Amikor szabad a pálya

"Bár a Balaton-mez még nem a legkelendőbb árucikk az országban, a csapat enélkül is a topon van. A siófoki együttes nagy meglepetésre az első helyen fejezte be a bajnokság őszi szakaszát, a legkisebb költségvetésű honi klub sikerének egy adaléka: 16 mérkőzésen Kuttor Attiláék kapták messze a legkevesebb gólt a mezőnyben, szám szerint hetet."

Détári Lajos:

Détári Lajos: – Csak azt mondhatom: gratulálok! Viszont azzal a megállapítással nem értek egyet, hogy a siófokiak gazdálkodnak a legkevesebből. Kapásból felsorolok három klubot, amelynél egyáltalán nem fizetnek a játékosoknak. Inkább azt kellene mondogatni: a Balatonnál kevesebbet ígérnek, de azt legalább kifizetik.
Hajdú B. István: – Minden héten meghajtjuk fejünket a siófokiak nagysága előtt, akikkel kapcsolatban a futball minden logikus szabálya borul. A becsvágy, az emberi és a sportolói tisztesség ötpontos előnyt érhet a magyar labdarúgásban. Kívánom, a "nagy” pénz, azaz a játékosok fizetésének mondjuk tízszázalékos emelése ne bolondítsa meg a fejeket!
Kemény Dénes: – A védekezés az alap a vízilabdában is. Egy szervezett védelem felépítése nem feltétlenül pénzkérdés – bár az igazán jó bekkek drágák –, így csak az a kérdés: elöl mire képes a csapat? A tabella önmagáért beszél.
Nyilasi Tibor: – Tiszta szívből örülök annak, hogy névtelen játékosokból ismert hősök lettek. Ez mindenképpen pozitívum. A csapat zárt, türelmes játékot nyújt, azonban a folytatásban a riválisok komolyabban veszik majd a gárdát. Eddig alighanem az lehetett az ellenfelek mottója velük kapcsolatban: jó-jó, nyerik a meccseket, viszont mi csak felülmúljuk őket!
Rátgéber László: – Ez egyfelől útmutatás a többieknek: kis költségvetéssel is lehet eredményeket elérni. Csank Jánossal – tavaly ugyebár ő irányította a csapatot – vagy nélküle, így is, úgy is szimpatikus brigád a siófoki.

"A Celladam lehet a gyógyír az FTC gondjaira, Kovács Ádám cége lett a Ferencváros labdarúgócsapatának új szponzora. Biztosnak tűnik, hogy Szeiler József helyére új vezérigazgatót neveznek ki az FTC Rt. élére, a leendő igazgatósági tagok többsége Nyilasi Tibort szeretné megnyerni utódul. Az MLL fegyelmi tanácsa harmadszor hirdetett határozatot a május 30-i FTC-Debrecen mérkőzést követő botrány ügyében. A határozatok megegyeznek az MLSZ elnökségének augusztusi döntéseivel; azaz három zárt kapus mérkőzés mellett (ez már teljesült) hat pont levonásával és 40 millió forintos pénzbüntetéssel sújtották az FTC-t, Szeiler Józsefet egymillió forintra büntették, és december 31-ig eltiltották a mérkőzések látogatásától."

