Hajdúszoboszló, vasútállomás.Behúz a Keletiből a Záhony felé tartó InterCity. Halk a szerelvény, persze, hogy halk, hiszen ferencvárosi drukkerrel nem találkozunk rajta, pedig várják őket. A fürdővárosban a peronon tucatnyi rendőr beszélget, és Debrecenben sem más a helyzet hála, az égnek&
A biztonság kedvéért kisebb kommandó menetel a vonatról leszállókkal az aluljáróban, merthogy nem csupán a rend őrei posztolnak a vágányok környékén, hanem debreceni drukkerek is, mégpedig bárminenű megkülönböztető jel nélkül. Sehol egy sál, vagy egy büszkén a mellkasra feszülő vörös mez, csupán a kérdés árulkodó: "Megjöttek már a Fradisták?" Hát, megjöttek, de igencsak szerény a létszám, így szinte észrevétlenül juthattak el a Nagyerődig.
Csupa mosolygós debreceni arc. A hazai gólszerzők (balról): Bogdanovics, Halmosi és Flávio Pim (Fotó: Németh Ferenc)
Csupa mosolygós debreceni arc. A hazai gólszerzők (balról): Bogdanovics, Halmosi és Flávio Pim (Fotó: Németh Ferenc)
Kevéssel tíz óra után az FTC-tábor tagjai már a helyükről nézik az Oláh Gábor utcai stadion vendégszektorát, a lelátó e szegletét ugyanis zászlóerdő borítja, az előtte feszülő kerítésen pedig transzparensek tömege. Vélhetően – ahogy az írva, és rendelve vagyon – csupa ellenőrzött, lepecsételt drapéria. Ami nem a kerítésen díszeleg, azt ketten tartják a magasba, és rajta a felirat, egyben a ferencvárosiak értékítélete: rossz csapat a Loki – persze korántsem ilyen cizellált megfogalmazásban. Amint felemelkedik az a lepedő, egy emberként ugrik talpra a debreceni tábor, elsősorban persze azok, akik látják az "üzenetet". "Majd megmutatjuk…" – üvölti egy hang, és ugyanezt gondolhatja a többi 6999 fanatikus, aki a májusi matinén azért tett kirándulást a Nagyerdőbe, hogy az Arany Ászok Liga élére üvöltse a DVSC-t. No, igen, a bajnoki cím. Ez foglalkoztatja mostanság mindegyik Loki-rajongót, és persze merész jóslatot is hallunk tucatszám. "Ha ma nyerünk…" – kezdődik mindegyik mondat, amely befejezés nélkül is félreérthetetlen. Ha a futballtörténelem során először az élvonal aranyérmese lenne a Loki, akkor lenne itt olyan dínom-dánom! Persze, már ez is van, karneváli hangulat. "Bogdanovics ma is gólt lő!" – jő velünk szemben egy újabb "tévedhetetlen"; és persze – szól a másik jóslat – ezúttal is Sándor Tamás lesz a nyerő ember.
Itt még a játékvezetőt is szeretik. Hát persze, Ábrahám Attila vezette az őszi meccset is, mégpedig parédásan (lapunktól akkor 10-es osztályzatot kapott), és a Loki is nyert, mégpedig fölényesen 5–0-ra. Ezúttal 3–2 a vége. Öt gólt mindazonáltal így is lát a meccset szinte végigéneklő publikum, amelynek kitartását a győztes gárda tagjai a lefújás után díjazza: mind a négy égtáj irányába csóközön és integetés zúdul a lelátókon ülők felé. A ferencvárosiak is odabaktatnak az övéikhez, a 120 drukkerhez, a kicsiny csoporthoz, amelyik vállalta a debreceni kirándulást, és az elképesztő túlerő ellenére, derekasan, olykor jól hallhatóan buzdították Leandrót, vagy Lipcsei Pétert – már amíg nevezettek a pályán voltak… S ha már itt tartunk: alapvetően nem a kiállítás, a lefújás után a Pintér Attila edző által feszegetett ("…miért mindig a Fradiból állítanak ki játékost egy-egy rangadón?") bírói fegyelmezés miatt győzött, és lépett a tabella tetejére a Loki. Mentálisan már a kezdet kezdetén eldőlt a rangadó. Ugyanis hiába kapott gólt szinte a kezdésből a hazai csapat, a tervezett offenzívát ez sem törte meg. És bár tudjuk – éppenséggel a nagy eredményekre vágyó Lothar Matthäus is szembesít minket ezzel elégszer – magyarok vagyunk, legjobb európai ismérvünk a határtalan pesszimizmusunk, ám ehhez képest alig volt valaki a debreceni szukolók között, aki úgy vélte, hogy marad a 0–1-es végeredmény. A fordítás és a három pont bekaszírozása mindazonáltal a tíz emberrel küzdő FTC ellen sikerült a Lokinak, ám a játékot nézve ugyanez történt volna akkor is, ha teljes csapattal küzdenek mindvégig a zöld-fehérek. Emígyen másfél órával a kezdő sípszó után, a "Ha ma nyerünk…" kezdetű mondat aktualitását vesztette, és kijelentője kilencven perc elteltével átfogalmazta mindezt: "Ha szerdán Újpesten nyerünk…" Senki nem vitatkozott vele. ---- Jó iramú mérkőzésen sikerült felülmúlnunk a vendég Ferencvárost, örülönk a győzelemnek, azonban a bajnokság folyik tovább, azaz még semmi nem dőlt el. Szentes Lázár a Debrecen vezetőedzője
