Szurkolók nélkül nincs siker

A klub szimpatizánsai érthetően boldogok voltak, és ez az érzés csak erősödött, amikor kiderült, a nyári átigazolási időszakban kikkel erősít a Hungária körúti egylet. A Kispestről érkező Torghelle Sándort szinte valamennyi élvonalbeli együttes szívesen látta volna a soraiban, az olimpiai válogatott Pusztai Olivér és Pandur Péter megszerzése is jó vételnek tűnt, csakúgy, mint az Izraelből hazatért Pisont István leigazolása.
A legnagyobb eufóriát azonban kétségkívül Halmai Gábor érkezése váltotta ki a szurkolókból, az 57-szeres válogatott középpályás szerződtetését a hozzáértők szinte kivétel nélkül az "év igazolásának" minősítették. Aztán az ősz messze nem azt hozta, amit a drukkerek reméltek, ennek azonban nem az volt az oka, hogy megkopott az Izraelből hazatért labdarúgó játéktudása…
– Használja még a mankókat?
– Szerencsére már nincs szükségem rájuk, hét héttel a keresztszalagműtétem után ott tartok, hogy az óévbúcsúztató előtt Sopronban óvatosan kocogtam egy futószalagon – mondta Halmai Gábor. – Egyébként decemberben Bredában is jártam rehabilitáción, mégpedig annál a Laurens Ebbennél, aki korábban az MTK-nál is nagyon sokat tett a labdarúgók egészségéért. Január hatodikán megyek vissza kontrollra az operációt végző Hangody Lászlóhoz, és tőle tudom, hogy körülbelül tizennégy-tizenhat hétnek kell eltelnie, hogy ismét teljes intenzitással ts.réningezhessek.
– Reményei szerint mikor tud ismét bajnoki mérkőzést játszani?
– Ez rengeteg dologtól függ, én azonban reménykedem abban, hogy áprilisban újra pályán lehetek. Ne felejtse el, hogy egy keresztszalag-szakadás azért nem ugyanaz, mint mondjuk egy artroszkópos porcműtét. Számtalan példa van arra, hogy egy-egy sportoló felépülése akár egy évig is elhúzódik. A ferencvárosi Gyepes Gábor és a Bredában profiskodó Pető Tamás egyaránt enynyit hagyott ki, mégis azt mondom, optimista vagyok a visszatérésemet illetően.
– Amikor a nyáron, háromévi légióskodás után hazatért Izraelből, az osztrák Mattersburg, a ciprusi Anorthoszisz Famagusta és a Ferencváros is szerződtetni szerette volna. Jól döntött, amikor az MTK invitálására mondott igent?
– A Mattersburg hívása azért volt szimpatikus, mert Sopronból járhattam volna át edzésekre és a bajnoki meccsekre, valamint azt is tudtam, hogy a hazai találkozóit rendszeresen tízezer néző előtt játssza. A Waltner Róberttel történtek azt mutatják, hogy a ciprusi ajánlat miatt nem kell bánkódnom, azt pedig soha nem tagadtam, hogy az MTK-val szimpatizálok. Kétezer-három ennek ellenére futballszempontból csalódás volt a számomra, ám be akarom bizonyítani a csapat vezetőinek, szurkolóinak, hogy képes vagyok úgy teljesíteni, mint az előző Hungária körúti időszakomban. Azt azért nem tagadom, nyáron több ismerősöm is óva intett a hazatéréstől, és be kell vallanom, rosszabb a futballunk helyzete, mint ahogy akkor hittem. Felhígult a mezőny, nincsenek megfelelő pályák, a szerződésben vállaltakat a futballcégek nem tudják teljesíteni, és nem látom a jeleit annak, hogy javulna a helyzet.
– Milyennek ítéli az MTK Hungária őszi szereplését annak fényében, hogy a csapat a második helyen várja a bajnokság folytatását, no és, hogy ismét nem sikerült kiharcolnia a Bajnokok Ligájában a főtáblára kerülést?
– Ha azt nézzük, hogy a jelenlegi bajnoki pozíció nemzetközi szereplést ér, akkor nem olyan rossz a kép. Az is igaz azonban, hogy játékban többet vártam a csapattól. Nem hoztuk ki magunkból azt, ami bennünk van. Igaz, nem szabad elfelejteni, hogy kulcsemberek dőltek ki sérülés miatt hosszú hetekre, és ezért nem tudtunk kellően összerázódni. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti: tudom, hogy nemcsak a szurkolókon múlik a siker, de nemzetközi szinten komoly eredményt elérni szinte lehetetlen komoly támogatottság nélkül. Amikor annak idején a Hapoellel bejutottunk az UEFA-kupában a legjobb nyolc közé, az csakis azért volt lehetséges, mert a szurkolóink segítettek bennünket a Lokomotiv Moszkva, a Chelsea, a Parma vagy éppen a Milan ellen. Sajnos a Hungária körúton nagyon kevesen vannak a lelátókon, még akkor is, ha rangos ellenfeleket fogadunk…
– Megkerülhetetlen kérdés a válogatott. Az elmúlt időszakban Gellei Imre többször próbálta rábírni arra, hogy változtassa meg korábbi döntését, és térjen vissza a nemzeti tizenegybe. Mit csinálna akkor, ha Lothar Matthäus is hívná a csapatba?
– Így sérülten aligha aktuális a kérdés, de kétségkívül nagy megtiszteltetés lenne, ha gondolna rám. Megtanultam, soha nem szabad azt mondani, hogy soha, de nem az az ember vagyok, aki gyakorta váltogatja a véleményét.
– A világbajnoki csoportbeosztás ismeretében milyen esélyt ad a magyar válogatottnak a továbbjutásra?
– Nehogy azt gondolja valaki is, hogy csak azért, mert egy hajdani világsztár, Lothar Matthäus lett a a magyar válogatott új szövetségi kapitánya, majd öt pontot verünk a riválisokra. Nem hinném, hogy az egykori klasszis labdarúgónak teljes képe lenne a magyar futballról. El tudom képzelni, mit érez majd, amikor kimegy egy olyan magyar élvonalbeli bajnoki mérkőzésre, amit csonttá fagyott talajon ötszáz néző előtt játszanak a csapatok. Persze optimistán illik a sorozatnak nekikezdeni, segíteni kell a kapitányt, de a labdarúgásunk helyzetét ismerve hatalmas bravúr lenne a továbbjutás.