A hazai drukkerek mindenesetre nem a fémet, hanem Arany Tamást szidalmazták, szerintük a játék(el)vezetői hármas tehetett csapatuk tehetetlenségéről, majd a Fradi-játékosok érdemelték ki a publikum füleket sértő kritikáját.
Kôkemény csatát vívott a ferencvárosi csatárokkal Sebôk Vilmos (balra): a ZTE hátvédje a meccset törött orrcsonttal fejezte be (Fotó: Németh Ferenc)
Kôkemény csatát vívott a ferencvárosi csatárokkal Sebôk Vilmos (balra): a ZTE hátvédje a meccset törött orrcsonttal fejezte be (Fotó: Németh Ferenc)
Mint anno a Rakéta porszívó, úgy zúgott a taps a bemutatáskor: "Egy apró középpályás, Kiiiiss Balázs!"; "A váratlan megoldások nagymestere: Rakonczaiiii András!"; "Egy igazán támadó középpályás, Kováááács Krisztián!"; "Gyors, technikás, ráadásul ő is Kovács, mégpedig Tamáááás!" No igen, az Üllői úton elkezdődött a jövő: felvezetés gyanánt a Generációk találkozása címet viselő programsorozat keretében a Ferencváros nyolcesztendős, még gyerekcipőben járó futballistáit szólították egyenként a kezdőkörbe. A fölöttébb lelkes srácokra a rövid sprint után hosszabb futás várt: vagy 5000 szurkoló ovációja közepette tettek egy tiszteletkört. Gyanítható, 20-25 év múlva elégedetten ballagnának le a gyepről, ha olyan karriert tudhatnának maguk mögött, mint Dékány Ferenc. A Fradinak gyakorlatilag örök hűséget fogadó, a zöld-fehérek kedvéért még a nagy Kispestet is kikosarazó fedezet (Szabó, Dékány, jó meccsük volt néhány – mondhatták akkoriban a drukkerek az FTC fedezetsorának játékát nézve). Amúgy nem csupán játékosként, hanem szakosztályelnökként is sikerre vezette a csapatot, nem csoda, hogy 75. születésnapja alkalmából méltóképpen felköszöntötte őt szeretett egylete. Fájdalom, ezen az estén akadtak olyanok, akiknek nem gratulációk jutottak. A hazai tábor előbb Sebők Vilmos édesanyját emlegette nem éppen irodalmi stílusban, majd az RTL Klubot szidalmazták egészen alpári módon… Aztán végre elkezdődött a találkozó, igaz, a kiírt 18 óra helyett 18 óra 8 perckor. Persze jobb későn, mint soha – gondoltuk abban a minutumban. Jobb lett volna soha – sóhajtottunk fel háromnegyed órával később… Említésre méltó jelenet mindösszesen három akadt. 1., Gyepes Gábor napra pontosan egy hónappal kulcscsonttörése után (február 13., péntek…) visszafoglalta helyét a kezdő tizenegyben; 2., a VIP-páholyban helyet foglaló Lothar Matthäus levette a kabátját; 3., válogatottunk szövetségi kapitánya visszavette dzsekijét – meglehet, utóbbi "húzásra" azért szánta el magát, mert kirázta a hideg a látottaktól… A folytatásban kiderült, az első felvonásban leggyakrabban éltetett ferencvárosi személy, Pintér Attila vezetőedző két változtatásban is bízott. Egyfelől abban, hogy a térfélcsere után játékosai többször eltalálják a Springer Ferenc-szobor felőli kaput, mint a másikat (mellesleg ehhez egy kísérlet elegendőnek bizonyult…), másrészt abban, hogy Szkukalek Igor nagyobb hasznára lesz együttesének, mint a félidőben az öltözőben "felejtett" Leandro (speciel ez sem ígérkezett lehetetlen küldetésnek). És tessék, a Fradi beindult, mint John Travolta szombat este: egymásután két komoly helyzetet is kialakított. Apró szépséghiba, hogy Tököli Attila és Gera Zoltán révén mindkettőt elpuskázta – azért Lothar Matthäus egyikük nevét sem húzta ki a noteszából, miként újakat sem nagyon véshetett fel… Az 53. percben mellégurító Gera a 66. percben még közelebb állt a gólszerzéshez: szabadrúgását követően a lécről pattant ki a labda. A hazai drukkerek mindenesetre nem a fémet, hanem Arany Tamást szidalmazták, szerintük a játék(el)vezetői hármas tehetett csapatuk tehetetlenségéről, majd a Fradi-játékosok érdemelték ki a publikum füleket sértő kritikáját. Szörnyű volt ez is… Azért a ferencvárosiaknak nem kellene feladniuk a reményt: egyszer majd eljön Kiss Balázs, Rakonczai András és Kovácsék ideje…
Keller József: búcsú ötszáznegyven díjmeccs után
A találkozót megelőzően ünnepélyes keretek között köszöntötték Keller Józsefet, aki a télen hagyott fel az aktív játékkal, és ezentúl pályaedzőként dolgozik. Keller, az FTC örökös bajnoka 1984-ben mutatkozott be a Ferencvárosban, összesen 540 díjmérkőzésen öltötte magára a Ferencváros mezét. Nála csak négyen – Sárosi György, Ebedli Zoltán, Mátrai Sándor és Fenyvesi Máté – játszottak több mérkőzést az FTC-ben. Keller 1984-ben ifjúsági Európa-bajnok volt, 1989-ben az év játékosának választották, négyszer nyert magyar bajnokságot, illetőleg Szuperkupát, ötször Magyar Kupát a Ferencvárossal.
