A szurkolás? Kizárva!

Siklós Erik sem tegnap kezdte a rádiózást, hasonló sztorival azonban – a futball vonatkozásában – nem szolgálhatott, habár ő az a fajta riporter, aki nem rejti véka alá a véleményét, csupán megfelelően csomagolva tálalja. Az őszinte szóért olykor azért kapott kritikát."Előfordult, hogy válogatott futballmeccs után az akkori kapitánynak visszamondták, mi hangzott el a közvetítésben, de szokatlan történetem nincs, érdekes helyzeteknek viszont jó néhányszor voltam már részese – emlékezett a nem is olyan távoli múlt eseményeire Siklós Erik. – Legutóbb, az FTC–ZTE meccsen például a fülke alatt ülők rendszeresen felém fordultak, és azt tudakolták, mi a helyzet a többi pályán. Én meg bőszen mutogattam, gesztikuláltam, hogy egy nulla, nulla nulla… Említek mást. Pécsett, Siófokon, a Hidegkuti-stadionban bizonyos »tuti« hangok hozzátartoznak a közvetítéshez. Visszatérő arcok, törzsszurkolók, akik mindig ugyanott ülnek, olykor ordítanak, és ezzel kvázi állandó résztvevői lesznek a műsornak."Felvetem Siklós Eriknek, hogy Török László véleménye szerint ma nehezebb dolga van a rádiósnak, mint egykoron, hiszen neki a szavak által kell láttatnia, ám az előadás nem feltétlenül ugyanolyan, mint akár tizenöt éve."Nincs folyamatos játék, ha három átadás stimmel, már emelem a hangom. Egy az egyben nagy kihívás visszaadni az ilyen futballt, az ember summáz, aztán inkább továbbadja a szót, vagy anekdotázásba fog. Tragédia akkor történik – és ez elég gyakori a mai labdarúgásban –, ha az utóbbi verzió esetén a semmiből egyszer csak gól születik. Lemaradsz róla, aztán kamuzhatsz, hogy így, úgy, amúgy… Akad még valami: kevés az olyan futballista, akit már a mozgásáról fel lehet ismerni. Szóval figyelni kell, végig, úgy kommentálni, hogy véletlenül se lehessen a szavaidat félreérteni, nehogy bárki arra következtessen belőlük, hogy te ezért vagy azért a csapatért szorítasz. Nehéz ügy. Épp a múlt heti Üllői úti meccsen nekem sem sikerült egy esetben türtőztetnem magam. Marius Sasu, a hazaiak csatára irgalmatlanul nagy ziccert hagyott ki, és belőlem – mentségemre szóljon, ösztönösen – kitört a fájdalom, s döbbenetemben bizony olyasmiket találtam mondani, amit még négyszemközt sem szívesen ismételnék meg."Deák Horváth Péter "szűzbeszéde" 1982 őszén – véletlen egybeesés – egy ZTE–FTC párharc alkalmával hangzott el."Csepregi góljával a Zete nyert – tudatta a korabeli csatával kapcsolatos legfontosabb információt a riporter. – Az volt a tanulópénz, és egyben a jel, hogy »bevettek a buliba«. Ahogy kell, gombóc a torokban, kissé remegő térd és hang – ma már csak mosolygok magamon. Ahogy az egyik Üllői úthoz kötődő sztorimon is. Az FTC bajnokiján Keller József – szerintem – beadásából a hálóban kötött ki a labda, s én ezt a hazai szurkolótábor hozsannázása közepette akként kommentáltam, hogy bár szép volt a mozdulat, bizonnyal lecsúszott a védő lábáról a labda. Na, erre vagy nyolcvan, kisrádiót szorongató bérletes fordult egy ütemre felém! Ha a tekintetek ölni tudnának, ezer sebbel borítottan ott véreztem volna el… Ma rosszabb a helyzet, de nem csupán ezen a téren. Esett a játék színvonala, a huliganizmus miatt mindenhol rácsok és hálók feszülnek – ilyen közegből nehezebb a munkánk. Kevés a néző, a kulisszák sem ugyanazok, ráadásul a rácsok miatt nekünk is bonyolultabbá vált a mozgás a stadionokban. Régebben egyszerűbb volt elkapnunk az interjúalanyt, ma viszont olykor a média munkatársait ellenségnek tekintik, ami nagy kár. A kérdés viszont ettől függetlenül áll: hogy tüzeled fel a hallgatókat? Én például eleve azt tételezem fel, hogy a pályán biztosan minden játékos megszakad majd csapata győzelméért, azaz emelkedett hangulatban várom a kezdést, aztán lesz, ami lesz. Persze, tisztában vagyok vele, alapvetően naiv jóindulat szükségeltetik hozzá, hogy úgy tálaljunk, amitől a közvetítés valóban szól!"1/4. rész: A gólok hangjai, avagy futball és mikrofon
2/4. rész: A régi bakik megszépülnek
3/4. rész:
4/4. rész: Az irigyelt olasz kolléga