Azt ugyan nem lehet állítani, hogy veretes múltja van a Matáv Sopron-Ferencváros párharcnak, mégis kijelenthető, hogy nem hétköznapi mérkőzésnek - már csak azért sem, mert vasárnap rendezik az összecsapást& - lesz szemtanúja az, aki kilátogat a 23. forduló záró találkozójára. Ha csak azt vesszük alapul, hogy ez a két csapat játssza a Magyar Kupa május 11-i fináléját, már akkor pikáns 90 percre számíthatunk. Ha pedig belegondolunk abba, hogy a hazaiak szakvezetője, Pintér Attila az elmúlt évben a Ferencváros edzőjeként lett bajnok és kupagyőztes, akkor tudatosulhat bennünk: izgalommentes percekre ezúttal legfeljebb a két félidő közötti szünetben van esély.AZ INTERJÚT ÉS A CIKK TOVÁBBI RÉSZLETEI A NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA!
Amikor alig több mint egy évvel ezelőtt, 2004 márciusában Pintér Attila először ült bajnoki mérkőzésen a Fradi kispadján, éppúgy Matáv-Ferencváros találkozót rendeztek, mint ezúttal. Az a párharc gól nélküli döntetlent hozott, ám az eredmény ismertetésénél is fontosabb az a tény, hogy az akkor 38 esztendős szakember a bajnoki évad végén már bajnok és kupagyőztes mesterének vallhatta magát. Ennél többet aligha tehetett volna le az asztalra, az új bajnoki évadnak mégis László Csaba irányításával vágott neki a zöld-fehér gárda.
A meglehetősen visszhangos válás nem veszett a múltba - emlékezhetünk, a Ferencváros elöljárói előbb módosítani akarták Pintér Attila szerződését, majd miután ő nem ment bele ebbe, egyoldalúan szerződést bontottak vele -, így bár az egykori ifjúsági Európa-bajnok érzelmileg a mai napig kötődik a fővárosi klubhoz, vasárnap a soproni labdarúgókat igyekszik győzelemre vezetni.
Pintér Attila ilyen: csupaszív edzô, aki a kispad elôtt állva ugyanolyan lelkesen együtt él a játékkal, mintha ô is a zöld gyepen küzdene (Fotó: M. Németh Péter)
- Árulja el, milyen érzés egy vidéki kiscsapatot a Magyar Kupa döntőjébe vezetni? - Azt gondolom, a kupadöntőbe jutás nagy öröm a városnak, a Matávnak, de legalább ekkora öröm a játékosoknak, nekem és a bennem mindvégig bízó egyik tulajdonosnak, Antók Zoltánnak is - mondta csapata pénteki gyakorlását követően Pintér Attila. - Igaz, ez a bravúr korábban már sikerült a Ferencvárossal, azonban a vidéki csapatok életében ritkábban fordul elő ilyen siker.
- A keddi, Honvéd elleni kupagyőzelemnél aligha kell jobb ráhangolódás a Ferencváros elleni bajnoki találkozóra. - A győzelmek mindig jól jönnek, de vasárnap a Honvéd elleni sikerből már nem tudunk majd megélni. A kupaelődöntő nagy részében sikerült megvalósítani az elképzeléseinket, ám a Ferencváros ellen ismét a maximumra kell törekednünk. Az eddigi bajnoki szereplésünk, valamint a Magyar Kupában mutatott futballunk örömteli, ugyanakkor a játékosok tudják, hogy egy pillanatra sem engedhetnek ki.
- Amikor egy futballista a korábbi klubja ellen lép pályára, rendre kettőzött erővel küzd. Az edzőkről is elmondható ez? - A bajnokság nem egy mérkőzésből áll, azt pedig nem hiszem, hogy nekem a Fradi ellen külön bizonyítanom kellene. Az edzőnek az a feladata, hogy minél jobb csapatot építsen, és ez csak folyamatos munkával lehetséges. A soron következő találkozó csak részeredményt hoz, a munkánkat majd a bajnokság végén kell megítélni.
