Simon-ügy: a halál utáni három év

A barátok remegve várakoztak a Szent János Kórház udvarán. Az orvosokat lesték, a híreket várták. Odabent, az ódon falak között egy 37 esztendős fiatalember, Simon Tibor életéért küzdöttek a doktorok. Igaz, már az első operációt elvégző agysebész azt mondta a kétségbeesett édesapának, idősebb Simon Tibornak (aki október közepén hunyt el), hogy legfeljebb tízszázaléknyi az esély a sérült túlélésére. Vagyis minimális, sőt, még annál is szerényebb… Persze nem véletlenül: az orrcsonttörés és a jobb látóideg totális sérülése ugyanis csak afféle ráadás volt a két durva, mély agyzúzódás, valamint a koponyaalapi törés mellett - az áldozat fején összesen négy törést rögzítettek.
Ahhoz, hogy valakinek összetörjék a fejét, igencsak brutális verés szükségeltetik. És mégis… A Fővárosi Főügyészség kezdetben csak társtettesként elkövetett, halált okozó testi sértéssel vádolta G. Jánost és társait, vagyis a másodrendű vádlott O. Rolandot, a harmadrendű vádlott H. Jánost és a negyedrendű vádlott H. Attilát. Ôk voltak azok, akik a vádirat szerint részt vettek Simon Tibor bántalmazásában.

Azonnali agyműtét a brutális verés után

A tragikus eset még 2002. április 21-én, a hajnali órákban történt. Ekkor szállítottak a mentők egy súlyos állapotban lévő, akkor még iratok híján nem azonosított férfit a Szent János Kórház ambulanciájára. A traumatológus szakorvos és a segítségül hívott agysebész igen gyorsan megállapította, hogy azonnali műtétre van szükség - ennek során vérömlenyt távolítottak el Simon Tibor koponyájából. Délutánra azonban az agyzúzódás miatt újabb vérzés indult el, s a vér betört az agykamrába. Emiatt újra operációra készítették elő a beteget; ezt a beavatkozást idősebb Simon Tibor felkérésére asszisztensként már figyelemmel kísérte a neves agysebész, dr. Csókai András is. A beavatkozás során a jobb homloklebenyt távolították el, és ezt követően valamelyest javult a páciens állapota. Másnapra azonban rosszabbodott a helyzet, mi több, Simon Tibor az izolált agyhalál állapotába került. Ezért délelőtt újra a műtőbe tolták, de hiába küzdöttek az orvosok, késő este elhunyt.
De hát mi történt, miféle konfliktus robbant ki, aminek egy ember halála lett a vége?
Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a legkülönbözőbb és a legvadabb szóbeszédek kaptak szárnyra. "Arab maffiózókkal keveredett összetűzésbe"; "kábítószerügylet miatt ütötték agyon"; "rendezetlen üzleti ügyei miatt számoltak le vele, mégpedig viperával, vagyis ólmosbottal" - csak néhány a bűncselekményt követő napok pletykáiból.
A rendőrségi nyomozás és a bírósági eljárás nyomán azonban ennél prózaibb történet állt össze. Eszerint 2002. április 20-án Simon Tibor baráti társaságával a budai Café Allure szórakozóhelyen mulatott. Éjfél után a vendégeket széles jókedvében pezsgővel locsoló egykori ferencvárosi futballista szóváltásba keveredett az "álviszkisként" emlegetett G. Jánossal, amibe beavatkozott a másik három, a bárban biztonsági emberként dolgozó vádlott is. G. János ekkor egyszer ököllel megütötte a sértettet, aki elesett, de rögtön felállt, majd kiszaladt a Lövőház utcába. A Café Allure bejáratától 50 méterre O. Roland elgáncsolta a menekülőt, majd H. Jánossal együtt többször megütötte és megrúgta őt. Mozdulataik a sértett fejére irányultak. Másodpercek múlva megérkezett G. János és H. Attila, utóbbi egyszer megütötte Simon Tibor fejét, aki ekkor még feltápászkodott, bocsánatot kért. G. János azonban olyan erővel rúgta meg a fejét, hogy miként az egyik szemtanú vallotta, "…loccsant a koponyája az aszfalton", és többé már nem mozdult. ---- A ---- A