Lemosták a szégyent

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy traktorosiskola Szirákon.
Valamikor az ötvenes évek elején, azokban a vad időkben a magyar labdarúgás világraszóló sikerein felbuzdulva a helyi kommunista vezetés utasításba adta: alapítani kell egy futballcsapatot. A szirákiak nem sokat vacakoltak, és a traktorosiskola közreműködésével (odajártak a délceg legények) megalapították a Szirák Traktor FC-t.
Szóval, Szirák.
Ez az alig 1250 lakosú település – a helyi kastélyszálló ellenére – afféle elrejtett, ismeretlen világnak tűnik a nagyvárosi forgatagból erre tévedő atyafinak. Ebben a faluban nem sétálnak szilikonmellű, szőkére festett plázacicák, viszont néhány héttel ezelőtt a Megasztár című tévéshow-ban országos hírnévre szert tett Gáspár Laci a helyi futballpályán elénekelt néhány számot. Errefelé valóságos szenzációnak számít az, ha újságíró és fotóriporter érkezik a faluba. ---- A Vanda presszótól a sörözőig futótűzként terjed a hír: cikk készül a futballcsapatról, és annak sosem látott mélyrepüléséről.
A bajnokság záró fordulója előtt 15–128-as gólkülönbséggel és mínusz 1 ponttal a Nógrád megyei másodosztály déli csoportjában szereplő SZTFC (a rend kedvéért Szirák Traktor FC) az utolsó meccsen a kilencpontos, ám a szirákiakat csak egy hellyel megelőző Ecseget fogadja hazai pályán, és erre a meccsre bizony rákészültek a hazaiak…
Azt nem kérdezzük, hogy az SZTFC szakmai igazgatójaként, edzőjeként és jobbszélsőjeként ismert Baranyi Lászlónak miért Joci a beceneve, hiszen ez porszem jelentőségű a nagy meccs árnyékában, mindenesetre ő az, aki vasárnap délután felveszi a meccsnapokra tartogatott ünneplőgúnyáját. Belebújik a David Beckham feliratú mezébe, és régi cimborája, a futballt sérülés miatt abbahagyó Novák Lajos társaságában nem sokkal a kezdés előtt betér a Dreherbe, majd a "főnök úrtól" kapott kompresszorral iziben felfújt labdát már viszi is vissza az öltözőbe, hogy közölje a nagy hírt a csapat tagjaival: "Újságíró és fotóriporter érkezett a meccsre! Szedjétek össze magatokat…"
Ez ám a szenzáció. ---- Az öltözőben Dudi, Toncsi, Zizu, Dezsőke és a többi sziráki legény eleinte egymást böködi zavarában, majd a villogó vaku előtt megfeszülve bőszen mutogatják barna, fuksszal és tetoválásokkal dekorált, a hétköznapi segédmunkától edzett felsőtestüket. A párás, áporodott öltözőben dohányfüst teszi még nehezebbé a levegőt, a meccs előtt cigarettára gyújtó játékos-edző állítja: nem olyan rossz a Traktor FC, csak a játékosok hamar elfáradnak.
Nem értik, miért… ---- "Mi olyanok vagyunk, mint a brazilok" – mondja Joci, majd szódáspalackkal a kezében, félig szívott cigivel a szájában elindul melegíteni a főút mentén, egészen a néhány akácfával odébb lévő sziráki futballpályáig.
Alig harminc perccel később már éppen az ő két góljával vezetnek 2–1-re a hazaiak.
A játékosok valami hihetetlen lelkesedéssel játszva, elveszett labdát nem ismerve harcolnak, kúsznak-másznak a jó eredmény érdekében, s elszántságukkal úgy meglepik az ecsegieket, mint az ugyanabban az időben Kaiserslauternben Oliver Kahnnak két gólt vágó Torghelle Sándor.
Ez a győzelem bizony maga a sziráki csoda. ---- A Kiss Attila – Baranyi Dezső, Kiss Géza, Varanyeczki László – Varanyeczki József, Dudás Krisztián, Mladomczki József, Molnár Béla, Laczkó Gergő – Baranyi László, Puporka László összeállítású Traktor FC játékosait kisebb hősöknek kijáró ünneplésben részesítik a helybéliek. A lefújás után nem sokkal már a kocsmában felszolgált ingyen pohár sörrel szomjukat oltó futballisták azonban arról panaszkodnak: sorsuk e hihetetlen siker ellenére sem változhat meg. A fővárosi építkezéseken serénykedő ácsok, kőművesek és segédmunkások alkotta társaság csak abban biztos: Szirákon minden nehézség ellenére is lesz futball.
Az idén szerzett két pont és az utolsó meccsen elért egyetlen győzelem nekik már ad némi önbizalmat a folytatásra.
Szirákon a Traktor FC legendája élt, él és élni fog…