Üvöltött volna a fájdalomtól

Nos, egy biztos: Bardi Gábor élete végéig emlékszik majd a Balatonlelle elleni edzőmérkőzésre. A 26 éves kapus az első félidő közepe táján balszerencsésen ütközött az ellenfél egyik csatárával, s a jobb oldali veséje olyan súlyosan megsérült, hogy még aznap este el kellett távolítani. A ZTE szerdai gyakorlómérkőzése, amelyet Dajka László együttese 4-0-ra nyert a Balatonlelle ellen, talán a pályafutása végét jelenti az ereje teljében lévő futballistának (akinek pótlására a kék-fehérek egyébként Milinte Árpádot szerződtették).

Mi mást lehet kérdezni a fájdalmaktól azóta is szenvedő játékostól, mint hogy jobban van-e?
- Mondjuk úgy, hogy a körülményekhez képest tűrhetően - mondta megtört hangon Bardi Gábor. - A fájdalmaim ugyan már enyhültek, ám jó néhány napnak, sőt, hétnek el kell telni ahhoz, hogy felfogjam, mi történt velem. Nem arról van szó, hogy most feladom, beletörődöm, hogy többé nem futballozhatom. Egyszerűen csak nehéz belegondolni abba, mi lett volna ha... Ha mondjuk nem úgy lépek ki arra a labdára, vagy a csatár kicsit később ér oda.

- Fel tudná idézni, hogyan történt az eset?
- Egy kijövetel után megfogtam a labdát, ám a lellei játékos olyan szerencsétlen ütemben érkezett, hogy a lába nagy erővel az oldalamnak ütközött. Azonnal éreztem, hogy baj van, a földön fekve szóltam is a csapattársaimnak, hogy valami nagyon nincs rendben, nem tudom tovább folytatni a játékot. Ezután tíz-tizenöt percig a kapu mögött ápoltak, ám ekkor még nem sejtettük, mi lehet a gond.

- Mikor derült ki, hogy a veséje sérült meg?
- Az már csak a siófoki kórházban. A kiérkező mentősök első diagnózisa alapján abban reménykedtem, hogy talán csak egy-két bordám törött el, ám az azt követő vizsgálatok már egyértelművé tették, hogy a jobb oldali vesémmel vannak problémák. Azt az időszakot, amíg eljutottam a kórházba, a CT-vizsgálatig, az ellenségeimnek sem kívánom. Üvölteni tudtam volna a fájdalomtól.

- Haragszik a sérülést okozó játékosra?
- Dühös vagyok, de igazán nem haragszom rá, hiszen az ütközés benne van a játékban. Senki sem gondolta, hogy ilyen súlyos sérülés lesz a vége. Egyébként csütörtökön már járt is bent nálam a kórházban.

- Az orvosok mivel biztatják? Állhat még a kapuban?
- Olyan ember vagyok, aki sosem adja fel. Sokan élnek egy vesével, ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy egy vesével sportolni kockázatos. A sportorvosok egy ilyen sérülés után nem szívesen nyomják rá a "sportolhat" pecsétet az igazolásra. De először legyek teljesen rendben, utána meglátjuk, hogyan tovább. De úgy gondolom, állok én még a kapuban…

Halál a pályán

Nem Bardi Gábor az egyetlen kapus, akit súlyos baleset ért a futballpályán. A legemlékezetesebb és egyben a legszomorúbb Zsiborás Gábor (képünkön) halála volt, aki 1993-ban, a válogatott Üllői úti edzése közben lett rosszul. Hiába vitték kórházba, már nem tudtak segíteni rajta. Bardi Gáboréhoz hasonló sérülést a 2002-2003-as bajnokság utolsó előtti fordulójában Hajdu Attila szenvedett, akinek egy siófoki támadóval, valamint saját csapattársával, Füzi Ákossal történt ütközés után megrepedt a veséje. A műtét és egy féléves kihagyás után újra az első osztályban, Sopronban védhetett. Ám nem csak a pályán történhetnek drámai események. A Ferencváros korábbi kapusa, Szeiler József már visszavonult, amikor kiderült, hogy rákos, míg a diósgyőri Kövesfalvi Istvánt aktív játékosként támadta meg a betegség. Szerencsére mindketten meggyógyultak, sőt, Kövesfalvi István jelenleg is a DVTK labdarúgója.