Tíz tanút hallgattak meg

A majdnem két esztendeje, 2002. április 21-én a hajnali órákban lezajlott tragédia részleteire manapság már nem minden tanú emlékezett pontosan, néhányan pedig – ilyen-olyan okokból – mintha igyekeztek is volna kitörölni az emlékeik közül a budai szórakozóhelyen, a Café Allure-ben, illetve a bár előtti Lövőház utcában történteket. Az is előfordult, hogy egyes szemtanúk ellentmondásba keveredtek a nyomozati szakban tett vallomásaikkal, ám a bíró határozott tárgyalásvezetésének köszönhetően néhány újabb mozaikrészletet azért sikerült összeilleszteni.

Feketén dolgoztak a portások

Noha a bűncselekmény idején a szórakozóhelyen dolgozó pultos hölgyek közül azok sem tudták pontosan felidézni a bárban kirobbant csetepatét, és azonosítani annak a főszereplőit, akik az eseményektől néhány méternyi távolságban voltak, abban azért megegyezett a vallomásuk, hogy az első pofon előtt Simon Tibor és társasága igencsak zajosan mulatozott. Pezsgőlocsolásról, a többi vendéget zavaró hangoskodásról meséltek, sőt, azt is megemlítették, hogy a tréner levette egy utólag már nem azonosítható baseballsapkás férfi fejfedőjét, és azzal csapkodta az illetőt. Egy fiatal nő, aki vendégként volt jelen, és tegnap ugyancsak megjelent a bíróságon, azt is felidézte: mivel őt is lelocsolták, bement a mosdóba, ahol egy másik hölggyel találkozott, akinek a ruháját szintén pezsgő áztatta el, és emiatt roppant bosszús volt. A tanú szerint a dühös nő többek között azt mondta, hogy "…jól össze kellene verni" a locsolkodókat. (Később ez az ideges hölgy még egyszer felbukkant a tanú előadásában, nevezetesen, amikor egy férfi társaságában a Széna téri villamosmegálló irányából futott az akkor már az utcán lévő, többek által bántalmazott Simon Tibor felé, és azt kiabálta az egyik verőembernek, hogy hagyják az áldozatukat.)
A bárban eluralkodott feszült hangulat miatt a biztonsági őrként szolgálatban lévő másodrendű vádlott, O. Roland a pultosok szerint figyelmeztette Simonékat, hogy szolidabban vigadjanak. Más kérdés, hogy a portások semmiféle megkülönböztető jelzést, illetve egyenruhát nem viseltek, így legfeljebb csak sejteni lehetett, milyen minőségben intézkednek. A Café Allure ugyancsak megidézett ügyvezetője – aki a végzetes éjszakán nem tartózkodott a bárban – kissé zavaros sztorit adott elő arról, milyen szempontok szerint verbuválódott a biztonsági személyzet. Mivel állítása szerint mérnökként csöppent bele a vendéglátásba, csak menet közben lett világossá a számára, hogy egy jól működő éjszakai szórakozóhelyre muszáj rendfenntartó csapatot szervezni. Ezt feladatot az egyik őrre bízta, a portások fölött saját bevallása szerint semmiféle szakmai ellenőrzést nem gyakorolt, egy részüket nem is ismerte. A bíró kérdésére úgy fogalmazott, a biztonságiak "…baráti szívességből, pénzért dolgoztak" nála – később viszont elismerte, hogy feketén foglalkoztatta őket, köztük a szabadidős rendőröket is…
Szót kapott a meghallgatás során az a fiatalember, akinek a születésnapját ünnepelte a drámai éjszakán a néhai soproni tréner. Ô határozottan cáfolta, hogy zajos dáridózásuk közfelháborodást keltett volna, sőt azt is tagadta, hogy bárki szóvá tette a locsolkodást.
Ami azonban biztos: az első konfliktus még a szórakozóhelyen belül robbant ki. Az egyik pultos úgy emlékezett, egy fehér inges férfitól Simon akkora pofont kapott, hogy két és fél métert repült a bejárat közelében. A tanú nem tudta megnevezni a támadót, az elsőrendű vádlott, G. János azonban kérdésre válaszolva elismerte: ő ütött. Simon Tibor ekkor még ki tudott menekülni az utcára – nyomában a biztonságiak loholtak, de hozzávetőleg húsz vendég is kizúdult a bárból. A szabad ég alatt lezajlott eseményeket a már említett ifjú hölgy azért láthatta, mert barátnője társaságában éppen indult haza a Lövőház utcában. Mint elmondta, négyen üldözték a Fradi egykori futballistáját, majd miután beérték, ütötték, rugdosták, az áldozat pedig összegörnyedve próbált védekezni. A tanú nem mindig merte nézni a brutális verést, barátnője ellenben szinte végig "közvetítette" neki a történteket. "Egy nagy csattanást hallottam" – idézte fel a dráma utolsó pillanatait a tanú, amihez a barátnője akkoriban annyit tett hozzá – Simonra utalva –, hogy "…szétloccsant a feje"… (Az akár koronatanúnak is tekinthető barátnőt tegnapra idézte a bíróság, ám ő ismeretlen helyen tartózkodik.)

