Kiszálltak a győriek a bajnoki versenyfutásból

Kell-e mondani, hogy a vendégek részéről Reszeli Soós István abban bízott, csapata folytatni tudja a tavaszi jó szereplését - az eddig lejátszott tavaszi fordulókban az ETO szerezte a legtöbb bajnoki pontot -, míg Egervári Sándor azt remélte, ismét az a Vasas lesz a pályán, amely az idényt három győzelemmel kezdte.

Ha a Vasas labdarúgói maguk választhatták volna meg, hogy melyik csapattal kívánnak meccselni a szombati napon, alighanem akkor sem lehettek volna biztosak abban, hogy három pontot szereznek majd. Ki ne tudná, hogy a Vasas az utóbbi nyolc bajnoki fellépéséből hetet elveszített, és ez bizony nem volt jó előjel a Győr elleni találkozó előtt. Ha figyelembe vesszük, hogy a hazaiak kispadján magyar szinten olyan jó képességűnek mondott labdarúgók foglaltak helyet, mint Szanyó Károly, Rósa Henrik, vagy éppen Waltner Róbert, akkor némileg választ kaphattunk arra, hogy az angyalföldi gárda miért a kiesés elkerüléséért küzd.

Ami a vendégeket illeti: a győri futballistákat sok kritika nem érheti az eddigi szereplésükért, az azonban okozott némi gondot Reszeli Soós Istvánnak, hogy a védelem oszlopa, Stark Péter nem tudta vállalni a játékot. A 14-szeres válogatott védő a szombat délelőtti tréningen még részt vett, Reszeli Soós István természetesen a kezdő tizenegyben számolt vele, ám a gyakorlás után nem érezte jól magát, így a jövő héten komolyabb kivizsgálás vár rá.

Ami pedig a mérkőzés első félidejét illeti: enyhe mezőnyfölényben játszott a házigazda, kapura azonban a Győr játékosai voltak veszélyesebbek. Kenesei Krisztián és Vincze Ottó egyaránt átlövésből veszélyeztette Posza Zsolt kapuját, Priskin Tamás jobb oldali megugrása után nagyot kellett védenie a hazaiak kapusának, ugyanakkor a Vasas labdarúgói előtt igazán nagy ziccer nem adódott. Az eddigi sikertelen szereplés jól érződött a hazaiak futballján, a játékosok keveset kezdeményeztek, sok átadási hibával építették fel a támadásokat, és a kapu előtt rendre elbizonytalanodtak.

A második félidőre Egervári Sándor és Reszeli Soós István is csapata támadójátékát igyekezett javítani, ezt jelezte Szanyó Károly, illetve Darko Peric pályára küldése. Azt ugyan nem lehet állítani, hogy bármelyik csapat is fergeteges támadójátékot produkált volna, sokkalta inkább a pálya középső harmadában folytak a párharcok.

A második játékrész közepén került először komoly helyzetbe a házigazda, Gyánó Szabolcs azonban rálépett a labdára… Aztán amikor a vendégek kapusának, Szasa Sztevanovicsnak először kellett volna igazából játékba avatkoznia, a kapus elnézte Győri János fejesét, és így tulajdonképpen helyzet nélkül jutott előnyhöz a Vasas.

A hajrában aztán már nem volt annyi erő az ETO labdarúgóiban, hogy kiegyenlítsék az állást, így borult a papírforma, a tavasszal jobbára csak veszítő Vasas otthon tudta tartani a számára oly fontos három bajnoki pontot. A házigazdának aligha kell magyarázniuk a hirtelen jött sikert (sőt…), hiszen azt a csapatot sikerült felülmúlniuk, amelyik gárda a tavasszal ez idáig a legjobban teljesített. Ellenben az ETO játékosainak tudomásul kell venniük: ha csak enynyire képesek, akkor a Győrnek nincs helye a bajnoki dobogón Aranyéremről pedig kár volt álmodozni.

---- P ---- &