Egervári pihen, új kihívásra vár

Az idén, az utolsó tavaszi játéknapon a lila-fehérek elleni 90 perc viszont már a búcsút jelentette a mesteredzőnek. Tagadhatatlan, hogy a két évad eredménye között jelentős a különbség – most a hatodik helyen végzett a Hungária körúti egylet –, csakhogy a labdarúgás belső viszonyait jól ismerők tisztában vannak azzal: immár az MTK-t is elérte az anyagi bizonytalanság, és ez erősen érződött a labdarúgók teljesítményén.

Hiába kérte a keret megerősítését

Az elmúlt hat évben csapataival három bajnoki elsőséget begyűjtő szakember természetesen nem azért távozik a Hungária körútról, mert csapata csak a hatodik helyen végzett. Már hónapokkal ezelőtt eldőlt, hogy a nyártól jelentősen átalakul a kék-fehérek játékosállománya – hét futballista érkezik az NB I B-s Bodajktól –, és a szakmai munka irányítása is más kezébe kerül. Mindezt tudva kellett Egervári Sándornak "tűzben tartania" a csapatát, és ez a meglévő nehézségek ellenére egészen májusig sikerült is. A májust azonban alighanem valamennyi MTK-szimpatizáns szívesen feledné…
– Amikor egy évvel ezelőtt a bajnoki elsőséget ünnepelte a csapatával, alighanem rossz tréfával ért volna fel, ha valaki azt mondja önnek: a következő bajnokságban soha nem látott nehézségekkel kell szembesülnie.
– Sajnos, ami az MTK-nál történt, az nem egyedi eset, hanem általános jelenség – mondta Egervári Sándor. – Szomorú, hogy a legnépszerűbb sportág ilyen mostoha körülmények között kénytelen létezni. Sajnálatos, hogy az illetékesek nem veszik észre, a világ velünk ellentétes irányba halad. Törökországtól Dél-Afrikáig mindenhol invesztálnak a futballba, míg idehaza a tradíciók ellenére a működéshez szükséges alapvető feltételek is hiányoznak.
– Ezzel a megállapítással aligha lehet vitatkozni, de ettől még tény, hogy az MTK vezetői nem ilyen szereplésben reménykedtek. Az előző bajnokságban kis túlzással nem volt egészséges védőjátékosa, mégis aranyérmet nyertek…
– A csapat felelősségét nem elkendőzve is azt kell mondanom, hogy a tavaszi, pontosabban májusi eredménytelenségünk elsősorban a korábban nem tapasztalt gazdasági nehézségek következménye volt. Első lépésként a télen távozott tőlünk három meghatározó játékos, Illés Béla, Molnár Zoltán és Czvitkovics Péter, majd a törökországi edzőtáborozásunk során kiderült, több műtött futballistánkat a tavasz nagy részében nélkülöznünk kell. Az átigazolási időszakban kértük a vezetőséget, hogy az MTK második vonalát jelentő bodajki fiatalok közül két-három labdarúgóval erősítsük meg a keretet, ám a kérést elutasították. Pedig ez a költségkímélés időszakában ésszerű megoldás lett volna, ugyanakkor a fiatalok Füzi Ákos, Zavadszky Gábor vagy éppen Végh Zoltán mellett továbbfejlődhettek volna. ---- – A gondok ellenére sokáig versenyben voltak a dobogós helyekért – ez azért is érdekes, mert bár a csapat állománya meggyengült a télen, és az anyagi körülmények is megváltoztak, a célkitűzés továbbra is a nemzetközi porondra való kilépés maradt. Májusban azonban sorozatban hatszor pont nélkül maradtak. Ahogy hallani, ekkortájt a labdarúgók nem igazán tudtak a futballra koncentrálni.
– Különböző sérülések miatt a keretünk egyre csak apadt, a gazdasági nehézségekből fakadó problémák morálisan folyamatosan gyengítették a közösséget. Tavasszal csak a fizetések ötven százalékát utalták, azt is többször késéssel. Válogatott labdarúgók kerültek olyan helyzetbe, hogy a lakásuk törlesztőrészét nem tudták fizetni, de volt olyan külföldi játékosunk is, aki azon "sakkozott", a lakbérét fizesse vagy pedig rendesen étkezzen. Ennek a közösségpróbáló időszaknak az volt a legpozitívabb eredménye, hogy a meghatározó futballisták segítségével a csapat együtt maradt. Nem volt sztrájk, nem voltak feljelentések, ráadásul az utolsó fordulóban tisztességből is jelesre vizsgázott mindenki…
– Milyen emlékeket őriz majd a Hungária körúton eltöltött időszakról?
– Rengeteg szép emlékem van, csodás sikereket, hétköznapokat éltem meg az MTK-nál. Nemrég például a baráti kör búcsúztatott el, és nem tagadom, ez az elismerés is nagyon jólesett. ---- – Azt már korábban mondotta, hogy az Újpest elleni találkozót követően elköszönt a labdarúgóktól. A vezetőktől is elbúcsúzott?
– Fülöp Ferenc klubigazgató elköszönt tőlem az elöljárók nevében. Azt ő is elismerte, hogy a csapat dicséretet érdemel, ugyanis a nehézségek közepette a hozzáállással nem volt probléma, és május kivételével a teljesítménnyel is elégedett lehetett.
– Abban nem kételkedem, hogy vannak, lesznek ajánlatai, ám egyelőre semmit sem hallani arról, hogy melyik együttes kispadján ül majd a következő bajnoki évben.
– Konkrétumokról nem tudok beszámolni, mégpedig azért, mert előrehaladott tárgyalásokat senkivel sem folytattam. Egyelőre a szabadságomat töltöm, szeretnék feltöltődni a család körében, mert őszintén mondom, ez a szezon sokkal megterhelőbb volt, mint eddig bármelyik.