A sztrájk lezárult, ezért már álmodni is mernek

Még az is előfordult, hogy a játékosok a maguk módján sztrájkot hirdettek, és nem utaztak el az edzőmeccsre. A közvélemény persze csak félinformációkat kapott a miskolci egylet háza tájáról, hiszen az elmúlt napokban senki sem nyilatkozott. Hiába próbáltak megszólaltatni a lapok vezetőt, edzőt vagy játékost, a válasz újra és újra csak az volt: most még nem nyilatkozunk, egyelőre nem aktuális a véleménynyilvánítás.

Hosszú és fájdalmas utat jártak be

Aztán tessék, eljött a csütörtök, amikor mint a Mikulás, ha nem is a meleget, de zsákban hozták a pénzt a diósgyőri csapat játékosainak. Így mindenki megnyugodhatott, két nappal - az amúgy elhalasztott - bajnoki rajt előtt lesz miből vásárolni, lesz miből kenyeret, tejet venni, és nem kell többet kölcsönkéregetni. Nagy szó ez manapság a magyar futballban, a legtöbb klub labdarúgói csak sóvárogva nézik az üres pénztárakat, és annál indulatosabban figyelik a hebegő, magyarázkodó, mellébeszélő klubvezetőket.

A Diósgyőr története hosszú regény lehetne, az egykoron futballfővárosként emlegetett miskolci együttes hosszú és fájdalmas utat járt be. Hol megszűnt, hol átalakult, hol jogot vásárolt, de a DVTK fanatikusai sohasem adták fel, mindig a csapat mellett álltak. Talán most meghálálja nekik a sors a kitartást, hiszen Diósgyőrött most nemcsak pénzt osztottak, hanem már a jövőt tervezik.

Az már megjelent, hogy a szaknévsoros Bodnár György is beszáll, a hírek szerint mecénásként támogatja a miskolci klubot. Azt a csapatot, amely ezen a tavaszon még a bentmaradásért küzd, ám az ősztől már szeretne erős középcsapattá válni, hogy aztán néhány éven belül akár újra a dobogó lehessen a cél. Mert a Diósgyőr nélkül a magyar futball sem az igazi. ---- E ---- G