Meccs a halott futball arénájában

BENKŐ GÁBOR, KUN ZOLTÁNBENKŐ GÁBOR, KUN ZOLTÁN
Vágólapra másolva!
2004.09.11. 21:32
Címkék
Szombat délután háromnegyed hat: a játékosok kifutnak a pályára, köszöntik a közönséget, néhányan kiszaladnak az ultrák szektorához pacsizni, majd elkezdik a bemelegítést - hiszen hamarosan kezdődik a meccs.
A felirat fenyegetô, ám Orosz Lajos alpolgármester volt olyan bátor és találkozott a miskolci focifanatikusokkal
A felirat fenyegetô, ám Orosz Lajos alpolgármester volt olyan bátor és találkozott a miskolci focifanatikusokkal
A felirat fenyegetô, ám Orosz Lajos alpolgármester volt olyan bátor és találkozott a miskolci focifanatikusokkal
A felirat fenyegetô, ám Orosz Lajos alpolgármester volt olyan bátor és találkozott a miskolci focifanatikusokkal
A felirat fenyegetô, ám Orosz Lajos alpolgármester volt olyan bátor és találkozott a miskolci focifanatikusokkal
A felirat fenyegetô, ám Orosz Lajos alpolgármester volt olyan bátor és találkozott a miskolci focifanatikusokkal
Igen, "a" meccs, amely ma a legfontosabb Diósgyőrben.
Igaz, nincs itt Gellei Imre, vagy Kiprich József, nincsenek zalaegerszegi játékosok, vagy drukkerek, nincsenek bírók, partjelzők, ellenőrök, biztonságiak, rendőrök, jegyszedők. Még csak a szotyiárusok sincsenek itt. Mert ez a meccs bár nem az a meccs, amelyre a diósgyőri szurkolók egész héten készültek. Azt elvette tőlük egy ember, akinek neve talán mellékes, foglalkozása azonban nem - licencbiztos.

Mint megírtuk: e licencbiztos (amúgy az UEFA magyarországi delegáltja Sélley Zoltán) úgy döntött, pontosabban egy határozatban ő szignálta, hogy Diósgyőrött nincs tovább foci. Most ne vizsgáljuk, hogy ez a verdikt jogilag megállja-e a helyét, azt majd kiderítik az illetékesek, a lényeg úgyis azon van, hogy Miskolcon meghalt a foci.

Meghalt megint, sokadszor, ahogy egy-, kettő-, vagy háromévente szokott.
Meghalt abban a városban, ahol négy éve (az egyik ilyen elhalálozás idején…) egy hetedosztályú meccsen is ezerötszázan voltak.
Szombatra a fele maradt meg ennek az ezerötszáznak: csalódott és dühös fanatikusok, akik nem értik, miért verik át őket ezredszerre is, hiszen ők semmi mást nem akarnak, mint szurkolni. Szurkolni, ahogy megteheti egy kispesti egy újpesti egy zalaegerszegi egy debreceni - de a diósgyőriektől egyre gyakrabban még ezt az apró örömöt is elveszik.

Ez volt az egyetlen szórakozásunk, sóhajt az egyik; Münchenből jöttem haza a meccsre, mosolyog kínjában a másik; hétfőn vettem hétezer forintért bérletet, szomorkodik a harmadik - és így tovább, mindenki elmondja, miért is tudta szeretni a Diósgyőrt.

Azt a Diósgyőrt, amelyet megloptak, szétszedtek, tönkretettek, csődbe vittek, de amelyet a szurkolói szeretet, lelkesedés valahogy mindig életben tartott.

Ha minden igaz, akkor a jövô hét elején mindenki megtudja az igazságot, miért omlott össze a diósgyôri foci
Ha minden igaz, akkor a jövô hét elején mindenki megtudja az igazságot, miért omlott össze a diósgyôri foci
Ha minden igaz, akkor a jövô hét elején mindenki megtudja az igazságot, miért omlott össze a diósgyôri foci
Azt mondják, életben tartják most is.
"Háború! Igazságot Diósgyőrnek!" - áll az ultrák óriási transzparensén, és mellette egy felmutatott középső ujj, szintén megfestve. Hogy kinek szól? Sok mindenkinek. Szólhat a városvezetőségnek, amely a drukkerek szerint nem akarta támogatni a futballt, szólhat a tulajdonosnak, aki több pénzt nem tudtott adni, szólhat az imént már említett licencbiztosnak, szólhat a ligának, a szövetségnek - és úgy általában mindenkinek. Hiszen a következő transzparensen megfogalmazódott a lényeg: "Szar minden."

Félő volt, hogy az igencsak elkeseredett hangulatban esetleg nem megy le simán a sebtében összehívott szurkolói ankét, amelyen Kuti István mellett Orosz Lajos alpolgármester is megjelent - márpedig utóbbi urat már nem nagyon kedvelik Miskolcon. Az éjjel néhányan például kijátszották a stadion körül járőröző rendőrök éberségét, kipattantak autóikból, és össze-vissza firkálták a létesítmény falait - a sláger a "Halál Oroszra!" felirat volt…

De…
Az alpolgármesternek igenis szívügye a futball, ugyanis Orosz Lajos mégis el mert ide jönni, ki mert állni a nyilvánosság elé, és bár biztosan nem szerzett újabb híveket magának, hiszen aligha tudott bárkit is megnyugtatni, ez mindenképpen korrekt dolog volt a részéről.
Lássuk be, a zűrzavaros futballügyek apropóján manapság nem minden vezető merné vállalni az arcát…

Tapsoltak, de nem boldogságukban – a miskolci szurkolók a szolid tüntetésük után meccset is nézhettek
Tapsoltak, de nem boldogságukban – a miskolci szurkolók a szolid tüntetésük után meccset is nézhettek
Tapsoltak, de nem boldogságukban – a miskolci szurkolók a szolid tüntetésük után meccset is nézhettek
Kuti István valamivel azért jobb híreket tudott mondani, hiszen szerinte abszolút nem egyesélyes még ez a mérkőzés: a Magyar Labdarúgó-szövetségben már komoly lobbizás zajlik annak érdekében, hogy a Diósgyőrt mégis visszavegyék az első osztályba, és a jövő héten Kispesten már (újra) pályára léphessen a csapat.

A helyi szurkolók hitték is, meg nem is.
Hitték, mert hinni akarták, mert hinni akarnak valamiben, semmiféle attrocitásra nem került végül sor, bár egy-két beszólás azért pirulásra késztethette a megedződött fanatikusokat is, ám mind a tulajdonos, mind az alpolgármester békében távozott - hogy valaha visszajönnek-e még a diósgyőri stadionba, az persze a jövő kérdése.

Az előbb írtuk, meghalt a futball - most írhatjuk, éljen a futball.
Negyed hét tájékában ugyanis megint benépesült a pálya, énekelni kezdtek a drukkerek, robbantak a füstbombák, a hangszórókból üvöltött a DVTK-induló, majd potyogtak a gólok.
Megkezdődött a Diósgyőr-szurkolók-Bakonyszentlászló mérkőzés.
"A" meccs… ---- A ---- &
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik