Az ősi rangadó nem öregszik

Ha valaki egy híján száz esztendeje fellapozta a sportújságot, egyfelől arról olvashatott, hogy "Legjobb vívó és párbajszerek kaphatókTiller Mór és társa császári és királyi udvari szállítóknál", másfelől pedig azt is megtudhatta, hogy az első derbin "a Ferenczvárosi T. C. reorgani- zált csapata legyőzte az Újpesti T. E.-t".
Hogy a majd' évszázados történetet ehelyütt felelevenítjük, annak oka: 2004. május második napján vívták a centenáriumi Fradi–Újpestet (vagyis az FTC pályaválasztása mellett rendezett bajnokit). Mivel olyan drukkerrel nem találkoztunk vasárnap délelőtt, aki élőben látta a premiert, csak a lapban megjelent beszámolóra hagyatkozhatunk: noha az első félidőt kihúzták kapott gól nélkül a másodosztályból akkor felkerült vendégek, a folytatásban képtelenek voltak tartani Weiszet, a találkozó hőse kétszer is "35 méterről, élesen, védhetetlenül rúgta a labdákat a hálóba". Eme nemes párharc egyébként megannyi helyszínnel párosult: az első csata alkalmával például a Népszigetre látogattak ki a nézők, de megmérkőztek a felek a Soroksári úton, a Népstadionban, s persze a jubileumi összecsapásnak otthont adó Üllői úton is.

Amikor a tegnapi találkozó kapcsán az 1905. február 19-re kiírt mérkőzés tudósítását citáljuk, nem a lustaság vezérel bennünket, hanem az, hogy az első felvonást leíró mondatok ezúttal is megállták volna a helyüket. Nézzük csak: "Az Újpest mindjárt kezdetben vehemensen támad, de ellenfelük csakhamar visszaveri őket, s a játék színhelyét az U. T. E. térfelébe helyezi. Rövid idő múlva azonban megváltozik a kép, s az első félidő folyamán meglehetősen változatosan folyik a játék, s mind a két csapat egyenlő mértékben veszi ki részét a támadásból anélkül azonban, hogy bármelyik is eredményesen folytatta volna offenziváját. Half time: 0:0."
Szóval, half time (azaz, a félidő): 0:0.
Amint az a tudósításunkból (3. oldal) kiderülhet: Pintér Attila szerencséje, hogy a 99 évvel ezelőtt érvényes szabályokkal ellentétben már lehet cserélni a futballban, így ő tegnap az Újpest elleni rangadó második félidejében három helyen is módosíthatott együttese összetételén: előbb az élvonalban ezúttal debütáló Takács Ákos állt be Gera Zoltán helyére, majd Marius Sasu és Leandro váltotta Marek Penksát, illetve Szkukalek Igort.
A körítés már nem idézte az ántiidőket: miközben a lelátón rögtönzött anyák napi ünnepséget tartott a két szurkolótábor (értsd: úgy szidták egymás édesanyját, mint a bokrot…), változott a játék képe is, noha a házigazdák kerültek mezőnyfölénybe, kétségkívül a lilák futballoztak veszélyesebben. Igaz, utóbbiak eleinte csak a helyzetek elpuskázásában jeleskedtek, mígnem Tóth Norbert büntetett: egy, a tribünről kérdésesnek tűnő tizenegyesből vezetéshez – és mint húsz perccel később kiderült – három ponthoz juttatta az Újpestet.
És e modernebb meccsmesélés summázata ma úgy szól: meglehet, a Fradi három pontnál is többet vesztett ezen a játéknapon… A kissé szétesett zöld-fehérek zsinórban harmadik vereségüket szenvedték el (kétszer odahaza kapituláltak…); továbbá az Üllői úton az elmúlt évtizedben nyeretlen Újpest véget vetett egy rossz szériának, és, bár nyilván nem ezzel a céllal lépett pályára, de visszavágott az 1905-ös kudarcért…
2004 május 2-án így lett az ősi rangadó vége 0–1. ---- T ---- A