Vérfolt az úttesten

Mint arról már többször beszámoltunk, az elsőrendű vádlott, az újságokban "álviszkisként"emlegetett G. János 2002. április 30-a óta előzetes letartóztatásban van, míg a budai Café Allure szórakozóhelyen a bűncselekmény napján biztonsági őrként szolgáló társai előzetes letartóztatását az első tárgyalási napon, tehát 2004. február 6-án rendelte el a bíróság.
Tegnap összesen kilenc tanút hallgatott meg dr. Szebeni László bíró. Vallomást tett az a hölgy is, aki Simon Tibor társaságában szórakozott azzal az születésnapját ünneplő férfival együtt, aki szerdán már elmondta, miként emlékszik a történtekre. A születésnapos fiatalemberrel szemben a vállalkozóként dolgozó nő elismerte, hogy meglehetősen vadul mulatoztak; az ünnepelt még a pulton táncolt, a pezsgőt pedig bőségesen locsolták, emiatt a személyzet figyelmeztette őket. A tanú a benti dulakodásról érdemi információkkal nem szolgált, csak azt vette észre, hogy Simon Tibor nincs a helyiségben. Először az utcán álló kocsijánál kereste (a társaság egy része tudniillik a tréner autójával érkezett a mulatóba), majd észrevette az akkor már a Lövőház utca aszfaltján fekvő áldozatot, aki a nő szerint "…hanyatt feküdt, a jobb szeme környéke csúnyán felduzzadt, és a feje alatt sok vér volt".
Megjelent a bíróságon két kulcsfontosságú szemtanú is. Az egyikük egy taxis, aki hívásra érkezett a bárhoz, ám a Café Allure-ig már nem jutott el, mert a Lövőház utcába befordulva azt vette észre, hogy egy férfi fut feléje az úttesten, akit ketten vagy hárman kergettek. Amikor az üldözők beérték áldozatukat, rugdosni kezdték; öt-hat rúgás biztosan érte. A taxis úgy emlékezett, Simon Tibor ezt követően még felállt, sőt tett néhány lépést is – hogy milyen messzire jutott, azzal kapcsolatosan némileg ellentmondásos volt a vallomása –, de eddigra már egy kisebb csoport vette körül. A szemtanú ezt követően arra lett figyelmes, hogy egy test kizuhant a tömegből. Az áldozat teste hangos csattanással vágódott az úttesthez, a taxis pedig – megérezve a bajt – azonnal beszólt a fuvarozócége központjába, s kérte kollégáit, hívjanak mentőt…
Következett az a védett tanú, akinek a tárgyalóteremben még a neve sem hangzott el; a fiatal hölgyet csak "kettes számú tanúként" említte a bíró is. A nő véletlenül került bele az eseményekbe, ugyanis autójával éppen akkor haladt a Lövőház utcában, amikor többen kiszaladtak a szórakozóhelyről. Egyikükben felismerte Simon Tibort, akit hárman hajszoltak. Az egyik kergető kirúgta a menekülő futballista lábát, amitől Simon Tibor a földre került. Az üldözők ezt követően valamennyien rúgták és ütötték áldozatukat, aki próbált volna feltápászkodni, ám a bántalmazás zárásaként az egyik tettes – miközben társai már hátrább léptek – "Most megkaptad Simon g...!" felkiáltással még fejbe rúgta a sértettet. A tanút az ügyvédek is alaposan kikérdezték, ők a nyomozás során és a bíróság előtt tett kijelentései közötti ellentmondásokra hívták fel a figyelmet. A nő ugyanis most azt állította, összesen körülbelül tíz percig tartott az utcai bántalmazás, a rendőrségen viszont még úgy nyilatkozott, hogy eközben az ő autója folyamatosan mozgásban volt. "Ha ez így történt, önnek már Érd környékén kellett volna járnia" – jegyezte meg dr. Magyar György, a korábban a készenléti rendőrség törzsőrmestereként szolgáló harmadrendű vádlott védője. A nő ezután úgy módosított, hogy az események láttán lefékezte kocsiját, majd a drámát követően a Széna tér irányában továbbhajtott. Az ügyvédek ebbe is belekötöttek, hiszen a nyomozati vallomásban az szerepelt: tolatva távozott a helyszínről. A tanú végül ahhoz a változathoz ragaszkodott, hogy ha tolatott is, azért a Széna tér irányába indult el. Sokkos állapotával magyarázta, hogy a látottakról sem a rendőrséget, sem a mentőket nem értesítette. Rejtély maradt, hogy ha – korábbi vallomásának megfelelően – tényleg csak egy kolléganőjének mesélt később a látottakról, miért egy férfi ismerőse feszólítására ment el a rendőrségre vallomást tenni. Ez a bizonyos fiatalember jelezte, hogy a hallgatóság soraiban tartózkodik, ám zajos közbeszólása miatt dr. Szebeni László kiutasította a tárgyalóteremből. Később ügyészi indítványra – noha hivatalból nem idézték – már meghallgatták volna, de addigra nem volt sehol…
A következő tanú, a Café Allure egyik vendége a benti dulakodásról tudott, a kint történtekről viszont egy ismerőse számolt be neki. Nem tanácsolta azonban az egyébként vállalkozóként dolgozó férfinak, hogy közelebbről megnézze a helyszínt, sőt arra intette barátját, halkabban beszéljenek a történtekről, mert "…akit leütöttek, még mindig az utcán fekszik, s azok is ott vannak, akik megverték" (e hírhozót egyébként eddig nem hallgatták ki a hatóságok, ezért a bíróság kísérletet tesz a felkutatására). A szemtanú mindenesetre észrevett egy férfit, aki a sérült kezét egy BMW-ből kivett kötszerrel kötözte. A véres kézre egy másik vendég is emlékezett, sőt találkozott a tetthelyről visszafelé ballagó negyedrendű vádlottal is, akit megkérdezett arról, benne volt-e a balhéban. H. Attila – a tanú szerint – azt felelte, hogy "…ő már nem ütötte meg" az áldozatot.
Értékes információkkal szolgálhatott volna a nyomozati iratokban egyes számú tanúként említett személy, ő azonban a szabályos idézés ellenére nem jelent meg a Markó utcában, miként távolmaradt további két idézett is.
Dr. Szebeni László a tárgyalást elnapolta. A folytatás időpontja megjósolhatatlan, mert a korábbi igazságügyi orvos szakértői vélemények különbözősége miatt egy harmadik szakvélemény elkészítését rendelte el a bíróság, ami akár perdöntő is lehet. O. Roland, H. János és H. Attila védője – elsősorban a kettes számú tanú vallomásának ellentmondásaira hivatkozva – zárszóként bizonyítási kísérletre, illetve újabb tanúk meghallgatására tett javaslatot; erről később dönt a bíróság. Szakértők úgy vélik, talán a nyári ítélkezési szünet előtt folytatódhat a tárgyalás, de az sem lenne meglepő, ha G. János és három társa legközelebb az ősszel állna a bírói tanács elé…