Megelégedtek a döntetlennel

Akár bravúrként is lehetne ezt értékelni, hiszen ki ne emlékezne arra, hogy három tavaszi győzelmet követően a Vasas nyolc bajnoki mérkőzéséből hétszer is pont nélkül maradt, és ekkor bizony reális esélye volt annak, hogy az együttes kiessen az élvonalból.

Az FC Fehérvár is nyugodtan futballozhatott az Illovszky- stadionban, köszönhetően annak, hogy a tavaszi idény első szakaszában szorgalmasan gyűjtögette a pontokat. A vendégek mestere, Csertői Aurél abban bízott a mérkőzés előtt, hogy labdarúgói ennek ellenére bizonyítani akarják, hogy érettek az első osztályra, és igyekeznek majd úgy teljesíteni, amire esetleg más klubok elöljárói is felfigyelhetnek. A szakember ugyanis nem csinált titkot abból, hogy most még nem tudni, milyen jövője lesz a fehérvári labdarúgásnak, és mint mondotta, játékosai számára minden találkozó egy kiugrási lehetőség.

Az első tapsot érdemlő megmozdulás Gyánó Szabolcs nevéhez fűződik, az angyalföldiek támadója remek kapáslövéssel veszélyeztette Igor Tudor kapuját, azonban a fehérváriak román légiósa bizonyította, nem véletlenül tartják őt az élvonal egyik legmegbízhatóbb kapusának. Az első játékrész nagy részében egyébként mezőnyfölényben játszott Egervári Sándor együttese, ám hiába birtokolta többet a labdát, a kapura kevés veszélyt jelentett. Mindez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a védőharmadból rendkívül lassan került előre a labda a középpályára, vagy éppen a támadósorba, a fehérvári futballistáknak mindig volt idejük elfoglalni a legmegfelelőbb pozíciót, és a felállt védelmi fallal szemben rendre tanácstalannak bizonyult a házigazda.

Ami a vendégpróbálkozásokat illeti, elsősorban a jobb oldalon Nagy Dániel gyorsaságára alapoztak a székesfehérváriak, és többször is bebizonyosodott, hogy bár jól fejelő emberek találhatók a Vasas védelmében, a magasan belőtt labdákkal így is zavarba hozható a házigazda. Nem egyszer előfordult, hogy a szélekről kapu elé érkező labdát Győri Jánosék röviden középre fejelték ki, és bizony ha a vendégek jobban tudnak koncentrálni az így kialakult lövőhelyzeteknél akár előnyhöz is juthattak volna. A játékrész feléhez közeledve Posza Zsoltnak bravúrra volt szüksége ahhoz, hogy kapuját megóvja a góltól, majd nem sokkal később megszerezte a vezetést a Vasas. Az első 45 percben látottak alapján azt lehet mondani, megérdemelt volt az angyalföldi gárda minimális előnye, ugyanakkor azt még hiba lett volna kijelenteni, hogy máris eldőlt a mérkőzés sorsa.

Vasas-fölénnyel indult a második játékrész, azonban kimaradt Gyánó Szabolcs helyzete, majd nem sokkal később a fehérváriak bal oldali védője, Vincze Zoltán hibázott Posza Zsolt kapuja előtt. Ez a lehetőség már jelezte, a vendégek nem törődnek bele abba, hogy pont nélkül maradnak a Fáy utcában, és ettől kezdve nagyobb sebességi fokozatba kapcsolt Csertői Aurél csapata. Elsősorban a jobb oldalon játszó Nagy Dániel megugrásai jelentettek veszélyt, azonban az is igaz, hogy az egyenlítéshez a tavasszal több alkalommal is remekül teljesítő Posza Zsolt hatalmas hibája kellett.

Félóra volt ekkor még hátra a mérkőzésből, mindkét csapat számára adott volt a lehetőség, hogy megszerezze a három bajnoki pontot, azonban a kapuk a hátralévő időben már érintetlenek maradtak. A Vasas nem tudott góllal búcsúzni saját közönségétől, ami pedig a látogatókat illeti, a második játékrészben mutatott futballjával a fehérvári együttes megérdemelten szerzett egy bajnoki pontot. Hiányérzet mindkét csapat futballistáiban lehet, ugyanis ezúttal a Vasas és a Fehérvár is olyan találkozót adott döntetlenre, amelyet egy kicsit nagyobb erőfeszítéssel megnyerhetett volna.

---- P ---- &