- Mondja meg őszintén, mennyire követi figyelemmel a mostanság az Üllői úton zajló eseményeket? - Soha nem titkoltam: rengeteget kaptam a Ferencvárostól, nekem a klubbal soha semmilyen problémám nem volt. Büszke vagyok arra, hogy játékosként is szolgálhattam a Fradit, edzőként bajnokságot és kupát sikerült nyernem az együttessel, de ez csakis a labdarúgókkal közösen valósulhatott meg. Hogy Furulyás János elnök mit tett, illetve tesz a klubért, arról a sajtóból értesülhetünk, a cselekedeteit nem nekem kell megítélnem. Minősíti ő saját magát… Azt azonban mostanában értettem meg, hogy régi nagy ferencvárosi futballisták, akik letettek valamit az asztalra, miért nem vállalnak szerepet az Üllői úton. Ez a Fradi nem az a Fradi, amelyiket játékosként otthagytam, de bízom abban, egyszer majd megint az lesz.
- Azért véleménye csak van a csapat tavaszi szerepléséről, László Csaba edzői munkájáról… - Azok a problémák, amelyek most megvannak a csapatnál, az én edzőségem idején is jelentkeztek, ám azt nem engedtem meg, hogy a futballisták kivigyék a pályára a gondjaikat. Ha kemény harcok árán is, de sikerült megoldanom a feladatot. Az majd a szezon végén derül ki, hogy László Csabának is sikerül-e mindez.
- A tavasszal erősen botladozó Ferencváros ellen milyennek ítéli meg a csapata esélyeit? - Nem az számít, hogy korábban ki miként teljesített, csupán az, hogy vasárnap délelőtt melyik csapat mire lesz képes.
- Gondolom, tudja, szombaton lesz három éve annak, hogy egykori csapattársa, a Sopron korábbi edzője, Simon Tibor tragikusan meghalt… - Alkalomadtán szoktam régi mérkőzések videofelvételeit visszanézni, és ilyenkor rendre Simon Tibit is látom. "Simi" igazi szívember volt, aki hozzám hasonlóan nem tudott veszíteni. Nem hiába tartoztunk egy társaságba a Ferencvároson belül… Nagyon hiányzik nekem, de minden bizonnyal a magyar futballnak is. A halálával nagyon jó embert, tehetséges edzőt veszítettünk. Remélem, még nagyon sokan hozzám hasonlóan éreznek.
- Végezetül árulja el, hogy reményei szerint hányadik helyen végez a Matáv a bajnokság végén? - Amikor átvettem a csapat irányítását, abban maradtunk Antók Zoltánnal, hogy a folyamatos csapatépítés mellett megpróbálunk minél jobban szerepelni. A kupadöntőbe kerülés már megvan, a fináléban is sikert várunk. A bajnokságban szeretnénk hétről hétre jól szerepelni, de hogy a megszerzett pontok mire lesznek elegendőek, az a riválisoktól is függ. ---- Ezerkilencvenhat nap.
Megítélés kérdése, hogy sok ez vagy kevés. Ha az ember pálmafák alatt ücsörögve, koktélokat kortyolgatva, a tengert meg a nőket bámulva tengeti az idejét, akkor bizony gyönyörűséges pillanatnak tűnhet az egész. Hanem azoknak, akik dühödten kergetik az igazságot és a fájdalom elől menekülnek, pokoli hosszú lehet ez a sok-sok reggel és éjszaka. Ezerkilencvenhat napja nem tudjuk, kik ölték meg Simon Tibort. Azóta sincs jogerős ítélet, s azóta próbálják ilyen-olyan indokokkal elkenni, elfeledtetni a tragédiát. Negyven évet vártunk a demokráciára, de uram bocsá', nem ilyen lovat akartunk. Mert milyen ország az, ahol a nagy szabadság vagy inkább szabadosság címszó alatt gyilkosok röhöghetnek a képünkbe szabadon, és mindehhez csak statisztál az igazságszolgáltatás.
