– Külföldről érkező megmentőkről már sokszor, sok helyütt beszéltek…– Csakhogy ezek a franciák néhány éve már ellátogattak Magyarországra, sorra járták a csapatokat, és mivel szimpatikus volt az, amit Vácott tapasztaltak, e klub mellett döntöttek. Emanuel Bouchet, aki a Francia Labdarúgó-szövetség utánpótlás-megfigyelője, fél éven át naponta látogatta az edzéseket, megosztotta az edzőkkel az észrevételeit, szakanyagot hozott, előadásokat, képzéseket tartott. Tervei között szerepel, hogy a megszűnt váci focigimi pótlására futballkollégiumot hoz létre, úgy, ahogyan azt Auxerre-ben, Le Havre-ben, avagy Caenben is teszik. A világ elitfutballját jelentő, Zinedine Zidane nevével fémjelzett francia labdarúgó-generáció tagjainak többsége ezekből a szinte spártai szigorral működő futballtanodákból került ki. A szakember decemberben tért haza Franciaországba, és búcsúvacsoráján azt mondta: akkor szeretne visszatérni, ha már vezetőedző vagyok.
Itthon szeretne bizonyítani– Talán majd szaván foghatja a franciát… Úgy hírlik azonban, hogy Indonéziában a korábbi klubjának vezetői nem felejtették el, és szívesen alkalmaznák szakvezetőként. Elgondolkozott az ajánlaton?
– Igen, elgondolkodtam. Itthon mindenki egy kézlegyintéssel elintézi az ázsiai ország futballját. Az őrületes szegénység ellenére az ottani élklubok az itthoni nagycsapatok költségvetésének a többszörösével gazdálkodnak. Nem sajnálnak pénzt invesztálni a labdarúgásba, a világ összes pontjáról képesek edzőket, játékosokat szerződtetni, és ezzel elősegíteni a színvonal emelkedését. Lehet, ez amolyan magyaros mentalitás, de bevallom, a csábító ajánlat ellenére sem voltam képes itthagyni a klubot, amelyet immár tizenhét éve szolgálok. Én idehaza szeretnék bizonyítani.
2/2. rész1/2. rész: Akinek a lábnyoma is érték