Az edzők mellett megkérdeztünk két, olyan szakembert is, akik inkább a kívülálló szemével látják az eseményeket. Lássuk, mit mond az erőnléti edző és a korábbi csatár.
Dzurják József szerint nyűg az edzés (Fotó: M. Németh Péter)
Dzurják József szerint nyűg az edzés (Fotó: M. Németh Péter)
"Olyan a futballista, mint az edzője: gyenge kezű szakembernél sosem lesz valaki tökéletesen fitt – véli Nagy Sándor, aki erőnléti edzőként éveken át dolgozott a Győrnél, ma már magántrénerként dolgozik, legutóbb az MTK együttesétől elvágyódó olimpiai válogatott Czvitkovics Péterrel foglalkozott. – Sem edző-, sem játékospárti nem vagyok, egyszerűen a munkában hiszek. A mai labdarúgás megkívánja a kifogástalan fizikai felkészültséget, ennek eléréséhez keményen kell készülni." Na, de milyen intenzitással gyakorolnak a magyar futballisták? Nagy Sándor szerint a játékosok többsége kifejezetten szeret edzeni, felhozza példának Czvitkovics Pétert, Ferenczi Istvánt és Vayer Gábort, mindhárman azért fordultak hozzá, hogy minél jobb erőállapotba kerüljenek. "Czvitkovics Pétert is kegyetlenül megdolgoztattam, tisztességesen végezte a feladatokat, ha kellett, felugrottam a hátára, úgy futott széllel szemben, fel a dombra, eshetett hó, lehetett latyak, rossz szó nélkül csinált végig mindent. Sőt, ha ötven felülésből öt nem sikerült jól, az egész sorozatot újrakezdte. De hát így is kell! Meggyőződésem, egy húszéves szervezetet nem lehet eléggé megdolgoztatni. A labdarúgók között akad olyan, aki számára kevés a klubcsapatában elvégzett munka, ezért eljönnek hozzám. Némelyikük titokban… Az egyik magyar futballista panaszkodott, csapatánál nem nézik jó szemmel, ha nem csupán az edzéseken mozog…" A korábbi ferencvárosi gólkirály, Dzurják József futballozott és edzősködött külföldön. Amondó, ma már lényegi különbség nincs az edzéseken elvégzett gyakorlatokban, azonban az edzésjátékokban kevésbé intenzívek a magyarok: "Az egymás közti meccsek odakint sokkal inkább visszaadják a mérkőzések hangulatát, nem ritkák a sérülések, miközben itt rászólnak arra, aki túlzottan kemény" – említette Dzurják József, aki szerint szembeszökő az is, hogy amíg Albániában (ő Temesvári Miklós segítőjeként Tiranában dolgozott) szerettek edzésre járni a labdarúgók, addig nálunk sokan munkának, felesleges nyűgnek tartják, ahelyett, hogy élveznék: azt tehetik, amit olyannyira szeretnek.