"Igyekeztem zöld-fehérbe öltözni, noha újpesti lány vagyok - köszöntötte mosolyogva a Ferencváros csapatát a skóciai Edinburgh-ba tartó repülőgépen a vezető légikisasszony. - Molnár Évának hívnak, és arról kell sajnálattal értesítenem önöket, hogy kisebb technikai probléma miatt késve indulunk."
A szép álom: a meccs lefújása után a továbbjutást ünneplik a fradisták (Fotó: Mirkó István)
A szép álom: a meccs lefújása után a továbbjutást ünneplik a fradisták (Fotó: Mirkó István)
Több se kellett a játékosoknak. "Nem lehetne inkább kerékpárral menni? Nyugi, fiúk, csak egy kis motorprobléma… Adjatok még egy kalapácsot!" - röpködtek a viccelődő mondatok. Mintha nem is UEFA-kupa-csoportmérkőzésre indult volna a magyar bajnok, annyira könynyed, laza volt a hangulat szerda délelőtt Ferihegyen. Ami voltaképpen érthető is volt, hiszen a zöld-fehérek sorsa már nem csupán a saját kezükben van: továbbjutásukhoz tudniillik már nem elég győzniük, még fohászkodniuk is kell, hogy a másik meccsen az A jelű csoportból már továbbjutott Feyenoord megtegye azt a szívességet, hogy idegenben veri meg a Baselt. És ez még mindig nem elég az üdvösséghez: a Ferencváros kizárólag abban az esetben folytathatja a nemzetközi kupasorozatot a tavasszal is, ha a két győztes csapat összesen legalább négy góllal múlja felül a riválisát…
Az indulás tehát nem a legjobban sikerült, hiszen a küldöttség csak várt, várt, amíg jöttek-mentek a csavarhúzót meg villáskulcsot markolászó szerelők, aztán 45 perces késéssel csak nekivágott a csaknem háromórás útnak. Menet közben arra a kérdésre, járt-e már Edinburgh-ban, néhány játékos elpanaszolta: sok helyen megfordult, sokat mégsem látott a meccshelyszínekből. "Európa szinte valamennyi nagyvárosát felkerestem, de alig ismertem meg őket" - mondta nagyot sóhajtva Zavadszky Gábor. A repülőgépen egyébként ott volt Tóth Csaba is, a zöld-fehérek biztonsági szolgálatának vezetője, aki egyáltalán nem tart attól, hogy - miként azt skót lapok megszellőztették - a londoni Millwall szimpatizánsai elvonatoznak a skót fővárosba, és ott viszonozzák majd a pesti "kedvességet", amikor is jó néhány Fradi-drukker megkergette őket (további részletek az Egy félelmetes üzenet hatása című keretesünkben). "Körülbelül hatvanan kísérik el a csapatot, abban meg nincs nagy élmény, hogy egy ilyen kis számú drukkercsoportot megvernek - véleményezett Tóth Csaba. - Egyébiránt felvettük a kapcsolatot a Scotland Yard mindig jól értesült illetékeseivel, és ők semmit sem tudtak az angolok készülődéséről." Készülődni csak néhány skót fotóriporter és újságíró készülődött az edinburgh-i repülőtéren, akik megpillantva László Csaba vezetőedzőt és a játékosokat, néhány gyors interjút készítettek - amúgy a szokásos nyugalom jellemezte a meseszép skót várost. Hogy mennyire nyugodtak errefelé az emberek, azt jól példázta: amikor egy pubban az egyik magyar negyedóra elteltével szóvá tette, hol van már a vacsorája, a pincér csak annyit mondott: "Nyugi, nem kell kapkodni, lazíts egy kicsit. Sietni ráérsz majd, ha öreg leszel…"