Egyik félnek sem jó döntetlen

Csakhogy a tegnapi összecsapást megelőzte 23 forduló, így hiába a 2005-ös remeklés, a kezdés előtt annyit rögzíthettünk: egyelőre mindkét gárda leszorul a dobogóról (meglehet, a kék-fehérek csupán azért, mert a Sopronnal egyetemben eggyel kevesebb fellépést tudtak le idáig, mint a vetélytársak). Mivel itt is, ott is cél az elmúlt évtizedekben összehozott éremkollekció bővítése, nem leglepő, hogy 18 óra előtt mindkét öltözőben gyakran elhangzott a "győzelem" kifejezés.

Ki tudja, talán Reszeli Soós István és Garami József még azt amerikai futballedzőt is idézte, aki egyszer öles betűkkel kiíratta a klubépület falára: "Nem a győzelem a fontos. Az a legfontosabb!!!"

Speciel Győrött ezúttal nehéz lett volna ezzel a felirattal kitapétázni az öltözőt, ugyanis az 1977-es Úttörő Olimpia alkalmából átadott létesítmény átépítés alatt áll: a renoválás első szakaszában mindjárt a székház egyik felét dózerolták le, néhány hónapig még a kapubejárat mögött felhúzott konténerekben zajlik a (klub)élet.


Persze időnként a hátsó füvesen is említést érdemlő dolgok történnek. Ezt bizonyítja, hogy a junioregyüttesek rangadójába (hisz a ligabajnokság első két helyezettjéről van szó), mindkét szakmai igazgató beletekintett, mi több, Reszeli Soós István komoly elemzésbe is bocsátkozott. Mindezt összefoglalva: az árnyékcsapatnak becézett társulatban nem egy tehetséges gyerek van, hanem négy-öt, s még egy-két év, illetve négy-öt kiló izom, s elismerésre méltó karriert futhatnak be - legalábbis idehaza.

De ez még a jövő zenéje… Ami a jelent illeti, bármennyire is remekelt a tavasszal az ETO, a szurkolóknak mégis egy régi versike jutott eszükbe negyedórányi játék után. "Hannich, Póczik Burcsa, ez a győzelem kulcsa" - rikkantotta el magát valaki, mivel többen helyeslőn bólogattak: bizony, ha ők is pályán lennének, nem kellene nosztalgiázni. Fájdalom, egy olyan kétsoros senkinek sem jutott eszébe, miszerint "Regedei, Peric, Zsók, Ti vagytok a jók…"

Bezzeg Kenesei Krisztián "király" lehetett volna, azonban Végh Zoltán nagy bravúrral hárította a fejesét. Az első félidőben ennél veszélyesebb szituációt nem is láttunk a fővárosiak kapuja előtt - igaz, a másik oldalon sem történtek olyan dolgok, amelyek miatt szívritmus-szabályozót igényelhetett volna bármelyik drukker. Az MTK-t elkísérők ugyan rázendítettek a "Kérjük a gólt!" rigmusra is, de a gyepen lévők futballisták között nem találtak meghallgatásra. A vendégek mentségére szóljon, hogy ekkor még Illés Béla csak melegített…

Hogy a tatabányai Szabó György szakállas csúcsát ostromló karmesterrel a soraiban futott ki a folytatásra az MTK, és hogy az 52. percben már 0-1-et mutatott az eredményjelző, aközött ezúttal nem kell összefüggést keresni: a Hungária körútiak találatából Illés nem vette ki a részét. A dicséret sokkal inkább Juhász Rolandot illeti, aki gyönyörű bólintással juttatta vezetéshez csapatát. Az 507 bajnoki meccsnél tartó, a rekordot jelentő 511.-ket alig váró középpályás később pótolhatta volna "mulasztását", azonban két ízben is célt tévesztett: előbb föléemelt, majd Szasa Sztevanovics kezébe lőtte a labdát. Ez persze nem akadályozta meg a Blue Brothers néven futó drukkerhad tagjait abban, hogy óriási ünneplésben részesítsék az éppen 37 esztendeje született kedvencüket: Halász Juditnak hála, háromszor is elénekelték a Boldog születésnapot kezdetű nótát.

A 84. percig úgy festett, a kissé tartalékos házigazdáknak esélyük sincs, hogy elrontsák az ünnepelt "zsúrját". Csakhogy jött Darko Peric, s meghiúsította a nagyszabású "Illés-bulit". Egy kisebbet azért valószínűleg így is rendeztek a lefújás után - az éppen kék-fehérre festett konténerben… ---- P ---- &