest FC a győzelmét jelentős mértékben köszönheti a kapusának, Vlaszák Gézának, aki parádés védésekkel mentette meg csapatát a kapott góloktól. Habár a kapusok teljesítményét, egy-egy nagy védését az ember hajlamos egy kézlegyintéssel elintézni, ezúttal ezt ne tegyük meg, és a jól küzdő csapatból emeljük ki azt, hogy ő képes volt a bravúros megmozdulásra. A diósgyőriek is szorgalmas iparosok módjára játszottak, de a csapatban szereplő futballisták közül leginkább Tisza Tibor tűnt ki az agilitásával, igaz viszont, hogy ő több lehetőséget elpuskázott.