A kihagyott tizenegyes és az ezzel elmaradó ferencvárosi pontszerzés pedig azt jelentette, hogy a magyar csapatnak már csak matematikai esélye maradt, hogy két hét múlva Skóciában kiharcolja a korábban kézzelfogható közelségben lévő továbbjutást. László Csaba, az FTC edzője a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón nem is rejtette véka alá csalódottságát, míg Christian Gross, a svájciak szakvezetője érthetően elégedett volt.
A Basel mestere elmondta, bizakodva készültek a Fradi ellen. A csapat egységes maradt az egész mérkőzés során, és még a két ellenük megadott tizenegyes sem zökkentette ki őket a ritmusból. "Játékosaim egygólos hátrányban sem veszítették el a hitüket, a csatárok pedig különösen jól teljesítettek. Büszke vagyok csapatom teljesítményére - hangoztatta a svájci tréner. - A mai meccs után optimistán nézhetünk a Feyenoord elleni hazai találkozó elébe. Reméljük telt ház, döntőnek is beillő mérkőzés lesz. Bár a hollandoké egy fiatal, alakulóban lévő csapat, a miénkben is vannak kevésbé rutinos játékosok, ráadásul a rotterdami egy nemzetközi hírű, elismert gárda, így nem lesz könnyű dolgunk."
László Csaba nem osztotta kollégája lelkesedését a svájci csapat játékával kapcsolatban. "Természetes, hogy Gross úr dicséri az övéit, de ha az első félidőben berúgjuk a helyzeteinket, 3-0 után már a félidőben csomagolhatta volna össze a csapatát. Ha kiesünk, emelt fővel tesszük, mert egyik meccsünkön sem játszottunk rosszul. Bár közeledik a karácsony, ennyi ajándékot nemzetközi szinten nem lehet adni az ellenfélnek."
Christian Gross erre a felvetésre csak annyit mondott, hogy bár az FTC valóban jó csapat, ma nem jött ki nekik a lépés, és úgy érzi, taktikai húzásaival meg is tudta lepni kollégáját, valamint az ő csapata talán nagyobb hittel, önbizalommal játszott.
És hogy a Fradi edzője szerint mi vezetett a vereséghez? "Az első gól, de legfőképp a szünet után érthetetlen módon visszaálltunk, pedig ez nem volt a taktika része. Pontosan azt csináltuk, amit nem lett volna szabad, és ami ellen azóta küzdök, hogy idejöttem a Ferencvároshoz: keresztbe, hátrafelé játszottunk. A félpályánál üresen álló játékos nem adhatja haza a labdát, meg kell próbálni előre, az ellenfél kapuja felé játszani, de mi ezt nem tettük. Azon ritka esetek egyike volt, amikor tehetetlennek éreztem magam a kispadon. Persze mondhatjuk, hogy nem volt szerencsénk, de a szerencséért tenni kell, próbálkozni, mert - főképp nemzetközi szinten - nem lehet örökké Fortunára hivatkozni."
"Hiába volt jó a Basel, nem ők nyertek, hanem mi vesztettük el ezt a meccset. Egyénileg azonban nem fogok kritizálni senkit, csapatként buktunk el, mindenkinek része van benne. Nekem, Szűcs Lajosnak, Lipcseinek, az egész csapatnak. Csúnya vereség volt, de tanulnunk kell belőle" - összegzett az FTC mestere.
Ha már Szűcs Lajosról esett szó, többekben (újságírókban, szurkolókban, de még a mérkőzést csak rádión követő budai taxisofőrben is) felmerült, miért a Fradi kapusa rúgta a második tizenegyest, aki a bajnokságban eddig csak biztos ferencvárosi vezetésnél állt a labda mögé, ilyen kiélezett szituációban még soha. László Csaba természetesen tudta a választ: "Nem én jelöltem ki Lajost, az ő döntése volt, hogy vállalja. Nincs igazi tizenegyesrúgónk, pontosabban hárman-négyen is vannak: Szűcs, Huszti, Lipcsei… Most Szűcs vállalkozott, elrúgta, kihagyta, nincs mit tenni." ----
Lipcsei Péter:- A meccs ott ment el, hogy döntő szituációkban hibáztunk. Ha jobban koncentráltunk volna a vezető gólunk után, akkor most három ponttal gazdagabbak lennénk. A fordulás után érthetetlenül visszaálltunk, a svájciak a széleken nagyon veszélyesek voltak, két kontrájukat góllal is fejezték be. A csapat szerintem küzdött-hajtott, de a hajrában már idegesen futballoztunk, nem volt igazi átütőerő a játékunkban. Saját kezünkben volt a továbbjutásunk, amely most nagyon messze került. A Basel-Feyenoord találkozón mindkét csapatnak jó a döntetlen. Sajnos azt kell mondanom, hogy nem nagyon van értelme számolgatni, bár azért a saját becsületünkért jó lenne nyerni Skóciában.
Forrás: www.ftc.hu ---- Szűcs Lajos:
- Nem csak önmagam védelmében mondom azt, hogy csak az tudja elhibázni a büntetőt, aki odaáll a labda mögé. Sajnos az első 11-esünk sem úgy sikerült, ahogy kellett volna, elsőszámú ítéletvégrehajtónk, Huszti Szabi nem is volt már a pályán a második büntetőnél. Nem akartam én hősködni, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy be fogom rúgni a 11-est. Zuberbühler még nálam is magasabb kapus, ezért tudtam, hogy nagyon szélre kell helyeznem, hiszen ha eltalálja az irányt, akkor jó esélyei vannak a hárításra. Eldöntöttem, hogy a bal alsó sarokba lövöm majd, de észrevettem, hogy ő is arra mozdul, viszont az irányt már nem mertem megváltoztatni, hiszen ilyen csúszós, vizes talajon felelőtlenség lenne ezt megtenni. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy az alsó helyett a felső sarok felé lövöm a labdát, ám sajnos lövésem elkerülte a kaput. Sokan mondták, hogy nem ugyanaz egy magyar bajnokin 2-0-nál odaállni a labda mögé, mint egy ilyen helyzetben. Én ezt nem így gondolom, ugyanolyan nyugalommal álltam oda a labda mögé, mint idén már háromszor. Tavaly a Koppenhága ellen is elvállaltam, pedig az is egy komoly szituáció volt. Nagyon sajnálom, hogy pont egy ilyen fontos meccsen nem sikerült betalálnom, hiszen a döntetlennel valamivel jobb helyzetben lennénk. Ezen a meccsen megjártuk a mennyet és a poklot is, de hát ilyen a futball. Köszönöm a szurkolóknak, hogy nem fordultak ellenem, és nekik annyit tudok most ígérni, hogy előre nézek, mindent megteszek annak érdekében, hogy megnyerjük a bajnokságot, és jövőre ne az UEFA-csoportkörben kelljen küzdenünk, hanem 10 év után jussunk be a BL-be!
Forrás: www.ftc.hu