Rátgéber: – Nyilasi Tibornak a Fradiban a helye! Mint Franz Beckenbauer a Bayernnek, olyan emblematikus alakja lehetne az FTC-nek Nyilasi. A másik: még kegyetlenebbül, példamutatóbban meg lehetett volna büntetni a Ferencvárost, csak nem ezzel a mínusz hat ponttal! Ezzel a játékosokat sújtották, azaz nem érthetek egyet a kiszabásával. Mondom, akármilyen büntetést elfogadnék, mert május harmincadika a magyar sport mélypontját jelenti, de a pontlevonást semmiképpen…
Détári: – A változásokra még várni kell, egy futballvállalkozás adásvétele nem megy egyik napról a másikra. Utána eshet szó személyi kérdésekről. Sajnos újfent levonták a csapattól a hat pontot, ennek ellenére szombaton is győzött a Fradi. Mit lehetne kihozni ebből a csapatból, ha nyugodtan dolgozhatna a szakvezetés?
Nyilasi: – Hazudnék, ha azt mondanám, nem érintett meg a szurkolók szimpátiája az Újpest elleni mérkőzésen: Nyíl, gyere haza! Ígérni nem ígérhetek, viszont annyit megjegyeznék: bízom abban, az új támogatóval visszatér a klubba a Ferencváros szellemisége, és akkor újra egymásra talál a csapat és szurkolótábora. Amennyiben ebben a közegben szükség van a munkámra, szakmai vezetőként, nem pedig edzőként dolgozhatok majd. Az pedig, hogy a május végi események a mai napig nem zárultak le, nem tesz jót a bajnokságnak. Normális ügymenet mellett, ha nem is merül feledésbe az eset, mára lecsillapodik a hangulat.
Hajdú B.: – Szeiler József most biztosan zokog amiatt, hogy szilveszterig annyi bajnokit nem láthat… Komolyra fordítva a szót, előbb lesz az FTC-nek – akár új – vezérigazgatója, mint hogy jogerős határozat szülessen ebben az ügyben. És még valami: most kiderül, a Celladam a Fradi-szívet is rendbe rakja-e…
Kemény: – Egy ilyen nagy múltú klubnak olyan mecénásra van szüksége, akinek zöld vér folyik az ereiben. Ha Kovács Ádám ennek megfelel, és a felek valóban hosszú távra terveznek, akkor utóbb elmondható: jó megoldás született.

"Tizenkilenc év után újra láthatunk tavasszal honi csapatot a nemzetközi porondon, a DVSC-MegaForce idegenben lőtt góllal (1–1) jutott tovább a görög PAOK Szalonikivel szemben. A debreceni visszavágóra az utolsó pillanatokban is lehetett belépőt szerezni – a feketepiacon olykor 20-30 ezer forintért kínáltak tikettet az üzérek…"

Hajdú B.: – Az elmúlt években mindig arról beszéltünk, ez vagy az a csapatunk ilyen vagy olyan szépen esett ki. Most egy "csúnyán” továbbjutott, azaz lehet ünnepelni. A feketepiacnak kívánok ötven-hatvanezres jegyárakat a tavaszra, a Loki szurkolóinak pedig azt, hogy kivételesen felejtsék el Zorán sorait, miszerint "Ne várd a májust, kedvesem!”
Rátgéber: – Gratulációm a Debrecennek! Megérezték, megérezhettük az igazi nemzetközi futballszínpad varázsát. A Loki azért, mert továbbjutott, mi meg azért, mert a Valenciennes elleni Euroliga-meccsünket csúsztatva adta a sportadó. Ja, és az újságírók nyolcvan százaléka Debrecenben volt aznap, és nem Pécsett. Kívánom, olyan messze jusson a DVSC, hogy az üzérek akár a mostani összegek duplájáért is kínálhassák portékájukat!
Kemény: – A Debrecen manapság vidám és színes folt a focinkban. A bajnokságban jól áll, a nemzetközi porondon kiválóan szerepel, és az átlagnézőszámra sem lehet panasz. Edzőként gratulálok a futballistáknak, és persze Szentes Lázárnak!
Nyilasi: – Végigszurkoltam a Loki meccsét! Csak büszkeséggel töltheti el a játékosokat, hogy véghezvitték ezt a bravúrt. Itt a továbbjutás volt a legfontosabb, és ezt teljesítette a Debrecen. Persze ebben nagyban közrejátszott, hogy a forgatókönyv úgy hozta, a második meccsen már nem kellett erőltetni a támadásokat. Kíváncsian várom, hogyan folytatódik a sikersztori.
Détári: – Óriási sportteljesítmény volt a Debrecen részéről, ahogy Szalonikiben helytállt – tudom, milyen nehéz dolga van ott az ellenfeleknek –, és ahogy profin megvívta a visszavágót. Örülnünk kell minden apró sikernek. Szentes Lázárnak erős csapata van, jól alkalmazza a rotációs szisztémát, ami a ZTE elleni egygólos győzelemmel is bebizonyosodott.

