Az Újpest vezetőedzője múlt hét szerda óta Angliában tarózkodott tanulmányúton, amely ma véget ért. A szakember járt a második vonalban szereplő Ipswichnél, az angol szárcsapatnál, az Arsenalnál, meglátogatta a londoni Crystal Palace együttesében szereplő Király Gábort és Torghelle Sándort.
"Utolsó londoni napunkon nem tudtak fogadni minket az Arsenalnál, de ez nem szegte kedvünket, hiszen közös fotót készíthettünk Erzsébet királynővel és Károly herceggel - Madame Tussauds panoptikumában. Na persze nemcsak a kikapcsolódásról, a futballról is szólt a nap. Simek Péter ügyében megbeszéléseket folytattunk az Ipswich Town vezetőivel, akik továbbra is szívesen látnák a középpályásunkat. Esetében, mivel válogatott futballistáról van szó, nem próbajátékról, hanem egy orvosi vizsgálatról egyeztettünk, és amennyiben megfelel, akkor már alá is írhatja a szerződését. Angliában egyébként érdeklődnek az egyik utánpótláskorú játékosunk, Totka Dániel iránt is, de neki egy komolyabb tesztelésen is meg kell jelennie az Ipswichnél. Összegezve az Angliában eltöltött egy hetet, nyugodtan kijelenthetem, hogy megérte eljönni. Az itt tapasztaltak alapján meg kell próbálnunk otthon is meghonosítani egy új szemléletet. Itt, ha azt mondja az edző a játékosnak, hogy fusson neki a falnak, akkor a futballista nem kérdez vissza, hanem elkezd sprintelni. Ez persze így túlzás, de bármit kér a menedzser a labdarúgóktól, azt végrehajtják. Emellett azért felnőtt emberként kezelik a futballistákat, akik tudják, hogy mit kell tenniük a sikerért, és ennek szellemében dolgoznak is. Király Gábor mesélte, hogy egy alkalommal az egyik társuk felállt, és kiment a taktikai értekezlet közepén. Az edző nem harapta le a fejét, de számon kérte, ha nem az elhangzottaknak megfelelően teljesített. Szóval én is megpróbálok hatni az újpestiekre, hogy így dolgozzunk tovább a jövőben. Az egyébként félelmetes, hogy itt mennyire figyelnek a játékosokra. Ügyelnek arra, hogy a sorozatterhelés közben is fittek maradjanak, ezért nagy hangsúlyt fektetnek a regenerálásra, és sok az úszóedzés is. Persze Angliában életforma a labdarúgás. A futballista az edzés után is a játékkal foglalkozik, a közös ebédek alkalmával erről beszélgetnek, és igazából semmi mással nem foglalkoznak, csak a szakmájukkal. Az is igaz, hogy itt nincs más amivel törődniük kellene, hiszen a körülmények ideálisak, a fizetések időben érkeznek, sőt a tréningekre is az edzők viszik ki az eszközöket. A felkészülésben tulajdonképpen nem láttam semmi különöset, de nagyon komoly rendszer szerint működik minden. Ez is alátámasztja, hogy Angliában labdarúgónak lenni nagy dicsőség." - Vége -