Ma három éve egy langyos tavaszi éjszakán verték agyon Simon Tibort. Egy védtelen állatot sem végeznek ki olyan brutális módszerrel, mint azt vele tették. A fékevesztett gyűlölet nem ismert határokat és nem ismert irgalmat. Akár Simon Tibor provokálta ki azon a szörnyűséges éjszakán a verekedést, akár támadói tették ezt - a bűnösöknek lakolniuk kell. De nincs ítélet, és nincs bűnhődés. Csak a bűn.
A nyilvánvaló bűn, s mellé a tehetetlenség. Kinek az érdekét szolgálja az időhúzás? Milyen erők dolgozhatnak a háttérben, hogy a bíróság nem akar vagy nem tud három év alatt ítéletet hozni? Idősebb Simon Tibor belehalt fia elvesztésébe, pedig próbált erős lenni, és talán az tartotta életben a tragédia után, hogy megélje azt a pillanatot, amikor gyermeke gyilkosai rács mögé kerülnek. Az élet duplán mart bele, még ezt a lelki megnyugvást sem kaphatta meg a halála előtt.
Ezerkilencvenhat nap.
A szurkolók persze nem felejtenek. Az Üllői úton vagy éppen Sopronban kórusban kiabálják az egykori válogatott védő, majd későbbi edző nevét, a düh nem múlik. Simon Tibor nem volt szent, mégis ezrek tartották őt példaképnek. Akik azt hiszik, hogy időhúzással elérhetik, hogy neve a feledés homályába merüljön, tévednek. Épp az igazságszolgáltatás szánalmas és egyre irritálóbb tehetetlensége az, amelytől ez a gyilkosság mindig is napirenden marad. Ezerkilencvenhat napja immár…
Szégyen és gyalázat. ---- Ülésezett a Ferencváros labdarúgócsapatát működtető részvénytársaság igazgatótanácsa. Megtárgyalta és elfogadta a részvénytársaság éves mérlegét, valamint döntött arról, hogy mikor lesz a részvénytársaság közgyűlése (a tervek szerint május 11-én), ám ehhez a Fotex Rt. jóváhagyása is kell, hiszen a cég két részvénnyel továbbra is az egyik tulajdonosa a labdarúgócsapatot működtető rt.-nek.
A Ferencváros elnöke, Furulyás János elmondta: eget rengető döntések nem születtek a pénteki gyűlésen, s egyelőre nincs új befektető sem. Több céghez és magánszemélyhez is eljuttatták a labdarúgócsapat eladásával kapcsolatos kiajánlásokat, így az Amerikában élő, szerb származású Milan Mandarics is kapott az anyagból. Furulyás János azonban állítja, három hónapja nem beszélt a milliárdnyi vagyonnal büszkélkedő üzletemberrel, csak közvetítők útján juttatta el hozzá az értékes iratokat. Furulyás János úgy tudja: Milan Mandarics hamarosan Magyarországra érkezik és nyilván nyilatkozik majd szándékairól, ám úgy tudjuk, sokan inkább az egyelőre rejtélyes "izraeli vonalat" tartják esélyesnek a csapat megvételét illetően.
A pénteki tanácsülésen egyébiránt megjelent László Csaba, a csapat vezetőedzője - a meghallgatást a szakember kérte. Az edző beszélt az együttes körül kialakult állapotokról, a pénztelenség okozta morális gondokról, mint ahogyan az rt. igazgatóságának tagjai is elmondták véleményüket a csapat szereplésével kapcsolatosan. Hogy változtak-e az elvárások - a Fradi esetében a bajnokság és Magyar Kupa elnyerése a cél - azt egyelőre nem tudni, ám az biztos, hogy a Ferencvárostól mindig mindenkor maximális teljesítményt remél a vezetőség.