Az állandóság az erényük

Mondhatni, az Arsenal van a legnehezebb helyzetben az összes Premiership-csapat közül. Az előző idény produkcióját nemhogy túlszárnyalni, de megismételni is rettentő nehéz feladatnak tűnik. Nem csoda, hogy az első, veretlenül végigküzdött angol bajnoki idény (Preston North End, 1889) után 115 évet kellett várni a következő ilyen bravúrra. Az "ágyúsok" legföljebb azzal tudnák még magasabbra tenni a lécet, ha a 2003-2004-ben a vetélytársaknak engedélyezett 12 döntetlenből is lefaragnának valamicskét. De ne essünk túlzásokba, gondoljunk inkább arra: Angliában az utóbbi húsz évben egyetlen klub, a Manchester United volt képes megvédeni a címét - igaz, többször is.
Kétségtelen, az Arsenalnak jó esélye van rá, hogy ezúttal ne engedje ki a kezéből a trófeát. A vezetők a nyáron dicséretes visszafogottsággal tevékenykedtek, és alighanem a kevesebb most is többnek bizonyul majd. Noha bizonyára csörög néhány cent a ládafiában, nem vertek el pénzt csak azért, hogy bejelenthessék, egy óriási nevet sikerült megszerezniük. De miért is tették volna? A csapat bámulatosan össze van rakva, ezt számtalanszor láthatta ország-világ, s amíg meghatározó játékosok nem távoznak, nincs szükség eget rengető igazolásokra. Márpedig e sorok írásának pillanatában Patrick Vieirát, a Real Madrid által rendszeresen megkörnyékezett középpályást a Highburyhez köti a szerződése, Thierry Henryról csak álmodozhatnak az európai klubelnökök, a többiek eladása meg szóba sem került.
Akik viszont elmentek, azok közül feltehetőleg csak Sylvain Wiltordért ejtettek könnyet a szurkolók. A francia légió prominens tagjáén kívül nem kell többé folyósítani a hosszú ideje semmit sem mutató Nwankwo Kanu, valamint a két veterán védő, Martin Keown és Ray Parlour fizetését - ismét maradt viszont a keret doyenje, Dennis Bergkamp, aki 35 éves korára remek kiegészítő emberré vált, és még csak meg sem sértődött emiatt. Egy szó, mint száz: egy alig változó, remek együttes száll harcba az aranyéremért.
Vessünk azért egy pillantást azokra is, akik újak Arséne Wenger csapatában, még ha nem is valószínű, hogy a kezdőben kaphatnak helyet. A legismertebb név a holland korosztályos válogatott Robin van Persie, ő 21 esztendős kora dacára meghatározó futballistaként hagyta el a Feyenoordot. Amolyan Robben típusú, gyors szélső középpályás, Wiltord utódja lehet. Itt van Mathieu Flamini, akinek jelenléte garantálja a franciák számának állandóságát. Csupán húszéves, ám nagy szerepe volt az Olympique Marseille UEFA-kupa-ezüstjében.
A német kapus, Jens Lehmann bemutatott már érdekes megoldásokat a gólvonalon, így érthető, hogy egy kollégáját, a spanyol Manuel Almuniát ugyancsak megvette az Arsenal, biztos, ami biztos. A legfiatalabb érkező a maga 17 évével egy olasz, Arturo Lupoli, aki a Parmától került Észak-Londonba, és az előkészületi időszakban végig az első csapattal edzett.
Ami a felállást illeti: Lehmann előtt Lauren, Kolo Touré, Sol Campbell és Ashley Cole takarít, előrébb Fredrik Ljungberg, Vieira és Robert Pires helye megkérdőjelezhetetlen. Mellettük valószínűleg Edu lesz a negyedik, bár az sem lenne meglepő, ha Wenger inkább a brazil honfitársára, Gilberto Silvára voksolna. Henryt mint gólkirályt és európai aranycipőst, nyilván nem kell bemutatni, mindazonáltal érdemes lesz odafigyelni José Antonio Reyesre. A Sevillától az év elején vásárolt támadó már a tavasszal megmutatta oroszlánkarmait, Henry által inspirálva nagy tettekre lehet képes.
Akárcsak maga az Arsenal.

ARSENAL (a legutóbbi helyezése: 1.)
Érkezett: Robin van Persie (Feyenoord), Manuel Almunia (Celta Vigo), Arturo Lupoli (Parma), Mathieu Flamini (Marseille) Távozott: David Bentley, Giovanni van Bronckhorst, Sylvain Wiltord, Nwankwo Kanu, Martin Keown, Liam Chilvers, Graham Stack, Sztatisz Tavlaridisz, Igor Stepanovs, Rami Shaaban, Ray Parlour, Francis Jeffers
A várható kezdőcsapat: Lehmann - Lauren, Touré, Campbell, Ash. Cole - Ljungberg, Edu, Vieira, Pires - Reyes, Henry