Amennyiben törvényszerűséget próbálnánk keresni ott, ahol egyébként alapvetően nem kell nevezetesen Gellei Imrének, a magyar labdarúgó-válogatott legutóbbi szövetségi kapitányának edzői karrierjében arra a következtetésre juthatnánk: a szakembernek Zala helyett talán a Hungária körút felé kellett volna fordulnia.
(Fotó: Németh Ferenc)
(Fotó: Németh Ferenc)
A meglehetősen sajátságos indoklás szerint a klubedzőként leginkább egy bronzéremre büszke tréner a nemzeti együttesek (az olimpiai, valamint az A-válogatott) irányítását megelőzően sorrendben a Siófok és a Vasas szakmai munkájáért volt felelős. A Balaton-parti, illetve XIII. kerületi "kaland" mindazonáltal nem az első alkalom volt az edző pályafutásában, lévén korábban már megfordult a citált állomáshelyeken. Ezek után a "Gellei-sorminta" (mint az lentebb a névjegyben is olvasható) a következő: Siófok–Vasas–MTK–Siófok–Vasas… De nem, a leggyakrabban kiváló pedagógusként emlegetett Gellei Imre ezúttal váltott, s a fővárosi helyett a legnagyobb vidéki kék-fehér alakulathoz szerződött – igaz, a 2003-as bajnokcsapat kispadjára (talán) akkor ülhetett volna le, ha a kapitányi posztot az előzetesen biztos befutónak tartott Egervári Sándor foglalja el, nem pedig Lothar Matthäus. Számára azonban Zalaegerszeg sem lesz idegen terep, elvégre korábban három évig már irányította a nyugat-dunántúliakat, akikkel kapcsolatban nem csupán kellemes, de egy meglehetősen keserű emléket is őriz. Az 1993–1994-es bajnoki idényben az NB I osztályozóján a Siófok alulmaradt a ZTE-vel szemben, azaz alászállt a másodosztályba, Pusztai László edzővel és Gellei Imre technikai igazgatóval a fedélzeten. Igaz, Gellei csak az utolsó fordulókban került az "Aranypartra", mivel a 22. játéknapig az MTK-t irányította, azt a gárdát, amely utolsóként végzett a 16 csapatos mezőnyben (a tréner meglehetősen balszerencsés idénye volt ez, hiszen ebben a bajnoki esztendőben a két csapat végül kipotytyant az elitből). Azonban ne legyen ilyen keserű e felsorolás vége: Gellei Imre korábbi zalaegerszegi időszakára büszke lehet, mert 1985-ben és 1986-ban az irányításával a kék-fehérek negyedikek lettek. A jelen borongós, hiszen a csapat az utolsó az Arany Ászok Ligában, ám a jövőkép már-már rózsaszín, hiszen az átszervezésnek köszönhetően az Egerszeg a legrosszabb esetben is "csak" osztályozót játszhat a bentmaradásért…