Détári Lajos a görög Panszerraikosz edzője lett

- Szinte semmit nem lehetett hallani erről a lehetőségről, hogy lett Ön a Panszerraikosz edzője?
- Még várjunk ezzel a kijelentéssel, akkortól tekintem majd magam a csapat edzőjének, ha aláírtuk a szerződést, erre egy-két napon belül sor kerülhet. Egyébként is én úgy vettem észre, hogy általában azok a szerződések realizálódnak, amelyekből kevés szivárog ki… Az egész ügyet amúgy a menedzserem, a Belgiumban élő Bognár György intézte.

- Könnyen sikerült megegyeznie a görögökkel?
- Igen, nem tartottak sokáig a tárgyalások. Én életem nagy lehetőségének tartom, hogy Görögországban vállalhatok munkát, ha itt sikerül bizonyítanom, akkor megnyílhatnak előttem a kapuk egy nagy csapat kispadja felé. Nem tagadom: a nagy álmom az, hogy egyszer én legyek az Olympiakosz edzője.

- Mit tud az új csapatáról?
- Azon túl, hogy az együttes csak az utolsó fordulóban maradt le a feljutó helyek valamelyikéről, szinte semmit. Mert bár itthonról is próbáltam figyelemmel követni a görög labdarúgást, de a másodosztályról kevés hír jutott el hozzám.

- Mik az elvárások Önnel szemben?
- Mint mondtam, tavasszal majdnem sikerült a feljutás, a vezetők számomra is ezt a célt fogják kitűzni, és én ezt igyekszem is teljesíteni.

- Gondolkodott-e azon, hogy magyar segítőt, valamint magyar játékosokat is vigyen az új csapatához?
- A görög nyelvet nem beszélő segítőt felesleges lenne kivinnem. Játékosok terén már más a helyzet, ha szabad kezet kapok az igazolásokban, akkor a hiányposztokra lehetséges, hogy egy-két magyar játékos megvételét ajánlom a vezetőknek, de konkrét jelöltem még nincs.