"Az utolsó helyen álló ZTE csapatát működtető rt. rendkívüli közgyűlésre készül. Gyimesi Endre zalaegerszegi polgármester közleményben tudatta: az rt.-ben 25 százalék plusz egy szavazati joggal bíró városi önkormányzat vezetése elégedetlen a játékosok teljesítményével és hozzáállásával, ezért a magas fizetések biztosítása sem morálisan, sem pénzügyileg nem indokolt. A fizetéscsökkentések mellett a gazdasági társaság költségvetését is meg kívánják kurtítani, a hírek szerint 30 százalékkal."

Kemény: – Mióta feltalálták az írást, az ember azt gondolná: ilyesmit akkor lehet tenni, ha a papírra írt határidők lejártak. Mellesleg azt is felveti bennem a történet, lehet, hogy nem csupán Bozsik Péter volt hibás…
Hajdú B.: – A csapat szereplésével bizonyosan még maguk a magas fizetésű játékosok sem elégedettek. Abban viszont már nem vagyok biztos, hogy száz százalékból huszonötöt birtokló önkormányzat keresztül tudja vinni az akaratát a többségen. Persze ha a kérdésben egymásra találnak a felek…
Nyilasi: – Szomorú vagyok a Zalaegerszeg teljesítménye miatt. Nemrég még egy ország tapsolta játékosait, amikor egy nullára verték a Manchester Unitedet. A ZTE labdarúgói számára korán jött a siker, s talán nem is volt arányban a futballisták tudásszintjével. Bízom abban, észbe kapnak a fiúk, és tavasszal jobban szerepelnek majd. Hajtogatjuk, szükség van a vidéki futballfellegvárakra. A zalaegerszegire is.
Détári: – Egyfelől megértem, ha a vezetők szóvá teszik a gyenge teljesítményt, másfelől aláírt szerződéseket nem lehet kényük-kedvük szerint módosítgatni. Ôk is belejátszottak ebbe azáltal, hogy nem váltottak edzőt már a nyáron. Mihalecz István egy hitehagyott társaságot vett át, amelyet bajnokság közben képtelen volt felrázni. A ZTE-nek játéktudása és vezetőedzője miatt helye van az élvonalban.
Rátgéber: – A bajnoki cím és a Manchester legyőzése óta Zalában minden fordítva történt ahhoz képest, amit reméltünk. Azért bízom benne, a szurkolók nem szoknak le a futball- és kosármeccsek látogatásáról, Zalaegerszegen van ugyanis az egyik legjobb közönség az országban.

"A szombati Ferencváros–Újpest bajnoki találkozón Lipcsei Péter szeretett volna elvégezni egy sarokrúgást a vendégszurkolók felőli részről, amikor is a lila-fehér hívek kockacukorzáport zúdítottak az FTC csapatkapitányára…"

Nyilasi: – Emlékszem, az én időmben a szitokszavak záporoztak. Sajnos amióta világ a világ, a Ferencváros–Újpest meccsre jellemző az ilyesmi. Mindenesetre a kockacukor valamivel jobb a befőttesüvegnél.
Kemény: – Én néhányat zsebre vágtam volna a cukrok közül, mondván, jó lesz a másnap reggeli cappuccinómba! Persze még mindig jobb a helyzet, mintha öngyújtókkal vagy hamutálakkal szórták volna meg a futballistát.
Détári: – A szurkolók régóta üzengetnek transzparenseiken, Peti hozzászokhatott az ilyesmihez. Nem hinném, hogy zokon vette ezt, hiszen nagy közönség előtt jó játékkal győzött csapatával. A három pont mindenre vigasz.
Rátgéber: – Az újpestiek ezek szerint a keserű kávét szeretik… Humorosan is fel lehet fogni a történteket, de én inkább intő jelként kezelném, egy tragédiának május végén már szemtanúi lehettünk. Az illetékesek nem urai a helyzeteknek a stadionokban. Ez is egy példa rá.
Hajdú B.: – Megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel – tiszta sor. De ha kockacukorral? Hajíts ki egy gyeptéglát? Megtervezett akció volt, nem vitás. Legyen vigasz Lipcseinek: az Újpest-drukkerek nem a versenysúlyával voltak elégedetlenek, ebben az esetben mesterséges édesítőszerrel próbálkoznak, nem tisztán cukorral…