Nem az első rangadónk ez, amelyiken kiállítják valamelyik játékosunkat, vagy tizenegyest fújnak ellenünk. Leandro kiválása előtt a javunkra járt volna szabadrúgás… Pintér Attila a Ferencváros vezetőedzője ---- 2. perc: Gera balról laposan középre adott, Flávio Pim elcsúszott, így Tököli az ötösről zavartalanul guríthatta a labdát jobb belsővel a kapu bal oldalába. 0–1 6. perc: Sándor Tamás – Botissal a nyakán – kapura tört, de hatalmas helyzetben mellé emelt. 14. perc: Szatmári balról középre ívelt, Bogdanovics 15 méterről fejelte meg a labdát, azonban a léc fölé. 23. perc: Sándor Tamás a debreceni térfél közepéről szabadrúgásból a jobb oldalra emelt, ott Dombi a védőket becsapva úgy lépte át a labdát, hogy szabaddá tette az utat az előrehúzódó Nikolov előtt. A védő beadott, Bajzát pedig magasra felugorva viszszafejelt Bogdanovicshoz, aki jobbal megcélozta a jobb alsó sarkot, Szűcs Lajos beleütött a labdába, az túljutva a gólvonal előtt megtréfált mindenkit, visszafelé pörgött ki…. 45. perc: Sándor Tamás átjátszotta Leandrót, aki lerántotta a debreceniek irányítóját. A ferencvárosi játékos megkapta a második sárga lapját, így Ábrahám játékvezető kiállította. 49. perc: Bogdanovics jobbról beadott, Bajzát a hosszú saroknál helyezkedve pár lépésről a jobb felső sarok fölé fejelte a labdát. 52. perc: Bernáth jobbról ívelt be szögletrúgásból: remek ívben érkezett a labda, és azt Flávio Pim öt méterről a jobb alsó sarokba fejelte. 1–1 61. perc: Bogdanovics forgatta meg a vendégvédelmet, ám lövését követően az önfeláldozóan becsúszó Dragóner blokkolt. Ezzel azonban még nem szabadult fel az FTC kapuja. Sándor Tamás passzolt jobbra Dombihoz, aki keresztbeívelt, a bal oldalon érkező Halmosi a levegőbe ugorva bal belsővel a bal sarokba helyezett, úgy, hogy a labda a kapufa belső feléről pattant visszafelé, már túljutva a gólvonalon, beszédülve a hálóba. 2–1 66. perc: A debreceniek hosszú időre eldugták a labdát… Az akció vége felé Dombi passzolt jobbra Bernáthoz, aki ismét mesterien játszott középre, Bogdanovics pedig négy méterről a jobb felső sarokba fejelte a labdát. 3–1 90. perc: Gera remek mozdulattal jobbról középre ívelt, a védők és To-mic feje felett átszállt a labda, Tököli pedig három méterről, már kissé kisodródva, a kapu jobb oldalába bólintott. 3–2 92. perc: Bogdanovics vezette rá a labdát Lipcseire, aki – más megoldás nem lévén… – a jégkorongból ismert bodicsekkel állította meg a szólózó csatárt 18 méterre az FTC kapujától. A játékvezető talán egyből a piros lapot is felmutathatta volna, ám ő a sárgához nyúlt, de miután ez volt a második ilyen figyelmeztetése a ferencvárosi csapatkapitánynak, így a piros is előkerült. ---- Gyönyörű volt a debreceni stadion gyepszőnyege, és nem véletlenül, ugyanis a pályakarbantartók kifejezetten e rangadó miatt újították fel a játékteret. A két kapu előtt kicserélték a gyeptéglákat, és egy speciális gépet kölcsönözve végezték el a fű szellőztetését.
Az újabb rangadó, amelyet a Ferencváros nem fejezhetett be tizenegy játékossal. Leandro és Lipcsei Péter sárga lapjaihoz és kiállításához nem férhetett kétség. A két labdarúgó fegyelmezetlenségével nehéz helyzetbe hozta csapatát, főként a brazil származású, ám már a magyar állampolgárságot is megszerzett szélső esetében igaz ez a megállapítás. ---- A képzettebb labdarúgó nem csak védekezik
A vasárnapi rangadón a csapatok idegenlégiós védekező középpályásait figyeltük, azaz Ronald Habi, illetve Adem Kapic futballját elemeztük. A Fradi játékosát a 68. percben lecserélték, ám addig, amíg pályán volt, szembetűnő volt, hogy riválisa jóval aktívabb labdarúgó, és ráadásul sokkal több jó passza volt. Kapura lövések tekintetében is Ronald Habi felé billent a mérleg, mivel ő háromszor vette célba Szűcs Lajos kapuját, míg Adem Kapic egyszer sem próbálkozott. A hazaiak védekező középpályása többet tudott saját csapata játékához hozzátenni – nem véletlenül ő lett a mezőny legjobbja.