A bajnoki címből nem engednek

A Bozsik-stadionban továbbra is érvényes az eddigi célkitűzés: meg kell nyerni az NB I B-s bajnokságot. Erre minden esélye meg is van a Honvédnak, bár a felkészülése nem volt ideális. Amíg ugyanis a riválisok Spanyolországban készültek, Gálhidi György együttese már annak is örülhetett, hogy egy Honvéd-drukker, Király István jóvoltából három napot a Bakonyban edzhetett…
– Kétségtelen, nem volt lehetőségünk hosszabb időre edzőtáborba menni, de így is minden elismerésem a játékosoké, hiszen zokszó nélkül teljesítették feladatukat a sokszor igen lehangoló körülmények között – mondta Gálhidi György vezetőedző. – Pedig a Honvéd mindig híres volt arról, hogy legrosszabb esetben is a salakos pályáján edzhetett, de most maradt nekünk a terem, a műfű, meg a hátsó földes pálya. Érdekes, hogy bár egyetlen pályamunkásunk mindent elkövetett a játéktér rendbehozásáért, a minap őt is szó nélkül kirúgták…

Nézők előtt jobb futballozni

– Eszerint tovább támad a Sportfolió… Nem félnek attól, hogy nem is játszhat hazai pályán a Honvéd?
– Hallunk mi is mindenfélét, így csak azt mondhatom: bízom abban, hogy nem kényszerülünk albérletbe. Lesz amúgy is rengeteg idegenbeli mecscsünk a tavasszal.
– Az első három mérkőzésre például biztosan utazniuk kell. A szurkolók úgy vélik, ha jól jönnek ki ebből a nehéz sorozatból, biztos a bajnoki cím, ellenkező esetben…
– Öt pont az előnyünk, és ez azért megnyugtatónak tűnik. Nem szabad elfelejteni, hogy míg ősszel csak néhány csapatnak volt veszíteni valója a Honvéddal szemben, a létszámemelés miatt már tizen-tizenketten pályáznak a feljutási esélyt jelentő helyekre, így vélhetően sokkal megfontoltabban játszanak majd ellenfeleink.
– Van még igazi tétje az önök számára a tavasznak? A feljutás úgyis borítékolható.
– A feljutás nem elég, mi bajnoki címet akarunk nyerni.
– Ez azt jelenti, hogy a második hely már csalódást okozna?
– Így van, nekünk mindenképpen az elsőségre kell törekednünk.
– Pedig a legfőbb rivális, a Vasas alaposan bevásárolt, ráadásul valamivel jobb körülmények között készülhetett.
– Mi is erősödtünk. Már több a bevethető, kész játékosom, mint az ősszel volt. Persze a Vasasnál sem tétlenkedtek, valószínűleg a két együttes között dől majd el a bajnoki cím sorsa. Ám ne feledjük, öt ponttal vezetünk, már csak meg kell tartani az előnyünket.
– Hallva a szurkolók, játékosok véleményét, az angyalföldi meccsük több lesz egy szimpla bajnokinál. Eddig nem rossz a Vasas elleni kispesti mérleg, a teremfocit is beszámítva két fellépésből két győzelem, négy nullás gólkülönbséggel. Éppen ezért odaát nagyon készülnek a statisztika javítására.
– Biztos jó meccs lesz a Vasas– Honvéd, de messze van még. Ráérünk akkor foglalkozni az angyalföldiekkel, amikor egymás ellen játszunk. Nekünk itt van szombatra a Diósgyőr, Miskolcon kellene jó eredményt elérni.
– Mondjuk egy, az őszihez hasonló öt egyes sikert?
– Győzzünk egyetlen góllal, nekem az is tökéletesen elég lenne… Persze, ha egyáltalán lesz meccs, és nem kell az NB I B-t is halasztani.
– Gyaníthatóan ezt péntekig úgysem derül ki, az viszont már eldőlt, hogy mégsem kell zárt kapuk mögött rendezni a találkozót. Ez előnyt jelent a Honvéd számára?
– Hogyne, legalább elkísérhetnek bennünket a szurkolóink is.
– És nem zavaró, ha nyolc-tízezer diósgyőri drukkol önök ellen?
– Nagyon jó a diósgyőri tábor is, és ez biztos egy plusz motivációt jelent ellenfelünknek, de úgy sportszerű, ha bemehetnek a nézők is. Ráadásul aligha kell hangsúlyoznom: egy jó csapat ellen ilyen közegben győzni remek kezdés lenne. Márpedig, mint mondtam is, a Honvéd ezen a tavaszon jó kezdésre és még jobb befejezésre készül…

