Visszajátszás: Egymással is kiszúrnak

Két eset lehetséges: 1. a labdarúgóknál mindenki makulátlan, így ezért maradt el a sarokba állítás vagy a kukoricára térdepeltetés; 2. bár voltak büntetések a színfalak mögött, de oly jól tudnak titkot tartani, hogy nem szivárgott ki semmi. Az igazság azonban egy harmadik variáció lehet: a hangzatosan bejelentett viselkedési szabályzatot senki sem vette túl komolyan, persze a május 30-ai események után etikáról meg kódexről nevetséges lenne beszélni. Mindez azért jutott eszembe, mert olvasom, hogy Peter Neururer, a VfL Bochum vezetőedzője szintén egy etikai kódex bevezetését sürgeti a Bundesligában. Ráférne egy hasonló szabályozás az Magyar Labdarúgó-szövetségre és a Magyar Labdarúgóligára is, hiszen, ha lenne ilyen kódex például, akkor nem lehetett volna címlapsztori a zalaegerszegi és az újpesti vezetők vitája. A történet szerint a kieső helyen álló 2002-es bajnokcsapat a Megyeri útról csábítana magához néhány játékost. A kiszivárgott hír szerint a módszer a következő lehetne: a lila-fehér futballisták jelentsék fel a klubjukat, mivel az tartozik nekik, így szabadon igazolhatóak, s ugye, számukra a legkívánatosabb hely a festői Göcsej-vidék.A mai kegyetlen, üzleti, érzelemmentes világban bárki mondhatná, ügyes. De… Mindez nem lenne így, ha a profibajnokságokban szereplő együttesek vezetői szót értenének egymással. Már rég papírra kellett volna vetni, mit szabad és mit nem szabad, mit lehet és mit nem lehet, mit illik és mit nem illik csinálni, ahogy az máshol, egy úri társaságban szokásos, s még a fontosabb szakmai kérdésekben is egyezségre lehetett volna jutni. Vasárnapi számunkban Gyulay Zsolt, az Újpest ügyvezető igazgatója fakadt ki: "…többször kezdeményeztünk már egyeztetést arról, hogy központilag szabályozzuk a játékosok fizetését, de hiába". Szaknyelven ezt úgy hívják: fizetési sapka, ismert fogalom a sport világából, például az NBA-ből, a kőkemény üzlet és profizmus fellegvárából. Nálunk egyesek hallani sem akarnak erről, mert akkor megszűnhetne a zavarosban halászás, és rend lehetne. A liga minden, a bajnokságába benevezett gazdasági társaságtól üzleti tervet kér, igazolandó, hogy az egész bajnokságra elegendő pénze van. Órákig lehetne értekezni, hogy e papírok mennyire fedik a valóságot. A rendnek, a rendteremtésnek az is feltétele, hogy egyes csapatokról ne menet közben derüljön ki, hogy nem tudnak fizetni, s így a gátlástalanabbaknak lehetőségük legyen a különböző trükkök bevetésére. Mondjuk biztatni az adós klubok idő előtti elhagyására a játékosokat. Vagy, ha lenne megállapodás, akkor az egyik főnök hiába zavarna el egy focistát, a másik nem szerződtethetné, és így a renitens labdakergető nem röhöghetne a markába.A leendő etikai és szakmai kódexbe (örök optimista lévén – ezúton is, hajrá Lothar Matthäus! – bízom abban, hogy egyszer lesz) az is bekerülhetne, hogy bajnoki mérkőzést nemzetközi kupameccs miatt nem lehet elcsúsztatni. Komoly országokban emiatt soha nem marad el találkozó. Úgy tetszik, fejlődünk, s ezért dicséret a Debrecennek – a kupakötelezettség miatt a bajnoki rajt előtt egy héttel előbb szeretne a Videoton ellen játszani, mert szüksége van egy tétmeccsre. Csak a tények kedvéért: a székesfehérváriak, amikor az UEFA-kupa fináléjába jutottak, egyszer halasztottak – amikor a Real Madrid elleni döntő visszavágójának napján forduló volt itthon.Őri B. Péter jegyzete