Gondolatok a semmiről

Ha én győri tulajdonos lennék, azt mondanám, nem történt semmi különös. Felkeltem reggel, fogmosás közben odapislogtam a tabellára, rádöbbentem, hogy nem a kilencedik helyet tűztem ki az év elején elsődleges célnak, ezért gyorsan kirúgtam az edzőt és néhány játékosomat. Teljesen világos helyzet: a spílerek gyengék, aki erős, az inkább pofozkodik az edzésen, a csapat az ősszel csak egyszer tudott hat gólt rúgni, ráadásul unom már azt a sok szerb, ukrán meg horvát szlenget, Miriuta kopasz fejéről nem is beszélve. Az edző erélytelen, nem káromkodik a kispadon, hagyja, hogy Bajevszki elönzőzze a tizenegyest, nem hajlandó becserélni magát a szerencsétlenkedő csatárok helyett, és még egyetlen bírói kisasztalkát sem vert szét pályafutása során. Már bánom, hogy idehoztam őt Szatmárnémetiből, ahol bezzeg erélyes volt, egyszer állítólag kiabált is, így jól megtévesztett, ezért majd még be is perelem alkalomadtán. De most inkább kirúgom, hiszen tulajdonos vagyok, és annak adom a pénzem, akinek akarom. Az edzőnek például tovább nem akarom, mert elég gagyi szegény, még azt sem veszi észre, hogy már rég le kellett volna lépnie magától, hiszen a fejére ültettem egy szakmai igazgatót. De nem, ez képes és marad.Persze lesz majd, aki hülyének néz, hogy miért csinálom ezt félévente, de én nyugodt vagyok, mert a legfontosabb a csapat, ami régóta kifejezetten jól szerepel, hiszen még egyszer sem esett ki, pedig minden évben elindul a bajnokságban. Sőt, nem is eshet ki, mert jó érzékkel kineveztem egy ügyvezető igazgatót, aki már leveszi a vállamról a felelősséget, így igazából az edzőt is felesben rúgtuk ki, én legalább a háttérben maradhatok, majd ő nyilatkozik helyettem. Nyilatkozhat az új modellről is, amely bevezetésétől na-gyon sokat várok: felhozunk néhány játékost a juniorból, és beépítjük őket a csapatba. Korszakalkotó elképzelés, ugye? Már csak azt bánom, hogy ez nem jutott korábban az eszembe – lehet, hogy akkor most a nyolcadik helyen állnánk.