A vegetálásért kár fizetni

Ami a piros-fehér-feketék legfőbb riválisát, a Vasast illeti, a piros-kékek ügyvezetője, Vancsa Miklós a csapata spanyolországi edzőtáborozása során a Metallurg Doneck ellen lejtászott találkozó után azt mondta, ez a teljesítmény több mint biztató a jövőre nézve. A Vasas ugyanis már 3–0-ra vezetett az ősszel az UEFA-kupában a Parmával szemben búcsúzó ukránok ellen, és valósággal lefocizta a pályáról ellenfelét; igaz, a végén 4–3-ra nyert a Doneck. Ez a próbameccs azonban sokat sejtető volt, hát még a szombati újabb erőpróba, az MTK elleni magabiztos siker. A kérdés csak az, hogy a Vasas már most érett-e az első osztályra…?
– Láttam a vasárnapi Nemzeti Sportban megjelent tudósítás címét, köszönjük szépen, de azért bánjunk csínján a jelzőkkel – így Tamási Zsolt vezetőedző. – Jól hangzik az a mondat, hogy "Osztály, vigyázz, jön a Vasas!", de ne felejtse el senki, egyelőre még másodosztályúak vagyunk, és sok kemény meccs vár ránk, hogy ez a helyzet változzon. Egyértelműen a feljutás a célunk, és ezt már akkor is hangoztattuk, mielőtt kiderült volna, négy együttes jut fel.
– Ne kerteljünk: ezek szerint már most NB I-es erősségű a Vasas?
– Ezen sokat gondolkodtam mostanában, és szombat este, az MTK kettő nullás legyőzése után voltak pillanatok, amikor már-már meggyőztem magam arról, igen, a csapatom talán már érett az első osztályra. De aztán elhesegettem magamtól mindezt, úgyhogy a válaszom: nem, a Vasas egyelőre még nem első osztályú. Majd akkor lesz az, ha feljutunk, és aztán négy-öt meghatározó futballistával megerősödve várhatjuk az őszt. Mert nekünk már a jövőre is gondolnunk kell, ha sikerülnek a terveink, nagyot szeretnénk előre lépni. Annak ugyanis nincs értelme, hogy a tulajdonos azért áldozzon sok-sok pénzt a csapatra, hogy az vegetáljon, a kiesés ellen küzdjön az első osztályban.

Érdemes a jövőről is beszélni

– Valóban előre szaladtunk, hiszen egyelőre az a helyzet, hogy a Bp. Honvéd öt pont előnnyel vezet a Vasas előtt.
– Remek csapat a Honvéd, ezt nem udvariasságból mondom. Olyan nemes ellenfél, amellyel a tavasszal nagy harcot vívhatunk az első helyért. Mert szeretnénk megelőzni a Honvédot, ez nem is vitás. Az öt pont előny soknak tűnik, viszont fő riválisunk, amely jól erősített a télen, sokat utazik vidékre. De nem is erre alapozunk, sokkal inkább a saját jó teljesítményünkre. Fiatal a csapatunk, s ez még akkor is igaz, ha olyan rutinos labdarúgók szerepelnek piros-kékben, mint Plókai Attila, Tóth András, Molnár Zoltán, Hámori Ferenc, Keresztúri András vagy Szilveszter Ferenc. Remélem, nem tűnik nagyképűségnek, de talán az ősszel leraktuk a jövő Vasasának alapjait, benne sok-sok olyan futballistával, akik valóban sokra vihetik.
– Úgy beszél, mint aki hosszú távra tervez, mint aki remekül érzi magát Angyalföldön.
– Mindkettő igaz. Valóban hosszú távon gondolkodom Angyalföldön, már el is készítettem ennek megfelelően hónapokra, évekre lebontva a terveket. Szerencsém van, mert egyrészt olyan játékoskerettel dolgozhatok, amely több variációt is megvalósíthat a pályán, másrészt olyan vezetés segíti a munkámat, amely a mai magyar futballban irigylésre méltó. Valóban jó itt dolgozni. De akkor lesz majd igazán jó, ha bajnoki címet ünneplünk a nyáron, no meg esetleg eljutunk a kupadöntőig. Természetesen nekünk is megvannak a gondjaink, jó lenne, ha több használható edzőpályánk volna, ha a stadionunkat rendbe lehetne hozni, de bízom benne, hogy idővel ez is megoldódik. A Vasas mögött most olyan háttér van, hogy érdemes a jövőről beszélni.

Magabiztos győzelem
Bp. Honvéd–Soroksár 4–0 (2–0)
Rozsnyai út, 100 néző. V: Csordás
HONVÉD: Molnár L. (Silhavy) – Bábik (Lázár), Vámosi (Zoufal), Takács Z., Horky – Nánási (Schafranek), Bonchis (Dobos), Vadócz (Facskó), Vén (Bojtor) – Borgulya (Drobnjak), Horváth P. (Kozarek)
G: Vámosi, Bábik, Schafranek, Drobnjak