A barát megúszta a verést

Megerősítette a kíméletlen bántalmazás tényét egy másik tanú, egy fiatal férfi is, aki szintén azt mondta, hogy folyamatosan ütlegelték az áldozatot. (Emlékezetes: az igazságügyi orvos szakértők egyike kettő, a másik legkevesebb három fejet ért ütést rögzített, ám a testen látványos sérülésnyomokat nem találtak.) E szemtanú hallotta, hogy Simon Tibor bocsánatot kért támadóitól, de a válasz erre egy újabb, letaglózó csapás volt; a vallomástevő előbb rúgást, majd ökölütést említett. A verőemberek közül a nyomozás során O. Rolandot és a készenléti rendőrség azóta menesztett törzsőrmesterét, H. Jánost nevezte meg, a tárgyalóteremben viszont már a negyedrendű vádlottról, H. Attiláról is azt állította, hogy ő is bántalmazta Simon Tibort.
A tett színhelyéről a Café Allure-be visszainduló G. János és H. János szembetalálkozott a volt Fradi-bekk születésnapos barátjával, aki időközben Simon Tibor keresésére indult. A barát szerint egyikük meg akarta őt ütni, a társa azonban csitította, így az újabb csetepaté elmaradt. A magát a bűncselekmény időpontjában ittasnak mondó tanú úgy emlékezett, a kötekedő ember mellkasát egy tetoválás díszítette, és úgy vélte, H. János lehetett az illető. A tárgyalóteremben azonban kiderült: nem H. János, hanem hajdanán G. János tetováltatott vámpírfejet magára.
A szórakozóhelyre visszatérve H. János röviden említést tett a "verekedésről" egy, a helyiséget el nem hagyó biztonsági őr kollégájának, akit szintén kikérdezett tegnap ebédidőtájban dr. Szebeni László. A bárban ugyancsak feketén dolgozó, azóta leszerelt rendőr saját bevallása szerint egyáltalán nem érdeklődött a balhé részleteiről, annak ellenére sem, hogy a nyomozati kihallgatása során elismerte: a történtek után a kollégáival gyorsan elhagyta a Café Allure-t. A villámgyors távozást azzal indokolta: nem szerette volna, ha a kiérkező rendőrök kiderítik, hogy ő, a kollégájuk feketén dolgozik.

Hiába várták a rejtélyes arabot

További öt tanút kívánt még meghallgatni tegnap a bíróság, köztük azt az izraeli állampolgárságú arab férfit, akivel a vádirat szerint "…Simon Tibor pontosan meg nem állapítható okból szóváltásba keveredett". Ôk azonban nem jelentek meg, és közülük csak ketten mentették ki magukat, mégpedig betegségre hivatkozva.
A tárgyalás péntek reggel folytatódik, és akkor talán már dr. Szebeni László a további tárgyalási napokat is közzéteheti. Eredetileg március 5-én születhetett volna meg az elsőfokú ítélet, ám az igazságügyi orvos szakértők eltérő álláspontja miatt a bíróság kénytelen egy harmadik szakértői véleményt készíttetni. Mindez a bűncselekmény minősítését is befolyásolhatja, hiszen felmerült, hogy a vádlottakat nem halált okozó testi sértésért, hanem a súlyosabb megítélés alá eső emberölésért lehetne felelősségre vonni. Az újabb szakértői munka miatt biztosan csúszik az ügy lezárása, de most még csak megtippelni sem lehet, meddig kell várni az ítélethirdetésre.