Nagy küzdelem, szerencsés gólok

A napok óta tartó esőzés a meccs elején éreztette hatását, hiszen hiába volt remek állapotban az újpesti pálya talaja, a játékosok elég sokat csúszkáltak, és ez inkább a védekező csapatoknak kedvezett. Éppen ezért a mérkőzés első részében mindkét együttes a védekezésre, a biztonságra fektette a hangsúlyt, és arra vártak, hogy a másik fél fog egy olyat hibázni, ami után eredményesek lehetnek.
A 9. percben már hatalmas ziccerbe kerültek a hazaiak, ám Tóth Norbert hiába kanyarintott középre mintaszerűen egy beadást, és arra hiába érkezett gólra éhesen két támadó, Bükszegi és Rajczi is, ezúttal a két csatár sok volt, mivel egymást zavarták és Rajczi elfejelte nagyobb ziccerben érkező társa elől a labdát. Észrevehető volt, hogy a csúszós talajon mennyire élt a jobb oldalon Simek, aki többször is kihasználta, hogy Huszti fentragadt a ferencvárosi támadásoknál, és szabadon ívelgetett középre, ám pechére a társak nem tudták értékesíteni beadásait. A félidő közepét a szabálytalanságok uralták, ám Szabó Zsolt jó ütemben osztott ki három sárga lapot (Tamási, Erős illetve Kapic voltak a szankcionáltak), így a félidő vége ismét a játékról szólt. Az első félóra után a Ferencváros kissé beszorult, egy újabb remek Simek-beadást Rajczi tolt kapura, itt Szűcs védett, majd Vanczák hatalmas lövése nagyobb veszélyt is okozhatott volna, ha nem pattan fölé Botis térdéről.
Nem sokkal a félidő lefújása előtt Botis az újpesti kapu előtt is feltűnt, és ferencvárosi szemszögből ennél jobb nem is történhetett volna, hiszen miután Rósa remek csellel becsapta emberét, és középre lőtt, a román védő először még totojázott, majd közelről, nem túl nagy erővel ellőtte a labdát. Vlaszák vetődött, ám kezéről a gólvonal mögé csorgott a labda. Bár nem lehetett kizárólag a kapus számlájára írni a gólt, talán jobban járt volna, ha lábbal próbál menteni Vlaszák.
Ferencvárosi vezetéssel vonultak pihenőre a csapatok, ami egy kicsit meglepő volt a játék képe alapján, hiszen a félidő nagyobb helyzeteit az újpestiek dolgozták ki.
A második félidőre Mészöly Géza és Véber György felrázta a lilákat, akik ha lehet még harcosabban, rámenősebben vetették magukat a harcba. Ennek elég hamar eredménye is lett, hiszen csak négy perc telt el a játékrészből, amikor Rajczi ugrott ki a védők között, hatalmas futóversenyt vívott Szűccsel, hogy ki éri el hamarabb a labdát, és bár ez a ferencvárosi kapusnak sikerült, már nem tudott jól felszabadítani, és a labdával Rajczit találta el. Az újpesti támadó most már csak az üres kapuval állt szemben, de nem kellett újra közbeavatkoznia, hiszen a játékszer a hálóba pattant.
Az 54. percben Szabó Zsoltnak időlegesen félbe kellett szakítania a játékot, hiszen Szűcs kapust dobálták, de az újpesti játékosok időlegesen le tudták csillapítani a szurkolókat, így a mérkőzés két perces kényszerszünet után folytatódhatott. Nem sokkal később az ezen a meccsen kevesebbet mutató Sowunmit Bajevszkivel cserélte ki László Csaba vezetőedző, bízva abban, hogy a macedón válogatott támadó eredményesebb lesz a védőkkel való birkózásban, mint elődje. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Sowunmi csatártársa, Robert Vagner sem mutatott sokkal többet, de a ferencvárosiak mestere a cseh támadót végig pályán hagyta, hogy hátha talál egy gólt.
Erre a lépésre Mészöly Géza is reagált, ő egyik csatára (Bükszegi) helyett egy kreatív középpályást (Polonkai) cserélt be, de Simek és Tóth Norbert már inkább csatárként játszott, mint középpályásként a hátralévő időben. A mérkőzés utolsó 20 percében inkább a mezőnyjáték dominált a két csapat játékában, egyik sem tudta bevinni a győztes gólt. A döntetlen igazságosnak nevezhető, bár talán az Újpestnek több helyzete volt az első félidőben, az eredményt mégis két szerencsésnek mondható gól alakította ki.