Az edző, aki szakított a profikkal

CS. B. B.CS. B. B.
Vágólapra másolva!
2004.02.12. 21:09
Címkék
Az idén tavasszal lesz tíz éve, hogy a Békéscsaba labdarúgócsapata fennállásának legnagyobb sikereként bronzérmet szerzett a bajnokságban  az Előre 1994-ben fél szezonon át vezette a tabellát, végül az utolsó három fordulóban elbukta a bajnokságot.
Az akkori csapatban olyan játékosok léptek pályára hétről hétre, mint Váczi Zoltán, Kulcsár Sándor vagy éppen a válogatottságig jutó Mracskó Mihály. A csapat edzője pedig Pásztor József volt, aki még a mai napig is szívesen emlékszik vissza az akkori sikerekre. – Nem rossz visszagondolni arra, hogy a manapság már-már legendásnak mondott csapattal csak harmadikok lettek?– Bevallom, rossz – mondta a korábbi kilencszeres válogatott Pásztor József, aki ma már a magyar futball harmadik osztályában, az NB II-ben dolgozik, a Gyula együttesét irányítja. – Akkoriban ugyanis a miénk volt a legjobb csapat, és büszke vagyok arra, hogy én lehettem az Előre edzője. Persze nagyon jó játékosokat szerepeltethettem. Sajnos a bajnokság végére elfáradtunk, így hiába mi voltunk a legjobbak, hiába mi rúgtuk magasan a legtöbb gólt, hatvannyolcat, mégis csak a bronzérem jutott nekünk.– Tavalyelőtt ült utoljára élvonalbeli mérkőzésen az Előre kispadján? Nem hiányzik a profifutball?– Nem. A mai fociban nem lehet tudni, hogy mi lesz holnap, és ez nekem nagyon nem tetszik. Annak idején hívtak Debrecenbe, Zalaegerszegre és Nyíregyházára is, de a feleségem éppen akkor várta első gyermekünket, és én nem akartam feladni a bizonytalanért a biztosat. Ismerem magam, ha akkor elköltöztem volna a család nélkül, akkor egy héten belül biztos otthon lettem volna, hiszen nagyon szeretem a feleségemet és a gyermekeimet. Sokáig nem bírtam volna ki nélkülük. Manapság csak az lehet jó edző, aki csakis a szakmájának tud élni. Nagyon jó példa erre Csank János barátom, aki az életét a futballra, az edzősködésre tette. Számára az a legfontosabb, hogy a mindenkori csapata a legjobban szerepeljen, én azonban jobban szeretem a nyugodt, kiegyensúlyozott családi életet.– Ezzel egyszersmind azt is mondja, hogy belefáradt a profi edzősködésbe…– Sőt, én úgy fogalmazok, hogy megcsömörlöttem. A mai napig is szívesen edzősködöm, például az NB II-es Gyulánál, azonban a mai magyar profifutball körül kialakult helyzet nem vonz. Remélem, egyszer változik majd a foci körül kialakult milió és akkor talán leszek még élvonalbeli edző.Nézzük, hogyan emlékeznek a kiváló békéscsabai labdarúgóra, a majdani szakvezetőre az egykori Előre-futballisták, akik közül Csató Sándor jelenleg a Videoton másodedzőjeként dolgozik, és éppen a Pásztor József által is említett Csank János egyik segítője. Mint mondja, rengeteget tanult egykori mesterétől."Én még futballistakorából ismerem Pásztor Józsefet, két évet játszottunk együtt Békéscsabán, majd később ő lett a csapat edzője – mondta a korábbi középpályás. – Az elején nehezen szoktam meg, hogy egykori csapattársam irányítja az edzéseket, ebből azonban sosem volt problémánk. Nála mindig az játszott, aki éppen a legjobb formában volt. Minden játékos tisztelte őt. Edzésen gyakran beállt közénk, és ott szembesültünk azzal, hogy még mindig mennyire jó játékos. Egyszerűen lehetetlen volt tőle elvenni a labdát, és ami manapság lényeges: ő nagyon jó edző."Mracskó Mihály Pásztor József edzősködése alatt lett válogatott játékos. A védő már felhagyott a profifutballal, amatőrszinten azonban még az NB III-as Gyirmót csapatában játszik ."Pásztor József mindig a játékos szemével nézte a futballt – mondta a 25-szörös válogatott játékos. – Könnyen megtalálta a hangot velünk, és ennek nagy szerepe volt abban, hogy elfogadtuk őt. Az edzéseken minden feladatot ő mutatott be, mindent meg tudott csinálni a labdával. Nagyon sokat köszönhetünk neki, örülök, hogy a játékosa lehettem."
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik