Emitt örömfoci, amott szégyen

Fájdalom, egy darabig ráadásul semmiféle hangulatról nem beszélhettünk, hiszen a hírek szerint a mérkőzés előtt a rendőrök elég csúnyán bántak el egy füstbombát becsempészni próbálkozó drukkerrel, és a társak úgy döntöttek, éneklés helyett ezúttal tüntetnek. Leszedték a transzparenseket, kivonultak törzshelyükről, és leültek egy másik szektorba - még a régi rivális kispestieket sem szidták, szóval valóban durcásak lehettek.

Azok voltak a vendégek fanatikusai is, hiszen nagyon gyorsan gólt kapott a felforgatott Honvéd. Vadócz Krisztián betegsége miatt nem játszhatott, Budovinszky Krisztián eltiltását töltötte, Hornyák Vendel pedig a tulajdonos akarata miatt nem került az együttesbe - pedig a "Hentes" becenévre hallgató védő biztosan odatette volna magát, hiszen az ellenfél kispadján az a Gálhidi György ült, aki őt az elmúlt fél évben két csapattól is eltanácsolta…

Nem állítjuk, hogy a két hiányzó hátvéddel jobb lett volna a helyzet (Hornyák Vendel Békéscsabán, Budovinszky Krisztián a Győr ellen hibázott nagyokat), ám ez a kispesti védelem most igen gyenge lábakon állt. Látszik, hogy a játékosok nagyon nem bírják a sorozatterhelést, a Magyar Kupa-szereplés miatti szerda-szombat ritmust, de hát Szurgent Lajosnak egyszerűen nincs lehetősége a gyakori változtatásra.

A hazaiak ugyanakkor okosan passzolgattak, kihasználták a vendégvédelem szerencsétlen- kedéseit (bár a tizenegyes picit szigorú ítéletnek tűnt…), így biztosan vezettek.

A szurkolók kedélyesen szemlélték a meccset, még az sem zavarta őket, hogy egy megyével odébb az ősi ellenfél Nyíregyháza megverte a Fradit (várták a híreket, volt-e most valami show-műsor a lefújás után…), és még az ultrák is visszamasíroztak a helyükre. Mihelyst azonban elkurjantották volna első csatakiáltásukat, Urai András elbambult, Vén Gábor ügyes góljával így szépített a Kispest.

A piros-fehér-feketék pedig rögvest ráéreztek, hogy ezen az estén a diósgyőri kapus felettébb bizonytalan, és lövöldöztek is mindenhonnan - ám a kaput már nem tudták eltalálni.

Azt hittük, hogy a félidő végére magára talált a Honvéd a szünet után még komolyabb rohamozásba kezd majd, de abszolút nem ez történt. A diósgyőriek egyszerűen lefutballozták a pályáról a rengeteget hibázó vendégegyüttest, és tetszés szerint rúgták góljaikat. De még milyen gólokat! Egressy Gábor például olyan sarokmozdulattal passzolt a negyedik hazai találat előtt, amely bármelyik bajnokságban csodaszámba menne, majd Sipeki István rúgott egy iszonyatos gólt, vélhetően a forduló gólját.

Ezen az estén igazán örömfocit mutatott be Gálhidi György gárdája, a diósgyőriek produkcióját nagyon nehéz lenne jelzőkkel leírni, hiszen egyik ámulatból a másikba ejtették a közönséget - sőt vélhetően saját magukat is. A Honvéd ezzel szemben teljesen szétesett, és csak annak örülhet, hogy megúszta a még nagyobb különbségű vereséget.

A meccs végére pedig beszállt a századik élvonalbeli mérkőzését játszó Vitelki Zoltán is - alighanem ilyen centenáriumról álmodott.

---- P ---- &