Esélye sem lehetett a túlélésre

A szerdai napra a laikusok számára pontosan nem mindig követhető, ám az ügy megítélése szempontjából kulcsfontosságú témák kerültek szóba: előbb a budai Café Allure szórakozóhelyen, illetve a bár előtti utcán brutálisan bántalmazott Simon Tibor kezelőorvosai mondták el, milyen állapotban is került a tréner a Szent János Kórházba, majd az igazságügyi orvos szakértők kommentálták az írásban benyújtott szakvéleményeiket.
Az orvosok közül a leghosszabban és legrészletesebben az a dr. Göböl László beszélt, aki a végzetes éjszakán agysebészként ügyeletes volt a kórházban. Mint elmesélte, 2002. április 22-én, a hajnali órákban a mentők egy súlyos állapotban lévő, akkor még iratok híján nem azonosítható férfit szállítottak az ambulanciára. A sérültet az ott szolgálatot adó traumatológus szakorvos, dr. Mészáros Gyula vizsgálta meg elsőként, s mivel rögvest felmerült az agysérülés gyanúja, Göböl doktor segítségét kérte. Az agysebész hat óra tájban vette át Simon Tibor kezelését, és azután már lényegében végig ő irányította az orvosi beavatkozásokat. A vizsgálatok katasztrofális képet festettek a futballszakember állapotáról: az orrcsonttörés és a jobb látóideg totális sérülése csak afféle ráadás volt, az agy zúzódása, illetve a koponyaalapi törés miatt ugyanis Simon Tibor közvetlen életveszélybe került (összesen négy törést rögzítettek a fején). A műtétet nem lehetett halogatni, s noha Göböl doktornak időközben lejárt az ügyeleti ideje, a vérömlenyt még eltávolította a koponyából.
"Az operáció után beszéltem Simon Tibor édesapjával, aki közben megérkezett a kórházba, és közöltem vele, hogy hozzávetőleg tizenöt százaléknyi esélyt adok a fia túlélésére" – idézte fel a drámai perceket az orvos. A doktor ezt követően hazament, ám délután négy óra tájban visszatért munkahelyére, ahol az a hír fogadta, hogy az agyzúzódás miatt újabb vérzés indult el, és a vér betört az agykamrába. Emiatt másodjára is elő kellett készíteni a műtőt, és az operációt asszisztensként már figyelemmel kísérte az édesapa által felkért neves agysebész, Csókai András is. A beavatkozás során eltávolították a jobb homloklebenyt, és Göböl László szerint ezt követően valamelyest javult a páciens állapota.
Egy nappal később, április 23-án viszont megint romlott a helyzet, mi több, Simon Tibor az izolált agyhalál állapotába került. Ezért délelőtt 11 órakor – immár a harmadik alkalommal – újra a műtőasztalra fektették, de a szervezete csak késő estig bírta a kilátástalan küzdelemet, fél tizenegy tájban a 37 éves Simon Tibor meghalt.
A bíró kérdésére Göböl doktor elmondta még, hogy az agy véres roncsolódása miatt a soproni vezetőedzőnek nem volt esélye a túlélésre. Azt is hozzátette: Simon Tibor testén nem találtak sérüléseket. Mindez azért érdekes, mert korábban olyan vallomások, vélemények is elhangzottak, hogy a szórakozóhelyen kirobbant csetepaté után az utcára menekülő, ám üldözői által még a Széna tér előtt utolért trénert – miután a földre vitték – bántalmazói össze-vissza rugdosták és verték.

Folyt a pezsgő, aztán csattantak a pofonok